Kép: Pexels/Skitterphoto

Tényleg csak néha, és még véletlenül se örökre, de azért előfordul, hogy pont erre van szükségünk.

Manapság ez a téma komolyan foglalkoztatja az emberiséget. Sokat hallunk arról, mennyire magányosak vagyunk, a mai kor embere már nem is igényli mások társaságát, csak a virtuális világ teszi boldoggá. Mások viszont teljesen meg vannak győződve ennek az ellenkezőjéről. Arról, hogy aki egyedül van, az csak űber-szarul érezheti magát.

Sokan – főleg szingli nők – ezt tényleg így érzik. Ők azok, akik állandóan a netes társkeresőket bújják. És azok sincsenek kevesen, akik nem hajlandóak kilépni az amúgy már a tönk szélén álló kapcsolatukból, olyan szinten paráznak a magánytól.

A fogyasztói társadalom kutatói szerint pedig pont a magány az, ami lételeme a ma emberének. Ennek a berendezkedésnek az alapideológiája az egyéni boldogság keresése, amit a szociális kapcsolatok helyett a különböző javak felhalmozása útján lehet elérni: olvashatjuk a Wikipédián.

Na szóval úgy látszik, mindenkinek meg van a véleménye arról, mit jelent egyedül lenni. Szerintem az teljesen igaz, hogy társas lények vagyunk, és szükségünk van az emberi kapcsolatokra, de ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy időnként egymagunkban lehessünk. Én egyedül élek: ezt nem terveztem, így alakult. Eleinte egyáltalán nem örültem neki, de most már látom az előnyeit.

1. Kiderül, mi az, amire igazán képes vagy.

Egy biztos: sokkal többre, mint gondolnád. Pl. rájössz, hogy egy háromkezes feladatot simán meg tudsz oldani egykézzel is, vagy ha nem, akkor még mindig ott van a könyököd, vagy a lábad. Az utóbbival pl. szükség esetén simán be tudod csukni a hűtőt. Szóval kibontakoznak az addig talán rejtve maradt szuperképességeid, de persze ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve az élet összes feladatát meg fogod tudni oldani. De biztos vagyok benne, hogy az egyedüllét a legjobb élethelyzet ahhoz, hogy megtudd, mi az, ami megy, és mi az, ami nem.

Én pl. így jöttem rá, hogy látássérültként sohase fogom tudni megtenni azt, hogy felkerekedek, és elmegyek a bevásárlóközpontba beszerezni a heti ellátmányt. Az odautat persze meg tudnám tanulni, és nyilván az se lenne gond, hogy levegyek valamit a polcról. Az viszont már nehezebb ügy, hogy különböző ízű termékeket találhatok szinte ugyanolyan csomagolásban, és valószínűleg nem feltétlenül szeretem mindegyiket. Természetesen azt se tudhatom, hogy meddig jó az általam kiszemelt finomság, pedig az azért nagyon fontos infó. Na de ott vannak a webshopok, azoknak a termékeivel kapcsolatban mindent el tudok olvasni. 

Kép: Pixabay

És persze megvan az a hely, ahonnan szívesen vásárolok, úgyhogy ezt a feladatot sikeresen megoldottam.

2. Olyasmit is megtehetsz, ami nem feltétlenül tartozik másokra. 

És itt nem kell valami extrém dologra gondolnod. A múltkori posztomba olyan lazán odaírtam, hogy célba dobok a kutyajátékokkal.

Kép: saját

De ha elolvasod azt a cikket, megtudhatod, hogy a mozdulataim azért sokáig nem voltak olyan űber-szuperek, és ezek után sejtheted, hogy a célzás se mindig ment annyira jól. De hát tudtam, hogy valamikor megvolt bennem ez a képesség, és nyilván később is megmaradt, csak sajnos le lett nyomva jó mélyre.

Baromi nehéz volt visszahozni, és ha nem lennék olyan hihetetlenül kitartó, talán fel is adtam volna a próbálkozást. És úgy gondoltam, hogy a bénázásaim a terapeutámon kívül nem tartoznak senkire. Mondjuk, ő régen tesitanár volt, úgyhogy tudott hasznos tanácsokat adni. De egyedül gyakoroltam, és ez nekem tényleg így volt jó.

Megértem, hogy van, akit motivál más emberek társasága, de az nem én vagyok. Eleinte tényleg nagyon durvák voltak a mozdulataim, És simán kiütött volna, ha mások is látták volna azokat. Sőt, akkor valószínűleg tényleg hagytam volna a francba az egész projektet! Na de így meg kimondhatatlanul örülök, hogy végigcsináltam. És persze annak is, hogy most már múltidőben írhatok a béndzsóságomról. Szóval ha valami hasonló kihívásra vágysz, de úgy gondolod, hogy az nem tartozik a nyilvánosságra, hát hajrá! Szépen vonulj el a kíváncsi szemek elől, és csak tedd, amit szeretnél. Hidd el, megéri!

3. Könnyebben rájössz, mit szeretnél.

Kép: Pixabay

Hogy hogyan tovább. Milyen munka érdekel? Melyik hobbi tetszik? Egyáltalán milyen életet szeretnél élni? Persze beszélhetsz ezekről másokkal is, de hát a te életedről van szó, úgyhogy neked kell döntést hoznod vele kapcsolatban. És ez úgy megy igazán jól, ha nyugodtan tudsz gondolkozni, senki se zavar meg ebben. Az írás nekem így kúszott be az életembe szép lassan, de biztosan. Szerencsére volt lehetőségem jó sokat agyalni azon, hogy mi a célom vele, és hogyan tudom ezt elérni.

4. Azt is könnyebben kitalálod, hogy kit szeretnél.

Kép: Pexels

Mert az ember tényleg társas lény. Az viszont nagyon nem mindegy, ki a társunk. Így az a jó, ha szépen egyedül kigondoljuk, ki lenne az igazi, ahelyett, hogy csak úgy beleugranánk egy talán űber-szar kapcsolatba.

Ha egyedül élsz, valószínűleg simán végig tudod gondolni a fent leírtakat. De szerencsére akkor se feltétlenül kell erről lemaradnod, ha nem ebben az élethelyzetben vagy.

A Barátok közt Novák Lacija se volt már szingli, amikor felmerült benne a kérdés, hogy mit kezdjen az életével. Az egyedüllétet úgy oldotta meg, hogy elment az erdő közepére sátrazni. Sokáig úgy nézett ki, hogy ennek az egésznek nincs semmi értelme, nem igazán tolongtak a fejében az épületes gondolatok. Ám végül a nagy ötlet is megérkezett hozzá, épp akkor, amikor már hazamenni készült. Miután egy arra kiránduló család gyermekével remekül eljátszott egy ott talált, és valaha szebb napokat látott futball labdával, rájött, hogy gyerekeket kéne focizni tanítania.

De nyugi, nem kell elmenned a világ végére. Az életcélodat másképp is megtalálhatod. bárbel Mohr a Hogyan rendeljünk jól az Univerzumtól című könyvében azt ajánlja, hogy egy időre üljünk le valami számunkra fontos helyen. Ez lehet egy pad a parkban, egy vízpart, szóval bármi, a lényeg az, hogy egy olyan hely, ahol különösen jól érezzük magunkat.

Ott feltehetjük magunknak a kérdést, hogy milyen belső tájakra szeretnénk eljutni, milyen tapasztalatokat szeretnénk megszerezni? Az írónő azt javasolja, hogy képzeljük el azt az időszakot, amikor már távozni készülünk a Földről, és gondoljuk végig, milyen élmények lennének azok, amelyek elégedetté tennének bennünket. Ezután nem kell figyelnünk semmi másra, csak a lélegzetvételünkre, meg arra, hogy ellazuljunk. Ekkor igazából még csak az utóbbi a cél, és érdemes párszor megismételnünk a gyakorlatot annak érdekében, hogy ez jól menjen.

Amikor már elég lazán tudunk üldögélni, ismét tegyük fel magunknak a kérdést azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnénk elérni az életben. Van, aki akkor és ott megkapja erre a választ, de az is teljesen természetes, ha ez nem történik meg rögtön. Ám az utóbbi esetben sincs semmi ok az aggodalomra, az agyunk ugyanis rááll a témára, és esélyes, hogy a közeljövőben kipattan a fejünkből az isteni szikra.                          

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.