Kép: Pixabay

Hát, az enyémet ugyan nem! És ha ügyes vagy és kreatív, akkor a tiédet sem!

Ha egy ideje már követed a blogomat, tudhatod, hogy a gépek mennyire fontosak nekem. Pl. nélkülük nem blogolhatnék, meg úgy alapból semmit se tudnék írni. Ezért van az, hogy ha azt hallom/olvasom, hogy valaki szidja őket, akkor előbb-utóbb írok egy posztot, ami Róluk szól. Mert első kézzből tudom, hogy nem ők a hibásak azért, hogy sokan elmagányosodnak, elpuhulnak stb. Mostanában viszont gyakran hallottam olyasmit, ami elvileg számomra se túl megnyugtató. Egy idő után ugyanis már a gyári tömegtermelés, a házimunka és más hasonló nemszeretem melók mellett sok szellemi munka is a gépek feladata lesz.

Kép: Pexels

Tulajdonképpen ez a helyzet a chatbotokkal is, amelyek többek között az ügyfelek különböző kérdéseire válaszolnak, és elemzéseket készítenek a feltett kérdések alapján. Na jó, ez azért tulajdonképpen egy eléggé gépies munka. A Fókusz és a Fókusz Plusz riportjaiban viszont hallottam ennél durvább dolgokat is.

A Fókuszban Martin Ford, író és futurista többek között a fordítógépekről beszélt. Ezekkel az a terv, hogy egyszer úgy fognak fordítani, mint egy tolmács, és a segítségükkel telefonon vagy interneten keresztül bármilyen nyelven képesek leszünk kommunikálni. Nekem meg erről eszembe jutottak a fordítóprogramok. Ezek ma még tökéletlenek. Minden elismerésem annak, aki öt percnél tovább képes olvasni a Google vagy a Facebook fordítója által készített szöveget. De lesznek ezek még jobbak, és akkor már nem lesz arra szükség, hogy a különböző szövegeket a humanoid lények ültessék át más nyelvekre.

És itt van az a pont, amikor tulajdonképpen be kellene szarnom. Régebben EU-s szövegeket fordítottam, és ugyebár néhány év múlva az ilyen munkákat valószínűleg Google barátunk és társai fogják elvégezni. Még szerencse, hogy amikor azon agyaltam, hogy mit kezdjek az életemmel, a szakfordítás helyett a műfordítást választottam. Mert az utóbbira egy gép tuti, hogy nem lesz képes.

Az ilyen feladatoknál ugyanis a nyelvtudás csak az alap. Nagyon fontos, hogy a fordító gyakorlatilag az adott mű szerzőjének a fejével gondolkozzon, és ez alapján dolgozzon. A szövegnek teljesen az író stílusában kell készülnie, mintha ő írta volna meg az adott nyelven. Megeszem a sapkámat, ha ezt egy gép valaha össze tudja hozni!

Mondjuk, most már inkább az írással szeretnék foglalkozni, de Ford ezzel kapcsolatban is mondott hajmeresztő dolgokat. Azt, hogy bizonyos programok az általuk feldolgozott adatokból már egy hírt is képesek megírni. Vannak olyan helyek, ahol az üzleti jelentéseket már gépek készítik.

Kép: Pexels/negativespace

Ez elég meredek, de nem egy bloggernek! Már amikor belekezdtem a blogolásba, pontosan tudtam, hogy nem feltétlenül elég, ha csak a puszta tényeket ismertetem egy-egy témával kapcsolatban. Ezt már valószínűleg megtette valaki más is a plusz végtelen számú weblapok egyikén. Muszáj belevinnem a posztokba valami személyeset, ha mást nem, akkor legalább annyit, hogy mégis miért fontos nekem az a téma, amiről írok. Ezt mindenképpen meg kell tennem, ha azt szeretném, hogy az emberek az én cikkeimet is elolvassák. Na és hogy lesz képes erre egy gép? Nyilván sehogy!

A pálmát viszont az viszi el, amiről Kánai András, futurológus és sci-fi blogger beszélt a Fókusz Plusz egyik riportjában. Megtudhattuk tőle, hogy a gépek algoritmusok segítségével már zenét, könyvet és forgatókönyvet is tudnak írni.

Kép: Pexels/Negativespace

Nos, a zeneíráshoz nem tudok hozzászólni, mert csak hallgatni szoktam a zenét. És elhiszem, hogy egy program simán megír egy sztorit, valami jó kis tucatterméket különböző sablonok alapján. De hát az ilyen művek azért egy kicsit unalmasak, ugye? Ha pedig valami minőségi munkát akarsz letenni az asztalra, ami még érdekes és izgalmas is, ahhoz élned kell.

Az igényesen kidolgozott művekben ott vannak az író saját élményei is, még ha ez elsőre nem is látszik. Ezzel kapcsolatban az XXI. század című műsorban hallottam döbbenetes infókat. Pl. Fekete István az egyik regényében tulajdonképpen saját magát ábrázolta. Ő volt Kele, a gólya, aki sokáig nem szárnyalhatott. A fekete farkú Misi mókus pedig talán maga Tersánszky Józsi Jenő.

A Life Is Us blogon található sztorik közül meg csupán ez a sorozat teljesen fiktív. A többi történetnek megvan a maga valós alapja, olyan események, amelyek velem történtek meg. Mindenképpen írni akartam róluk, de különböző okokból nem szerettem volna kitálalni magát az igaz történetet. Ezt csinálja utánunk egy gép, ha tudja!

Amikor egyszer a Youtube-on böngésztem, kiderült, hogy nem is vagyok ufó. A Future Work Festival videójában szereplő emberek kb. ugyanazt mondják, amit én gondolok. Tehát azt, hogy a kreativitás, az alkotás szempontjából a gép nem helyettesítheti az embert, viszont rengeteget segíthet nekünk. Tóth Gergely, a Future Work Festival alapítója a Jazzy90.9 rádió Jazzy Weekend című műsorában elmondta, hogy a mai óvodások 65 százaléka olyan munkát fog végezni, ami ma még nem létezik.

Már sok helyen találkoztam hasonló kijelentéssel. És ez tulajdonképpen tök jó lehet. Bár kb. öt-hat éves koromban már gondoltam arra, hogy egyszer író leszek, azt nyilván nem is sejtettem, hogy valaha az online tartalmakkal fogok foglalkozni, hiszen akkoriban ezeket még hírből sem ismertük. De nagyon örülök, hogy így alakult az életem! A gépeimmel pedig szuperül együtt tudunk, és együtt fogunk tudni dolgozni. És ha akarjuk, mindannyiunknak nagyon szép életünk lehet ezekkel a fantasztikus találmányokkal.     

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.