Kép: Barbiez/Flickr

A könyv Eckhart Tolle A most hatalma című műve. Az előző posztban azt mutattam be, hogy az író szerint az elménk hogyan veszi át fölöttünk az uralmat, ha hagyjuk szabadon áramolni a negatív gondolatainkat. Most viszont arról lesz szó, hogy miért lehet jóval kiegyensúlyozottabb az életünk, ha képesek vagyunk a jelenben élni.

Azaz ha tudatosak vagyunk. Tolle szerint ez csakis akkor lehetséges, ha kontrolláljuk az elménket. Máskülönben tudattalanok maradunk, és ennek az elmeállapotnak két szintje van.

A szokványos tudattalanság és a mély tudattalanság

Az előbbit egyfajta kellemetlen alaphangulatként definiálja az író. Ilyenkor az ember elégedetlenséget, unottságot, nyugtalanságot érez, és persze fogalma sincs, hogy ez miért van, és tulajdonképpen természetesnek tartja ezeket az érzéseket. A mély tudattalanság valamilyen trauma esetén jön elő. Ilyenkor igazán heves érzelmek törnek fel bennünk, mint pl. a harag vagy a félelem.

Az író rámutat arra, amit én tulajdonképpen már régóta tudtam, nevezetesen, hogy a tudatosságunk szintjét világosan jelzi, hogy miképp reagálunk valamilyen nehézségre. A tudatos embert általában megerősítik az ilyen helyzetek, a tudattalant viszont alaposan a földbe döngölik. Az utóbbit úgy lehet megelőzni, ha arra törekszünk, hogy a mindennapjainkat a mostban éljük. Erről az előző posztban már írtam: arról van szó, hogy a gondolatainkat igyekezzünk a múltbeli rossz élmények és a jövő miatti parák helyett a jelen pillanatra összpontosítani.

Cselekedj, ne panaszkodj!

Úgy látszik az örökös panaszkodás nem magyar sajátosság, hanem világjelenség, ha már Tolle is foglalkozik vele. Természetesen fölösleges őrültségnek tartja. Azt írja, hogy ez is csak a szokványos tudattalanság egyik formája. A szokványos tudattalanság pedig alapvetően az ittnek és a mostnak való ellenállásról szól. Ez szerintem is fölösleges energiapazarlás még akkor is, ha sokan csináljuk, mert úgy érezzük, hogy csak így tudjuk enyhíteni a lelkünk fájdalmát.

Tolle három lehetőséget mutat be, ezek  közül kell választanunk egy kellemetlen élethelyzetben. Lépjünk ki belőle, változtassuk meg, vagy fogadjuk el. Én a két előbbire szavazok, de persze előfordulhat, hogy egyiket sem tudjuk összehozni. A szerző viszont az ilyen esetekre is az elfogadást javasolja. Azt írja, hogy esélyes, hogy ha felhagyunk az állandó belső ellenállással a végén magától jobbra fordul a sorsunk.

A külső és a belső céljaink

Kép: Pixabay

Ez talán kicsit bonyolultan hangzik, de mindkétféle célra szükségünk van. A külső cél gondolom egyértelmű, tehát arról van szó, hogy mit szeretnénk dolgozni, milyen társra vágyunk stb. A belső célunk az kellene legyen, hogy a külső céljaink a fejlődésünket szolgálják. Ehhez mindössze egyvalamit kell tennünk: mindig csak az épp megteendő lépésünkre összpontosítsunk. Ezzel mindenképpen jól járhatunk még akkor is, ha történetesen nem sikerül megvalósítanunk a külső célunkat.

Légy jelen, vagy kapsz a hátadra!

Tolle azt írja, hogy az ember képtelen megérteni, mi is a jelenlét. Ez nem olyasmi, amit az elme képes felfogni, ezt meg kell élnünk. Meg kell tapasztalnunk, hogy milyen érzés, ha nem gondolunk semmire. Ezzel kapcsolatban az író egy szerintem nagyon vicces esetről is beszámol. Azt írja, hogy állítólag egyes zen mesterek igen érdekesen tesztelték a tanítványaik jelenlétét. Időnként a hátuk mögé lopakodtak egy bottal a kezükben. Aki éber volt, azonnal kitért előlük, aki viszont elábrándozott, az kapott egyet a hátára!

Várj, de csak éberen!

Tolle a várakozás fontosságáról is szót ejt. Bár szerinte nem minden esetben szerencsés, ha várunk valamire. Akkor semmiképpen se az, ha az ember folyton csak valami jövőbeli dologról álmodozik, és meg van győződve arról, hogy kizárólag akkor lesz képes jól érezni magát, ha ez a bizonyos esemény bekövetkezik.

Ám van a várakozásnak egy másik formája is, ami viszont nagyon is pozitív. Ez a teljes éberség. Az, hogy minden idegszálunkkal a mostra figyelünk, és arra, hogy mi történik körülöttünk. Csak így tudjuk elérni, hogy semmilyen számunkra lényeges eseményről se maradjunk le.

Kép: saját

Nos, az biztos, hogy ez egy nagyon hasznos tanács, a könyv legfontosabb mondanivalói közé tartozik. Nem árt, ha betartjuk, és emellett semmiképpen se idegesítsük magunkat amiatt, hogy mi mindenről maradtunk le, amíg nem így éltük az életünket.

A belső testünk

Az író egy másik nagyon fontos tanácsa, hogy törekedjünk arra, hogy érezzük a belső testünket. Ez úgy sikerülhet, ha erősnek és energikusnak érezzük magunkat. Talán most azt gondolod, hogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű, sőt néha lehetetlen. Ezt Tolle is pontosan tudja, ezért ismertet egy nagyon egyszerű gyakorlatot, amivel elő tudjuk segíteni ezt az állapotot.

Ehhez semmi mást nem kell tenned, mint azt, hogy egy kis időre behunyod a szemed, és elképzeled, hogy a tested élettel, energiával telik meg. Ha vizuális típus vagy, eleinte azt is magad elé képzelheted, amint a tested szinte fénylik, de az író azt javasolja, hogy ekkor is jobb, ha egyre inkább az érzés megélésére törekszel.

Persze lehet, hogy ez nem fog elsőre sikerülni. Talán csupán enyhe bizsergést fogsz érezni egy-egy testrészedben. Az író arra biztat, hogy ekkor se add fel a próbálkozást, hanem fordítsd a teljes figyelmedet arra a pontra, ahol jelentkezik ez az érzés. Aztán néhány perc múlva nyisd ki a szemed, és egy kis ideig még összpontosíts a benned lévő életerőre.

Az biztos, hogy csak előnyünk származhat abból, ha foglalkozunk a belső testünkkel. Ekkor ugyanis a külső testünk is erősebb lesz, és lassabban öregszik. Ez tényleg így van, már én is észrevettem, hogy az életteltelibb emberek jóval fiatalabbnak néznek ki annál, amennyi idősek valójában. Természetesen az ilyen hozzáállás jót tesz az immunrendszerünknek is, amelynek a megerősítését egy másik gyakorlattal is elősegíthetjük.

Az író szerint ezt a leghatékonyabban este elalvás előtt, vagy reggel ébredés után lehet végezni. Első lépésként feküdj hanyatt, és hunyd be a szemed. Azután fejben időzz el mindegyik testrészednél kb. tizenöt másodpercet, és képzeld el, hogy tele vannak életerővel. Ezután néhányszor hullámszerűen fuss végig a testeden oda-vissza. Ez kb. egy percig tartson. Végül néhány percet szánj rá arra, hogy képzeld el a belső testedet egy összefüggő energiamezőként.

Tolle azt mondja, hogy a kreatív gondolatainkat is a belső testünk segítségével tudjuk a legkönnyebben előhívni. Segíthet, ha pár percig nem figyelsz semmi másra, csak a belső energiameződre. Utána sokkal gördülékenyebben fog menni a gondolkodás, mint azelőtt. Néhány percenként váltogasd a belső testedre való összpontosítást és a gondolkozást. A szerző azt írja, hogy miközben befelé figyelsz, tudatosítsd magadban a nyugalmat és a belső csöndet. Én pedig hozzáteszem, hogy közben nyugodtan hallgathatsz zenét is, legalábbis nekem ez sokat tud segíteni.

A jó párkapcsolat biztos alapja

Kép: Pexels

Először is arra kell figyelnünk, hogy a kapcsolatainkat ne a túlzott ragaszkodás jellemezze. Azt már régóta tudjuk, hogy ha valakinek azért kell társ, mert csupán így képes magát teljes embernek érezni, abból csak baj lehet. Leginkább azért, mert így egy függőségi viszony alakul ki. Az ember olyan szinten ragaszkodik a párjához, mint a drogos az anyaghoz.

A kiegyensúlyozott kapcsolat alapja pedig nem meglepő módon a most. Az, hogy tudjunk a jelenben élni függetlenítve magunkat az elménktől és a múltbeli fájdalmainktól. Az író egyébként nagyon reálisan áll ehhez a kérdéshez, nem állítja, hogy az itt leírtak az életre szóló párkapcsolat tuti receptjét jelentenék. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ekkor a válás nem jár nagy fájdalommal, nem a sértettség és a harag jellemzi.

A magasabb jó

Ez olyasmi, ami fölötte áll a jónak és a rossznak. Mert Tolle azt írja, amit sokan mások is mondanak, nevezetesen, hogy bármi is történik velünk, az tulajdonképpen a fejlődésünket szolgálja, mert tanulhatunk belőle. Ez tényleg igaz: rengetegen vagyunk, akik nagyon sok példát tudunk mondani erre. Az írónak nincsenek irreális elvárásai velünk szemben. Nem várja, hogy ugrándozzunk és tapsikoljunk, ha mondjuk megbetegszünk, vagy elveszítjük a szeretteinket. Ami viszont nagyon fontos, az a lelki béke és a megbocsátás.

Kép: saját

Tolle az utóbbi alatt azt érti, hogy fogadjuk el az adott helyzetet, ne álljunk ellen annak. Így cselekedni is hatékonyabban tudunk, ha épp erre van szükség, mert az agyunkat eközben nem borítják el az olyan negatív érzelmek, mint a félelem vagy a harag. Erre egyébként szerintem jó példa a munkakeresés. Egész más a minősége, ha tiszta fejjel látunk neki, és nem az motivál minket, hogy minél hamarabb elmeneküljünk egy ultra-szar helyzetből.

Fejezd be a színdarabodat!

Egy korábbi posztomban már írtam erről. Arról van szó, hogy szinte mindannyian eljátszuk a magunk kis drámáit. Az egonk írja ezeket, és olyan komor és ráadásul unalmas tragédiákról van szó, amelyeket egy színházban valószínűleg nem lennénk hajlandóak megnézni.

A témát az ego félelmei és hiányérzete szolgáltatja, mi pedig öntudatlanul és lelkesen játszuk el az ezekről szóló jeleneteket. Bár talán sok lépést teszünk annak érdekében, hogy véget érjen a szóban forgó dráma, tudat alatt ezt egyáltalán nem szeretnénk. Az egonk ugyanis elhiteti velünk, hogy ez határozza meg az éntudatunkat, az identitásunkat, így ha egyszer befejeződik, akkor nekünk annyi. Ám az igazság az, hogy ha képesek vagyunk elfogadni a mostot és a jelen pillanatot, egész biztos rögtön vége lesz ennek a szörnyű színdarabnak.

Légy átlátszó!

Ez egy újabb gyakorlat, aminek a segítségével sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat. Olyan apró, de bosszantó dolgokkal kapcsolatban érdemes elkezdeni gyakorolni, mint pl. az az eset, amikor hirtelen megszólal egy autó riasztója, vagy valamilyen más hang keletkezik, ami téged baromira idegesít. Az idegességet az elme okozza. Ez egy öntudatlan stratégia, amitől azt várjuk, hogy szűntesse meg ezt az áldatlan állapotot. Ám ez persze nem történik meg. A saját hangulatunkat viszont tökéletesen el tudjuk rontani, szóval csak adunk a szarnak egy hatalmas pofont.

Ehelyett inkább képzeld azt, hogy átlátszó vagy. Így a kellemetlen hang, vagy bármi, ami bosszant, egyszerűen csak átmegy rajtad, nem ütközik ellenállásba. Ebből következően nyomot sem hagyhat a lelkedben, képes leszel egykettőre elfelejteni az egészet.

A megadás

Ez egy nagyon vitatott fogalom, mert sokak szerint a kudarcba vagy a rossz élethelyzetbe való beletörődést jelenti. Tolle viszont azt mondja, hogy az ilyen hozzáállás nem megadást, hanem leplezett ellenállást jelent. A megadás az, amiről már sokszor volt szó ebben a posztban, tehát az, hogy feltétel és fenntartás nélkül fogadjuk el a jelen pillanatot.

Az író két nagyszerű példával illusztrálja ezt a fogalmat. Először is, ha pl. beleragadunk a sárba, akkor normális esetben nem fogunk ebbe belenyugodni. Az se jó, ha azzal áltatjuk magunkat, hogy tulajdonképpen semmi rossz nincs abban, hogy nem tudunk kimászni a dzsuvából. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy kijussunk belőle, de anélkül, hogy átkozódnánk, vagy sajnálnánk magunkat, amiért odajutottunk.

Egy másik szemléletes példa alapján azt kell elképzelned, hogy este, igen sűrű ködben egy ösvényen mész egy erős fényű elemlámpával a kezedben. A köd az élethelyzetedet jelenti, ami magában foglalja a múltat és a jövőt. Az elemlámpa a tudatos jelenléted, az általa megvilágított útszakasz pedig a most jelképe. Azt hiszem, ehhez nem kell bővebb magyarázatot fűznöm.

Utószó

Az biztos, hogy érdemes megfogadnunk az író tanácsait, de ez nem mindenkinek megy elsőre. Ha pedig van néhány múltbeli traumád, azok nem fognak csak úgy hipp-hopp eltűnni, mert valahol azt olvastad, hogy márpedig neked a mostban kell élned. Az előző posztban többször írtam, és nem győzöm hangsúlyozni: ebben az esetben mindenképpen fordulj szakemberhez!

A könyvnek egyébként csupán a lényegét foglaltam össze. Olyan szempontokat és gyakorlatokat mutattam be, amelyek segítségével könnyebben boldogulhatunk a mindennapi életben. A mű ennél jóval több dolgot és időnként nagyon elvont gondolatokat is tartalmaz, úgyhogy szerintem csak akkor érdemes elolvasnod, ha fogékony vagy az ilyesmire.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.