Kép: Pexels

Erről sokan meg vannak győződve, de én már nem tartozom közéjük!

Ma eléggé szar az idő odakint, olyan igazi novemberi. Van az úgy, hogy ilyenkor az embernek különösen rossz kedve van, pláne ha amúgy is szar napja volt. Sokak hangulatára pedig alapból rányomja a bélyegét a borús idő.

Ezt pontosan tudom, mert régen én sem voltam ez alól kivétel. Mondjuk, engem leginkább az zavart, hogy ilyenkor itthon kellett ülnöm. A kirándulás volt az egyetlen mozgásforma, amit élveztem, és ugye az átlagember nem fog bele ilyesmibe, ha úgy érzi, hogy a párás idő a csontjaiba fúródik, vagy biztos benne, hogy nemsokára rászakad az ég kövér esőcseppek formájában. Így ilyenkor mindig frusztrált és depis voltam. Úgy éreztem magam, mint akinek a sitten kell ülnie.

Az már más kérdés, hogy időnként a napsütés is ki tudott ám engem borítani. Mert hát milyen szar érzés az, ha ilyen gyönyörű időben az embernek egész nap tanulnia kell, ugye? Nekem nagyon is az volt, erről már írtam erre a blogra. Édesanyám halála után pedig egy darabig kifejezetten utáltam a napocskát. Csak azt juttatta eszembe, hogy mi ketten már soha többé nem fogunk együtt kirándulni.

Ezek után valószínűleg arra gondolsz, hogy nekem aztán semmi se jó, és ez talán igaz is volt valamikor a múltban. A kutyás lét viszont igencsak megváltoztatja az embert. Mert ugye a jó gazdi nem igazán törődik az időjárás viszontagságaival. Ha nem hull jégeső az égből, vagy nem seper végig a lakóhelyén egy hurrikán, akkor bármilyen idő is legyen, ő szépen megy sétálni a kutyussal. Persze ha úgy érzi, mintha a hideg, nedves levegő a bőre alá kúszna, akkor eleinte esélyes, hogy nincs sok kedve hozzá, csak hát elindul, mert muszáj. Kb. száz méter után pedig arra jön rá, hogy ez a legjobb dolog, ami történhetett vele.

Kép: Pexels

Legalábbis én így voltam ezzel. És akkor is eléggé csúnya felhők voltak az égen, amikor rájöttem, hogy a bentlét se feltétlenül egyenlő a börtönbüntetéssel. Mert egy kisebb labdával beltéren is tök jól lehet célba dobni. Azóta számomra nincs olyan, hogy rossz idő! És egy ilyen játék a legszürkébb napot is színesebbé tudja tenni.

Ja, és van ám még egy nevezetes esemény, ami egy eléggé borús napon történt. 17-én lesz egy éve, hogy megszületett ez a blog!                

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.