Life Is Us!

A mennyország tényleg létezik! II. rész

2017. november 04. 09:51 - Lifeisus

        

 

 

 

heaven4.jpg

 

 

Kép: Pexels

 

Theresa Cheung Üzenetek a túlvilágról című könyvéből olyan történeteket ismerhetünk meg, amelyek ezt bizonyítják. Az előző részben olyan emberek eseteit mutattam be, akik valamilyen módon a halál közelébe jutottak. Ám szerencsére a mennyben lévő lelkekkel enélkül is kapcsolatba kerülhetünk.

 

Sokan ugyanis azt tapasztalták, hogy a már eltávozott szeretteik kommunikáltak velük. Ezt általában hónapokkal vagy akár évekkel azután tették, hogy elmentek. Teljesen váratlanul szóltak az ittmaradottakhoz, akik látták az alakjukat, hallották a hangjukat, vagy valamilyen csak rájuk jellemző szagot vagy érintést érzékeltek.

A különös alak

Ez történt Sophie-val is, aki egy egészen képtelen helyzetben találkozott az elhunyt édesapjával. Egy kávézóban dolgozott, és valamiért be kellett mennie a raktárba, ahova véletlenül sikerült bezárnia magát. Hiába dörömbölt az ajtón, senki se hallotta, túl nagy zaj volt odakint. Így kénytelen volt megvárni, hogy valaki arra járjon. Mivel fájt a lába, levette a cipőjét, és leült a földre. Ekkor látta meg az apja alakját. Sőt, még érezte is őt, mert az alak segített neki felállni. Rögtön azután belépett az ajtón a lány főnöke, az apa képe pedig hirtelen eltűnt.

A pirosat szereti

Na most erre van, aki azt mondja, hogy a csaj nyilván képzelődött. Denise történetét azonban semmiképpen se lehet ezzel magyarázni.

Masszőrként dolgozik, és épp az egyik barátját masszírozta, amikor mintha egy női hang többször is azt suttogta volna a fülébe, hogy „a pirosat szereti.” Persze nem tudta mire vélni a dolgot. Döbbenten mesélte el a barátjának, hogy mi történt. Ám az derült ki, hogy a férfi számára mindez teljesen logikus. A húga épp kocsit akart venni, és nem tudta eldönteni, hogy a szürke vagy a piros autót válassza. A pasi meg volt róla győződve, hogy a nemrég elhunyt édesanyja üzent neki a túlvilágról.

Az biztos, hogy ez egy olyan üzenetnek tűnik, amilyen sokak szerint a lelkektől jöhet. A tőlük származó üzenetekre ugyanis az jellemző, hogy rövidek és lényegretörőek, és megnyugtatják, örömmel töltik el azt, aki megkapja őket. Ennek ellenére sokan senkinek se merik elmondani, ha valaki ilyen módon szól hozzájuk. Attól félnek, hogy mások őrültnek tartanák őket. Sajnos esélyes, hogy ebben teljesen igazuk van. Én viszont egyetértek az írónővel abban, hogy rugalmasan kellene kezelnünk ezt a kérdést.

Telefonösszeköttetés a túlvilággal?

A mai modern világban egyébként az is előfordulhat, hogy valamelyik gépünkön keresztül kommunikálnak velünk a fentiek. Pl. telefonon, ezzel már a múlt században is nagyon sok kutató foglalkozott. Thomas Edison azt tervezte, hogy feltalál egy olyan telefont, amelynek segítségével ugyan valószínűleg szakadozottan, de azért lehetne beszélni az elhunytakkal. Nos, ez a terve sajnos nem valósult meg, de sokan vannak, akik nagyon érdekes dolgokat tapasztaltak.

Mondjuk, Saskia nem érzékelt semmi különöset, amikor csörgött a mobilja, és kiderült, hogy Daisy, a barátnője hívta őt. Megbeszélték, hogy elmennek együtt ebédelni. Saskia el is ment a határidőnaplójáért, hogy egyeztetni tudják a konkrét időpontot, ám amikor ismét felvette a telefont, a barátnője már nem volt vonalban. Amikor pedig visszahívta, Daisy édesanyja volt a vonal másik végén, és sírva közölte, hogy a lánya két napja meghalt autóbalesetben.

Az angyali blog

Manapság már arra is van példa, hogy a neten üzennek a lelkek. Bloggerként nagyon megmaradt bennem Louise története. Egyszer csak meglátott egy képet a monitorján az ikertestvéréről a testvére temetése után hat hónappal. A képen a lány a laptopján gépelt. Aztán eltűnt a fotó, és egy link jelent meg helyette. Amikor Louise rákattintott, egy blogot talált, amit a testvére készített. Rengeteget írt benne a családjáról és a barátairól, és arról, hogy mennyire szereti Louise-t. Az is szerepelt a blogban, hogy a lány mindig is úgy érezte, hogy angyalok veszik körül.

Mi viszont hiába keresnénk ezt az oldalt, tuti, hogy nem találnánk meg. Csupán arra szolgált, hogy a lány tudassa az ikertestvérével, hogy jól érzi magát fennt a mennyben.

 

 

heaven5.jpg

 

 

Kép: Pexels

 

Persze ezek az esetek túlságosan is misztikusnak tűnhetnek, de a kvantumfizika törvényei alapján is sokkal több minden lehetséges annál, amire alapesetben gondolnánk, ugye?

Fehér tollak és pillangók

A mennyország lakói legtöbbször jelek útján kommunikálnak velünk. Ezek olyan apróságok, amelyeknek sokan nem is tulajdonítanak jelentőséget. Ám aki képes őket észlelni, a lelke mélyén érezni fogja, hogy neki szólnak.

Bizonyos jelek közismertek azok számára, akik jártasak a témában. Ilyen pl. a fehér toll, ami sokak szerint azt jelenti, hogy egy angyal vigyáz az eltávozott lélekre. Én ezt már egy kicsit meredeknek tartom, de az azért elgondolkodtató, amit egy Maureen nevű hölgy írt Theresának. Egyszer úgy szállt a kezére egy fehér toll, hogy egy darab madár se volt a környéken, és a szél se fújt. Az égen is feltűnhetnek jelek, mondjuk valamilyen érdekes alakú felhő vagy egy szivárvány.

 

 

rainbow.jpg

 

 

Kép: Bruce Fingerhood/Flickr

 

Ezekről sem tudom, hogy tényleg a szeretteink küldik-e őket, de az biztos, hogy sok gyászolónak nyújtottak már vigaszt. A lepkék pedig a spirituális fejlődést és átalakulást jelképezik, hiszen csúszó-mászó hernyóként kezdik az életüket, később viszont már szárnyalnak. Az mindenképpen figyelemre méltó jelenség, hogy az írónőnek sokan számolnak be a temetéseken szokatlanul viselkedő, vagy feltűnően nagy számban megjelenő pillangókról.

A virágok is tudnak ám meglepetést okozni, mint pl. egy Ashley nevű hölgy rózsái. Az édesanyja temetésekor kapta őket; azért pont rózsákat, mert az anyját Rose-nak hívták. Hazavitte a csokrot, és nagyon elkeseredett, amikor a virágok hervadni kezdtek. Másnap reggel azonban az összes rózsa virágba borult, és még hetekig úgy maradtak.

Egy jókor érkező tartalom is nagyon sokat jelenthet egy gyászoló embernek. Mint pl. az a könyv, amit Sandra Tracynek, a reiki terapeutájának ajándékozott. A hölgynek nem sokkal azelőtt pusztult el a kutyája, akit Sandra nem ismert. A könyv arról szólt, hogy az állatok lelkei is eljutnak a túlvilágra. De igazából nem is ez volt az érdekes, hanem a könyv borítója. Azon ugyanis egy pontosan olyan golden retriever volt, mint a Tracy nemrég elhunyt kutyusa. Még a két kutya arckifejezése és fejtartása is megegyezett!

A negyedik testvér

Az természetesen mindenkinek a saját döntése, hogy elhiszi-e ezeknek az embereknek a történeteit. Az viszont biztos, hogy már jó néhány tudós kifejtette , hogy a létezés sokdimenziós, és rengeteg olyan dolog van körülöttünk, amit nem érzékelünk. Az írónő szerint olyan nyitottsággal kellene állnunk a világhoz, mint a gyerekek, akik így sokkal többet észlelnek belőle, mint a nagyokos felnőttek.

 

 

little-girls-hugging.jpg

 

 

Kép: Pexels

 

Pl. Egy Emma nevű kislány rendszeresen azt mondogatta, hogy két nővére és két bátyja van, holott csak egy bátyja volt. Azaz tulajdonképpen kettő, de az egyikük, aki egyébként a család elsőszülött gyereke volt, sajnos halva született. A szülők sohase beszéltek róla a többi gyerekkel, túl fiatalnak tartották őket ehhez. Márpedig Emma őt se hagyta ki, ha le kellett rajzolnia a testvéreit. A rajzon a kissrác ott lebegett a többi gyerek fölött.

A furcsa köszöntés

Természetesen az is egy fontos kérdés, hogy az állatok lelkei is feljutnak-e a mennyországba. A már említett Sandra nevű hölgy ebben száz százalékig biztos. Az egyik reggel már teljesen ébren volt, de még csukva volt a szeme, amikor úgy érezte, mintha az amúgy már eltávozott Jack Russell terrierje felugrott volna az ágyára. Tisztán látta az állatot csukott szemmel, és amikor utánanyúlt, a testét is érezte. Kb. harminc másodpercig simogatni is tudta, azután fokozatosan eltűnt az eb.

Na és én?

Gondolom mondanom sem kell, mekkora megkönnyebbülést és vigaszt jelentettek a fent leírt élmények azok számára, akik megtapasztalták ezeket. Velem még nem történt ilyesmi, de biztos vagyok benne, hogy az eltávozott lelkek itt vannak körülöttünk, és folyamatosan kommunikálnak velünk.

James Redfield A tizedik felismerés című könyvében azt olvastam, hogy mindegyikünknek van egy lélekcsoportunk, ami segít nekünk, ha nyitottak vagyunk rá. Olyan emlékeket hoznak elő bennünk, amelyek révén előbbre jutunk az utunkon. Ilyesmi akkor történik, amikor csak úgy, hirtelen eszünkbe jut valami, mondjuk egy megoldás az épp aktuális problémánkra anélkül, hogy azelőtt agyaltunk volna rajta.

Nekem pl. így jutott eszembe az, hogy annak idején milyen jót tett nekem, hogy labdákkal dobtam célba, és miért ne csinálhatnám ezt most is? Ja, és az előbb azt hiszem nem mondtam teljesen igazat. Mert hozzám is kerültek ám tartalmak gyakorlatilag véletlenszerűen, éppp akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rájuk. Már sokszor írtam erről ezen a blogon, Cesar anyagai voltak azok. Lehet, hogy Édesanyám segített ezekhez hozzá? Ki tudja!                          

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr6613172616

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A mennyország tényleg létezik! II. rész 2017.11.04. 09:51:55

                   Kép: Pexels   Theresa Cheung Üzenetek a túlvilágról című könyvéből olyan történeteket ismerhetünk meg, amelyek ezt bizonyítják. Az előző részben olyan emberek eseteit mutattam be, akik valamilyen módon a halál közelébe juto...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása