Kép: Mike chaput/Flickr

De sajnos nem azért, mert tulajdonképpen mindannyian tudunk varázsolni.

Minden azzal a Facebook-poszttal kezdődött. Arról írtam, hogy nekem a Harry Potter könyvekről többek között az jut eszembe, hogy sohase szabad feladnunk az állmainkat. Merthogy J. K. Rowling se adta fel, pedig eleinte úgy tűnt, hogy így kellene tennie. A regény első kötetével ugyanis sorra járta a kiadókat, amelyek közül csak a negyvenedik volt hajlandó foglalkozni a könyvvel.

Aztán amikor képet kerestem a poszthoz, döbbenetes dolgot találtam a Flickren. Valaki lefotózta az összes Harry Potter könyvét, és odaírta, hogy ottvannak köztük az adult edition, azaz felnőtt szerkesztés változatok is.

Kép: Hung Chieh Tsai/Flickr

Na és ez meg mi a fene? A gyakori kérdésekből megtudtam. És ha valaki azt gondolja, amit a kérdező, tehát hogy van egy valószínűleg ágyjelenetekkel megfűszerezett változat, az hatalmasat téved.

Csupán a borító különbözik az eredetitől. Mert ugye az eredeti kiadáson látszik, hogy gyermekeknek készült, de hát sokan olvassák ezeket a regényeket felnőttként is, ám azért mégiscsak cikinek tartják, hogy tulajdonképpen egy gyerekkönyvet vesznek a kezükbe. A kiadók pedig reagáltak az ilyesfajta igényekre, ún. felnőttes borítókat is készíttettek. És ez még csak nem is egyedi eset, pl. Az éhezők viadalához is készült ilyen változat.

Alapjában véve nincs ezzel semmi baj, hiszen a borítók tervezőinek is élniük kell valamiből. Ám ettől függetlenül baromságnak tartom ezt az egészet. Én se vagyok már gyerek, Harry történetét pedig nemrég kezdtem el olvasni, és ezt egy kicsit sem szégyellem. Ekkor eléggé mélyponton voltam, és bár kíváncsi voltam a sztorira, azzal a felkiáltással fogtam neki, hogy utálni fogom. Na és ez az, ami nem ment. Nemcsak hogy nem találtam benne semmi kivetnivalót, de valósággal beszippantott. Most az ötödik kötet második felénél tartok, és biztos vagyok benne, hogy a felnőttek számára is van ám mondanivalójuk ezeknek a könyveknek.

Öröklött démonok

A helyzet az, hogy Harry azt csinálja, amit mindannyiunknak meg kellene tennünk. Nevezetesen azon dolgozik, hogy leszámoljon a saját démonjával. És ha azt hiszed, hogy neked nincs ilyened, akkor nagyot tévedsz. Sajnos mindegyikünknek van, és gyakorlatilag sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint Harry.

Kép: Pixabay

Az övé ugyanis egy tiszta helyzet. Voldemort nagyúr ugyebár megölte a szüleit, és vele is végezni akart. Így a fiú legfontosabb életfeladata az lett, hogy leszámoljon vele. Azzal, akinek a varázslótársadalom jól ismerte a viselt dolgait, a legtöbben annyira rettegtek tőle, hogy még a nevét se merték kimondani.

Mindannyiunknak megvannak a magunk Voldemortjai, csak azok nem ilyen nyíltan támadnak. A szüleink adják át nekünk őket, méghozzá úgy, hogy általában nem is sejtik, mit tesznek. Amúgy ők többnyire csak azt adják nekünk, amit a nagyszüleinktől kaptak.

Persze nem gonosz varázslókról van szó, hanem egy csomó tudattalanul átörökített félelemről és rossz beidegződésről. Ezek a mi démonjaink, amelyek simán tudnak nekünk annyit ártani, mint Voldemort nagyúr a többi varázslónak. Igen, tönkretehetnek minket, és akár az életünket is elvehetik. Az utóbbit többnyire betegségek formájában teszik. Most már közismert tény, hogy a legtöbb betegségnek valamilyen lelki oka van.

A démonok ezer arca

Harry történeteiben a legkülönbözőbb módokon jelenik meg a gonosz, és ez nem csak Voldemortra vonatkozik. Pl. az egyik szereplőről sokáig azt tudhattuk, hogy bár egy kicsit flúgos, de alapvetően jó ember. Aztán kiderült, hogy ő a gonosz varázsló hű szolgája. A mi démonjaink is igen sokféleképpen jelennek meg. És gyakran úgy támadnak ránk, hogy jó ideig észre se vesszük, mivel van dolgunk.

Kép: Pixabay

Az én legalattomosabb démonom is ilyen, amely sokáig elhitette velem, hogy egy a társadalom által kitalált, számomra teljesen génidegen életet kell élnem. Az biztos, hogy baromira ügyesen teszi a dolgát, mert bár alapvetően már nem hiszek neki, időnként most is eszembe jut, hogy talán mégis igaza van.

Az egyre keményebb küzdelem

Persze most már nem hagyom magam, keményen küzdök ellene. De az is biztos, hogy ha valaki rászánja magát, hogy a maga ura lesz, az előtt egy nagyon rögös és hosszú út áll.

Kép: Pexels

És minél közelebb kerül a célhoz, annál nehezebb feladatokat kap. Ezzel mindannyian így vagyunk persze Harryt is beleértve. És amikor már majdnem célba értünk, valószínűleg valami extra nehéz feladat vár ránk. Nagyon találó az a mondat, amit Coelho Az alkimista című könyvében olvastam ezzel kapcsolatban. Eszerint mindig a virradat előtti óra a legsötétebb.

Én pedig tudom tanúsítani, hogy ez valószínűleg igaz. Jelenleg a legnagyobb ellenségem a fáradtság. Már régóta dolgozom azon, hogy végre a saját életemet éljem. Ez a blog is ennek a projektnek a része. Azért kezdtem el csinálni, hogy a segítségével elérhessem, hogy meg tudjak élni az írásból. És mostanában gyakran érzem azt, hogy belefáradtam ebbe az egészbe. Legszívesebben hagynám a fenébe az önfejlesztést, a blogot, mindent! De tudom, hogy erről szó se lehet, hiszen akkor kárba veszne mindaz a rengeteg erőfeszítés, amit idáig tettem.

A szerencsés Harry

Igen, óriási szerencséje van ennek a srácnak. Bár eléggé nehéz gyerekkora volt, a felnőttkorba már úgy léphetett, hogy legyőzte az őt fenyegető sötét erőket. Bárcsak mindannyian megtehettük volna ugyanezt!  

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.