Kép: Paul Roth/Flickr

Még véletlenül se az ilyen jelmezekre gondolj. Egy kutya számára eleinte a póráz is furcsa és idegen, a szájkosárról vagy a kutyacipőről nem is beszélve. De pozitív megerősítéssel és sok-sok türelemmel hozzá lehet szoktatni ezekhez a tárgyakhoz.

Most, hogy az utak tele voltak jéggel és sóval, többekkel beszélgettem arról, hogy jó találmány-e a kutyacipő, vagy sem. Van, aki szerint egyáltalán nem az, mivel nem természetes a kutya számára. Na igen, ezt Cesar is pontosan tudja. De azt mondja, hogy pl. a póráz vagy a szájkosár sem természetesebb annál. A könyveiben és a honlapján tippeket találhatunk azzal kapcsolatban, hogy miképp szoktathatjuk hozzá a kutyusainkat ezekhez a számukra fura tárgyakhoz. Ezeket szedtem össze ebben a posztban.

Kép: Pexels

Ideális esetben akár tenyésztőtől, akár állatvédőktől hozod el a kutyádat, a pórázt már ismerni fogja. De ha mégse ez a helyzet, akkor nem túl jó ötlet egyből a nyakörvére kapcsolni, és nekiindulni a nagyvilágnak. Hagyd, hogy először megismerje, megszaglássza ezt a számára idegen dolgot. És ne te vidd oda neki, hanem hagyd, hogy ő menjen oda hozzá. Ha a póráz mellett egy jutalomfalatot is a kezedbe veszel, az valószínűleg felkelti az érdeklődését.

Kép: FreeImages

A szájkosár már egy sokkal nehezebb ügy. Tulajdonképpen nem is lehet elvárni az ebtől, hogy az első pillanattól kezdve örüljön annak a valaminek, ami lehetetlenné teszi, hogy a száját használja. De persze hozzá tud szokni. A lényeg a fokozatosság és a pozitív megerősítés.

Első lépésként alaposan mozgasd le őt. Azért ne fáraszd ki teljesen. Az a fontos, hogy ellazuljon, és figyelni tudjon rád. Ezután vegyél magadhoz számára különleges jutalomfalatokat, sültcsirkét, kolbászt stb, és mutasd meg neki a szájkosarat. Hagyd, hogy jól megszaglássza, majd jutalmazd meg a finomsággal.

Ekkor már felcsatolhatod rá az eszközt, de csak lazán, úgy, hogy ne fedje be az arcát. Szóval a nyakában lógjon az a rész, ami később a szája előtt lesz. Ő pedig lehet, hogy ennek nem fog túlságosan örülni, de te csak hagyd rajta a cuccot. Amikor megnyugszik, jutalmazd meg egy újabb ízletes falattal.

A következő falatot a szájkosárba tedd. Azt ekkor már felteheted a kutyus arcára. Miközben felhelyezed rá, folyamatosan etesd őt. Ezután hagyd rajta eme tárgyat, amíg belenyugszik az új helyzetbe, és teljesen ellazul. Ekkor vedd le róla, várj néhány, de legalább egy órát, és kezdjétek újra a gyakorlást. Ha már járkálni is hajlandó úgy, hogy rajta van ez a furcsa dolog, természetesen mindig jutalmazd meg, amikor leveszed róla.

Tényleg ne várd tőle, hogy rögtön kitörő örömmel fogadja ezt az eszközt. De ha csak akkor kap jutalmat, amikor szép nyugodtan viselkedik, egy idő után már a finom falatokkal és a lazasággal fogja összekötni a használatát.

Kép: Paul Roth/Flickr

És mi a helyzet a kutyacipővel? Kb. ugyanaz, mint a posztban szereplő többi tárggyal. Ne kezdd egyből élesben használni, először a lakásban add a kutyusra. Csak rövid ideig hagyd rajta, és dicsérd, jutalmazd, ha békésen tűri, hogy az az izé ott legyen a lábán. Aztán persze egyre hosszabb időre maradhat rajta.           

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.