Kép: saját
Ez egy jó kis ellentmondásos cím, ugye? De sokszor csinálunk olyasmit, ami tök fölöslegesnek tűnik, közben nagyon is hasznos.
Én az utóbbi években több ilyen dologgal is foglalkoztam. Vagyis sokan valószínűleg azt mondták volna, hogy kár az időt ezekre pazarolnom, ha beszéltem volna nekik róluk. Mert ugye a kutyajátékokkal való célba dobás meg az azok elkapása valószínűleg ebbe a csoportba tartozik, legalábbis akkor mindenképpen, ha az eb nincs a képben. Az meg nyilván súlyosbító körülmény, ha az ember nem lát el a célpontig, ja, és a labdát is legfeljebb csak űber-közelről látja.
Sokak szerint az se természetes, hogy valaki látássérültként annyit foglalkozzon a filmekkel, mint én. A net egy szuper találmány, a segítségével a filmekről is sok mindent megtudhatok. Olyasmit is, amit amúgy látnom kéne, de persze időbe telt, amíg kitapasztaltam, hol találom a szükséges infókat. Ám az is biztos, hogy megéri időt szánnunk ezekre a fölöslegesnek látszó elfoglaltságokra. Három okot is tudok mondani, hogy miért.
1. Eltűnik az életedből a sóvárgás.
Vagy legalábbis nem fogja uralni az életedet. Azzal nyilván nem mondok újat, hogy sokan nem úgy élnek, ahogy szeretnének. De hát ezt természetesnek tartják, ahogy azt is, hogy a napjaikra a szürke szín jellemző. Azért szívesen kiszíneznék azokat. Pl. ezért van az, hogy sok humanoid lény gyakorlatilag képtelen otthagyni az online világot.
Vágyai pedig minden embernek vannak, de hát sokan elfojtják azokat. Aztán meg tudatosan vagy akár tudat alatt gyűlölnek mindenkit, aki úgy él, ahogy ők szeretnének. De az is lehet, hogy csak úgy simán, minden észszerű ok nélkül utálják bizonyos embertársaikat, ez tudja kitölteni az uncsi napjaikat. Az se fogja túl jól érezni magát a bőrében, aki történetesen olyan áldott jó lélek, hogy távol áll tőle bármiféle gyűlölködés, mert a földbe döngölt vágyak alapból fájdalmat okoznak.
Kép: Pixabay
Vagy megkergül tőlük az ember. Régebben velem ez történt, ha pl. egy kutya vagy egy labda került az utamba. Ábrándozni kezdtem róluk gyakorlatilag vég nélkül. Jó kis sztorikat gyártottam, amelyekben persze az övék volt a főszerep, de az igazi művészet talán az volt, hogy mindezek mellett képes voltam elvégezni az egyetemet. Ma már sokkal hatékonyabban és produktívabban dolgozom. A kutyajátékaimnak meg a filmes tartalmaknak nagy részük van ebben, hiszen többek között nekik köszönhetem, hogy immár tudom, hogy a boldogsághoz egyáltalán nincs szükség a vastagon színezett álomképekre.
2. Fontos dolgokat tanulhatsz.
Még akkor is, ha eredetileg valószínűleg nem ez volt a célod. Én se agyaltam ilyesmin, amikor elkezdtem dobálni a gumilabdákat.
Kép: saját
Csak aztán az történt, hogy fejlődtek a reflexeim és a térérzékelésem. Nem árt, ha ezekben jó az ember, nekem látássérültként pedig ezek a készségek létfontosságúak. És persze manapság, ha valaki boldogulni szeretne az életben, jól kell tudnia angolul. Sokat segítenek nekem ebben a filmekről szóló anyagok, mert ezek kilencven százaléka ezen a nyelven készül.
3. Jobban tudsz hinni magadban.
Kép: Pexels/Snapwiresnaps
Akik a fent említett szürke életet élik, esélyes, hogy egy kicsit se képesek erre. Valószínűleg tényleg unják a full átlagos napjaikat, de hát nem mernek kilépni a komfortzónájukból. Melót se mernek váltani még akkor se, ha utálják, amit nap mint nap csinálniuk kell.
Engem meg tuti, hogy sík hülyének néznének! De nincs igazuk, mert részben az én kis „fölösleges” időtöltéseimnek köszönhetem, hogy össze tudtam hozni ezt a blogot, és hogy most szövegíróként keresek munkát. Mert amikor megtudtam, hogy az ilyen munkákhoz a képeket is kell tudnom kezelni, eszembe se jutott, hogy feladjam az álmaimat. Azért persze volt egy nagy kérdésem, nevezetesen, hogy miképp tudom megoldani ezt a számomra idáig ismeretlen feladatot? Ekkorra már egyszerűen belém volt kódolva ez a hozzáállás.
Van két dolog, amit nem árt szem előtt tartanunk, ha tényleg hasznosan akarjuk tölteni az időt. Először is azt, hogy jó, ha a fent említett és a hozzájuk hasonló elfoglaltságok az életünk részei, az viszont nem, ha csak ezekről szól az életünk. Pl. szegény közösségi oldalakat szokták szidni ezzel kapcsolatban. Pedig alapvetően nincs semmi baj azzal, ha valaki ezeket böngészi, még hasznos infókat is találhat, ha ügyesen használja őket. Az viszont fontos, hogy azért lehetőleg ne az egész napját töltse ezzel.
És van, ami tényleg fölösleges, egyszerűen azért, mert nem neked való. Az pl. gáz lenne, ha csupán azért kutatnék a filmek után, mert fosnék, hogy ellenkező esetben ki fogok lógni a sorból. Csakhogy én már nem foglalkozom ilyen baromságokkal. Csak az érdekel, ami engem választott, amivel kapcsolatban zsigerből érzem, hogy jó nekem. Te is halgass a megérzéseidre, ez nem csak duma, hidd el, be fog jönni.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.
