Kép: Maurizio Pesce/Flickr

A helyzet az, hogy tényleg fantasztikusnak tartom. Ám vannak, akiknek egészen más róla a véleményük, ezért született meg ez a poszt. Megtudhatod belőle, mennyit segítettek, és segítenek nekem a mai napig a számítógépek.

A nem túl szép kezdet

Most itt ülök a billentyűzettel az ölemben, és írom ezt a jó kis cikket. Ez az, amiről sok-sok évvel ezelőtt álmodni sem mertem. Akkoriban ugyanis úgy nézett ki, hogy látássérültként csupán egy Braille-gépen írogathatok. Ez eleinte nem okozott nekem gondot, ám a helyzet szép lassan, de biztosan megváltozott. Először is zavarni kezdett, hogy emiatt a fura írásmód miatt mindenki úgy néz rám, mint egy vásári majomra. Erre talán azt mondod, hogy miért nem álltam ki magamért. Azért, mert a Braille-t alapból nem gondolom olyasminek, amiért érdemes kiállni.

Ez a fajta írás ugyanis baromira terjedelmes. Annyira, hogy pl. a nem túl hosszú Pál utcai fiúk Braille-ben három vastag kötet! Amúgy se tudtam elérni túl sok féle könyvet ebben a formában. Ha nem olvasott volna nekem Édesanyám, meg később nem iratkoztam volna be a hangoskönyvtárba, bajban lettem volna. Ám az így meghallgatott könyvek sem enyhítettek az amiatti frusztrációmon, hogy számomra elfogadhatatlan módon kellett írnom és olvasnom. Ez odáig fajult, hogy egy ideig azt kívántam, bárcsak végérvényesen szűnne meg az írás, mint olyan.

A tökéletes ajándék

Végül aztán nem bántam, hogy nem szűnt meg. Ez egy abszolút váratlan esemény miatt alakult így. Az történt, hogy egy alapítványon keresztül kaptam egy beszélő számítógépet, meg egy szkennert. Életem egyik legboldogabb napja volt, amikor ez bekövetkezett. Persze ma már igencsak elavultnak számítanak az akkori gépek, ám akkor a világ tetejét jelentették számomra!

Amúgy, ha most visszagondolok a velük töltött eléggé hosszú időszakra, az egyáltalán nem lelkesít. Ennek nagyon egyszerű oka van, nevezetesen, hogy főként tanulásra használtam őket, amit akkoriban egyáltalán nem szerettem annyira, mint most. Egyvalaminek viszont mindvégig nagyon örültem. Természetesen annnak, hogy már nem a Braille segítségével húztam az igát!

A világháló fantasztikus világa

A következő fordulat szép lassan, fokozatosan köszöntött be. Ez volt az az időszak, amikor megismerkedtem az internettel. Eleinte egyáltalán nem érdekelt. Azt gondoltam, hogy csak arra jó, hogy az unatkozó hülyegyerekek csetelgessenek rajta. Talán ez jobb is így, mert a régi, betárcsázós rendszertől szerintem megőrültem volna. Később megváltozott a véleményem a netről, mert gyakran bementem Édesanyámhoz a munkahelyére, ahol ő újságcikkeket olvasott nekem, meg képeket nézegettünk.

Azonban igazán akkor barátkoztam össze vele, amikor elvesztettem a munkámat. Valami hasznosat akartam csinálni, ami egy másik melóhoz is jól jöhet, úgyhogy megtanultam kezelni. Ekkor szép lassan, de biztosan kitárult előttem a világ. Először is nagyon tetszettek az olyan apróságok, minthogy mondjuk simán meg tudtam nézni egy ismeretlen szót a szótárban, és többé már senkitől se kellett megkérdeznem, hogy mi lesz az aznapi tévéműsor.

Imádtam, hogy mindenről találtam anyagot, ami érdekelt. Tényleg bármiről, pl. felfedeztem a filmismertetőket, amelyek segítségével simán tudom követni egy-egy film cselekményét. De ne is beszéljünk múltidőben. A mai napig hálát adok az égieknek, hogy létezik ez az internet nevű csoda. Ezen belül újabban a képletöltő oldalakért mondok nekik köszönetet, hiszen régen nemigen álmodozhattam arról, hogy ilyesmivel foglalkozzak.

E-könyvmolynak lenni szuper, és még hasznos is!

Persze a könyvek olvasásával sem hagytam fel. Mondjuk, már régóta nem szkennelek. Annak idején nagyon szerettem csinálni, de hát ez egy baromira időigényes meló, amihez ma már nincs türelmem. Viszont van helyette e-könyv olvasóm. Erre akár ezer könyvet is rá lehet tenni. Ez nagyon tetszik, főleg ha visszagondolok arra a végtelen számú Braille kötetre.

Kép: TAKA@P.P.R.S/Flickr

Csupán egyetlenegy problémám van, nevezetesen, hogy bár egyre bővül az e-könyvek választéka, azért még mindig lehetne szélesebb. Ám ez csak a magyar könyvekkel kapcsolatban van így, angolul szinte bármit megvehetek, hála az Amazonnak. Ez a helyzet nekem tulajdonképpen direkt jó. Szeretnék angolul írni cikkeket, meg később könyveket is. Ahhoz, hogy ez jól menjen, rengeteget kell olvasnom ezen a nyelven. Az az álmom, hogy majd egyszer az én könyvem is ott szerepeljen az Amazon kínálatában.

A számítógép az emberi kapcsolatok megrontója?

Sokak szerint igen, de ez nem igaz. Ahhoz, hogy ezt megértsd, talán ismét vissza kell mennünk a nem túl rózsás múltba. Mint tudjuk, a Braille-írást csak kevesen ismerik. A nagy többséggel annak idején csak úgy lehetett írásban kommunikálni, ha az ember mással íratta meg, és olvastatta fel a levelét. Nesze neked levéltitok! Most viszont már vígan küldözgetem, és fogadom az emaileket meg a Facebook-üzeneteket.

Kép: Maurizio Pesce/Flickr

Hivatalos és munkaügyek

Természetesen így már ügyet is tudok intézni írásban, ez is egy hihetetlenül nagy dolog ám. Meg az is, hogy a netnek köszönhetően jó esélyem van arra, hogy végre azt csináljam, amit szeretek. Mert ugye az írásaim a világon bárhova eljutnak, ahol van netkapcsolat, és szerencsére már egyre több helyen van. Amúgy meg az is a világháló révén derült ki, hogy mit kezdjek magammal meg az íráskészségemmel, emailben kértem ezzel kapcsolatban tanácsot. És biztos vagyok benne, hogy a segítségével meg fogom találni a nekem való munkát.

De hát már abban is nagy részük van a számítógépeknek, hogy végre megtaláltam a helyemet a világban. És nyilván nem én vagyok az egyetlen ember a Földön, akinek rengeteget segítenek ezek az eszközök. Úgyhogy ezután, ha véletlenül szidni támad kedved az informatikát, légyszi gondolj erre!

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.