Kép: Pixabay

A lakóiról pedig nagyon sok mindent megtudhatunk Theresa Cheung Üzenetek a túlvilágról című fantasztikus könyvéből.

Édesanyám halála óta foglalkoztat ez a téma, így került a kezembe ez a könyv. Tudom, hogy már sokan sok mindent írtak/mondtak ezzel és más ezoterikus témákkal kapcsolatban, de abban is biztos vagyok, hogy ez a mű abszolút hiteles. Ez egyértelműen kiderült számomra abból, ahogy az írónő saját magát bemutatja.

Azt írja, hogy bár több rokona is médium volt, ő maga sohase került közvetlen kapcsolatba a túlvilággal. Elfogadta, hogy létezik, de ezen túlmenően nem foglalkozott vele, teljesen szokványos életet élt.

Az a nap is abszolút átlagosnak indult, amikor épp egy megbeszélésre igyekezett. Késésben volt, és a helyzet reménytelennek tűnt, mert beszorult két hatalmas teherautó mögé. A hölgy legnagyobb bosszúságára mindkét jármű csigatempóban haladt, és látszott, hogy balra akarnak kanyarodni, akárcsak ő.

Aztán egyszer csak az édesanyja azt mondta neki, hogy forduljon jobbra. A helyzet fölöttébb érdekes volt, mert Theresa egyedül ült a kocsiban, ráadásul az anyja már évekkel azelőtt meghalt. Az pedig eléggé vad ötletnek tűnt, hogy jobbra kanyarodjon, mert ez egy óriási kerülőt jelentett számára.

Mégis megtette, amit a hang tanácsolt neki. Bár a találkozót lekéste, mint később kiderült, ennek ellenére ez volt a helyes döntés. Nem sokkal azután, hogy elkanyarodott, több autó egymásba ütközött. Hárman meghaltak, és rá is a biztos halál várt volna, ha nem távozott volna el időben a helyszínről.

Mindez nagyon sokféle érzést váltott ki belőle, amelyek közül végül a bűntudat kerekedett felül. Folyton csak arra gondolt, hogy neki kellett volna meghalnia valamelyik áldozat helyett. Abban pedig már egyáltalán nem volt biztos, hogy tényleg hallotta az édesanyja hangját. Az jutott eszébe, hogy talán csak egy régi emléket idézett fel. Az anyja ugyanis gyakran mondogatta, hogy hallgasson a szívére, az majd megmutatja neki a helyes utat az életben.

Ezek után igen nyugtalanul aludt, és arra ébredt, hogy ismét egy hangot hall. Ezt azonban nem ismerte, olyan volt, mintha egy fiatal lány beszélt volna vele. Elmondta, hogy ő Jane, és Theresának nem kell aggódnia, mert ő is és a férje is jól vannak. Márpedig szegényt ez egy kicsit sem nyugtatta meg. Ehelyett meg volt róla győződve, hogy ő bizony megőrült. Aztán a híradóból megtudta, hogy azonosították a baleset áldozatait, köztük egy fiatal párt. A nőt Jane-nek hívták.

Leírhatatlan volt az a megnyugvás, amit ezután Theresa érzett. Már teljesen biztos volt benne, hogy nem ment el a józan esze, és hogy a balesetben elhunyt lány szólt hozzá. Ennek az élménynek a hatására kezdett el foglalkozni a paranormális jelenségekkel. Sok könyvet írt a témában, ezek egyike az Üzenetek a túlvilágról.

A könyvben az írónő megemlíti, hogy milyen sokan kutatták, és kutatják ezeket a jelenségeket, pl. Marie Curie, Gary Swartz és Montague Keen. Részletesen felsorolja, milyen anyagokból tájékozódhatunk, ha jobban el szeretnénk mélyedni a témában. Ám a hangsúlyt mégis inkább az olvasók élményeire helyezi.

Hétköznapi emberek történeteit mutatja be. Ezzel azt szeretné szemléltetni, hogy gyakorlatilag bármelyikünk találkozhat a túlvilági lelkekkel. Száz százalékosan megbízik azokban, akik megírták neki az eseteiket. Semmilyen ellenszolgáltatást sem kaptak ezért, így nem állt érdekükben kamuzni. Az sem igaz rájuk, hogy így akartak ismertté válni. Sokan egyenesen azt kérték Theresától, hogy változtassa meg a nevüket.

Az írónő nem állítja, hogy kétséget kizáróan be tudja bizonyítani, hogy a mennyország létezik. Csupán azt ígéri, hogy döntő bizonyítékokat nyújt, az pedig rajtunk múlik, hogy mit kezdünk ezekkel.

A halál torkában

A tudósok a túlvilággal kapcsolatban legfőképpen a halálközeli élményeket kutatják. Ez az, amikor a klinikai halál állapotából jönnek vissza az emberek. Akiknek sikerül visszajutniuk, nagyjából hasonló eseményekről számolnak be. Legalább egy dolog megtörténik velük ezek közül:

Kilépnek a testükből.

Egy alagúton át mennek a fény felé.

Fénylényekkel és az elhunyt szeretteikkel találkoznak, és az utóbbiakkal telepatikus úton kommunikálnak.

Lepereg előtttük az életük.

Másképp haladnak a térben és az időben.

Nem akarnak visszatérni a Földre.

Miután visszatérnek, sokkal pozitívabban látják az életet, mint azelőtt.

Kép: Pixabay

A szkeptikusok szerint mindez csupán hallucináció. Ez azonban nem valószínű, mivel ezek a beszámolók olyan emberektől származnak, akiknek egy ideig teljesen leállt az agyműködésük.

Az olyan eseteket pedig végképp nem lehet képzelgésként értelmezni, ami pl. egy Silvia nevű hölggyel történt. Szülés közben sok vérrt vesztett, és pár percig úgy tűnt, hogy ez az életébe kerülhet. A szervei leálltak, ő viszont kilépett a testéből, fölötte lebegett. Mindent látott, ami körülötte történt, így azt is, hogy az egyik orvostanhallgató sírva ment ki a szülőszobából.

Silvia követte a lányt, aki elmondta az egyik nővérnek, hogy életében először volt jelen szülésnél, és nem bírná ki, ha a hölgy meghalna. Silviát mindez arra ösztönözte, hogy azonnal térjen vissza a testébe. Néhány nap múlva elmesélte a történteket a lánynak, akinek természetesen leesett az álla.

Az is elgondolkodtató, hogy hasonló élményekről számolnak be a legkülönbözőbb világnézetű emberek. Persze erre bárki mondhatja, hogy nyilván hallhattak a mások halálközeli élményeiről, és az befolyásolta őket. Ám a gyerekekre ez egész biztos nem jellemző, és ők is hasonló dolgokról mesélnek.

A hétéves Christopherrel is ez történt. Miután újra kellett éleszteni, mesélt az anyjának a nagyapjáról, akivel azelőtt soha az életben nem találkozott. Az azonban az egész életét megváltoztatta, hogy beszélhetett vele a mennyben, és a nagypapa elmondta neki, mennyire szereti, és nagyon büszke rá. Az addig félénk kisfiú ugyanis onnantól kezdve egy magabiztos kissráccá vált.

Jack különös napja

Egy másik érdekes jelenség az, amit halálos ágy víziónak neveznek. Ekkor a haldoklókhoz látogatnak el a fénylények vagy az elhunyt szeretteik feltehetően azért, hogy segítsenek nekik átkelni a túlvilágra. Ez sem valószínű, hogy az ő képzeletük szüleménye. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezeknek az embereknek gyakran az orvosaik vagy az ápolóik is tapasztalnak természetfeletti dolgokat.

Ez történt Jackkel is, aki egy hoszpicházban dolgozott. Az egyik ápoltjának nem volt túl könnyű természete, az öreglány folyton nyavalygott valamiért. Az egyik délután azonban meglepően kedves volt Jackkel, és azt mondta neki, hogy nem kell érte aggódnia, mert a testvérei vigyáznak rá. Ez eléggé megdöbbentette az ápolót, mert a nőnek már egy testvére se élt, és amúgy se látogatta soha senki.

Ám ennél sokkal furcsább dolgot tapasztalt, amikor legközelebb benézett hozzá. Először is azt, hogy néma csend honolt a szobában, de olyan szinten, hogy Jack még a saját lélegzetvételét se hallotta. Aztán egyszer csak azt látta, hogy a nőt egy fénysugár veszi körül. Egy kis idő múlva minden visszaállt a rendes kerékvágásba, ám a hölgy ekkor már nem élt.

Kép: Pexels

Egy igazi villámlátogatás

Egy Kieran nevű hölgy eléggé hátborzongató története pedig szintén azt bizonyítja, hogy igenis történhetnek velünk természetfeletti események. Épp a szüleitől távol, egy párizsi lakásban töltött néhány hetet a barátaival. Azután történt ez, hogy leérettségizett. Azért utazgatott, hogy egy kicsit önállósodjon.

Ezek után nem kis meglepetést okozott neki, amikor egydszer csak csengettek, és az édesanyja állt az ajtóban. Mondjuk, ez egy abszolút villámlátogatás volt, csak megölelték egymást Susannel, aztán az anya ment tovább, azt mondta, hogy várost nézni. Kb. tíz perc múlva kétségbeesve telefonált a lány apja, és elmondta, hogy az anyuka fél órával azelőtt váratlanul meghalt.                         

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.