Az előző posztban arról írtam, hogy megismertem Cesar Millan, a kutyasuttogó munkáját, és rájöttem, hogy ha jó kutyás szeretnék lenni, változnom kell, mert a kutyusok sokkal inkább tisztában vannak az érzéseinkkel, mint mi magunk. James Redfield fantasztikus regényei pedig rengeteget segítettek abban, hogy ez a változás elkezdődjön.

Szóval teljesen a magamévá tettem Cesar tanításait, ám mindez kevésnek bizonyult. Szépen megtanultam tőle, hogy nyugodtnak és határozottnak kell lennem, azzal kapcsolatban viszont már sokkal kevésbé voltam képben, hogy ezt miképp érhetem el. Egyelőre annyi történt, hogy gyakran miközben összeszorítottam a fogamat, az izmaim pedig vérrel teltek meg, szorgalmasan mondogattam magamban, hogy nyugodt és magabiztos vagyok, de hát természetesen nem igazán sikerült eljutnom ebbe az elmeállapotba. Végül rájöttem, hogy a magam erejéből ez nem fog menni, ezért felkerestem egy terapeutát, akit a későbbiekben Zsuzsának fogok hívni.

A foglalkozások alapvetően eredményesek voltak, de nem tudtam olyan gyorsan haladni, ahogy szerettem volna. Nehezen viseltem ugyanis, hogy egy-egy alkalom után vissza kellett térnem ugyanabba a környezetbe, amely előidézte a rossz helyzet kialakulását. Ez kb. olyan volt, mintha valaki elkezdene járni egy immunerősítő kúrára úgy, hogy mielőtt a módszer egyáltalán hatni tudna, az illetőre folyton rátüsszögnének.

Persze mindez nagyon elkeserített. Aztán elkezdtem olvasni Coelho könyveit, mert úgy éreztem, hogy a lelkemnek szüksége van erre ebben az élethelyzetben. Zsuzsa pedig, miután látta, hogy engem komolyan érdekelnek az ezoterikus témák, azt ajánlotta, hogy olvassam el A mennyei prófécia című könyvet is, amelyet James Redfield írt. Ez a mű egy négy kötetből álló regénysorozat első része. Elolvastam, és nem bántam meg, mert nagyon sokat segített nekem. Már önmagában az is rengeteget jelentett, hogy elmélyedtem benne, mert míg a terápiás foglalkozásokra egy héten egyszer került sor, az olvasással naponta órákat töltöttem.

Kalandra és tanulásra fel!

Habár egy kalandregényről van szó, ennek ellenére rengeteget lehet belőle tanulni. Redfield ugyanis a saját, és más átlag emberek a spirituális fejlődéssel kapcsolatos tapasztalatait foglalta össze benne. Azért döntött emellett a forma mellett, hogy mi, olvasók könnyebben be tudjuk fogadni az ismereteket. A főszereplő olyan, mint bármelyikünk, bár rövid kutatás után rájöttem, hogy az író saját magát ábrázolja.

Kép: Pixabay

A regény azzal kezdődik, hogy a főszereplő Peruba indul egy kézirat nyomába, amely az emberiség mostanában kezdődött spirituális fejlődéséről szól. Ez a kézirat fejezetekre tagolódik, amelyek mindegyike egy-egy az élettel kapcsolatos felismerést, más szóval meglátást mutat be. A perui kormány és az egyházi vezetők azonban minden erővel meg akarják akadályozni eme mű terjedését, így hősünknek meglehetősen kalandos körülmények között sikerül azt megismernie. Az utazása során nagyon sok érdekes emberrel találkozik, akiktől rengeteget tanul a spirituális életvezetésről.

A titokzatos véletlenek

Miközben olvasóként szétizguljuk magunkat érte és a barátaiért, mi is rengeteget tanulhatunk. Az a jó, hogy mindez olyan tudás, amit a gyakorlatban is alkalmazhatunk. Pl. rögtön a könyv elején arról van szó, hogy az életünket titokzatos véletlenek irányítják. Ilyesmi akkor történik, ha úgymond szembejön velünk egy lehetőség pont amikor szükségünk van rá.

Jó példa erre az, hogy amikor Zsuzsa úgy döntött, hogy valami segítő szakmát szeretne választani, egy hirtelen a kezébe került újságcikk adta neki az ötletet arra, hogy pontosan mit tanuljon. Az előző posztomban is írtam már ilyen véletlenről. Ez volt az, amikor felfedeztem Cesar filmjeit. Tulajdonképpen mindannyian találkozunk ilyen lehetőségekkel, csak az a feladatunk, hogy észrevegyük ezeket, és éljünk velük.

Energia és hatalmi drámák

Szó van a könyvben az energiáról is, amiről Cesartől már olyan sokat hallottam. Redfield azt írja, hogy az XX. századi fizikai kutatások szerint mindannyian bonyolult energiarendszerek vagyunk, és képesek vagyunk befolyásolni más energiarendszereket.  Sokan úgy gondolják, hogy ez az egész energia-szöveg csupán valami ezoterikus dili, de hát ezek szerint már a tudósok is bebizonyították, hogy nincs igazuk.

Amúgy az energiára ahhoz is szükségünk van, hogy elég életerő legyen bennünk, ám gyakran nem megfelelő módon szerezzük meg. Sokszor ugyanis a másik ember bántásából próbálunk erőt meríteni. Az író az ilyesfajta megnyilvánulásokat hatalmi drámáknak nevezi. Én pedig nagyon örülök, hogy erről tudomást szereztem, mert így képes voltam leszámolni a saját hatalmi drámámmal!

Tovább előre szabadon!

Az is nagyon sokat jelentett nekem, hogy miután véget vetünk ezeknek a játszmáknak, elkezdhetjük keresni a saját utunkat. Ebben nagy szerepet játszanak az intuíciók és a már említett véletlenek. Ekkor már régóta útkereső voltam, így jólesett erről olvasnom. Az egyik felismerés pedig arról szól, hogy az embereknek miképp kellene bánniuk egymással. Eszerint amikor embertársainkkal érintkezünk, energiát kellene adnunk egymásnak.

Redfield ebben a fejezetben a gyerekekkel töltött minőségi idő fontosságára is nagy hangsúlyt helyez, és ez nekem, mint leendő anyának nagyon tetszik. Amúgy amikor annak idején meglátogatott a külföldön élő unokaöcsém, ösztönösen tudtam, hogy mivel csak keveset vagyunk együtt, ezt a kis időt maximálisan ki kell használnunk. Pedig még nem is olvastam ezt a könyvet!

Lesz egy szép új világ?

A kézirat kilenc felismerésből áll. A kilencedik egy teljesen spirituális kultúra kialakulását mutatja be. Az író szerint ekkor már az önfejlesztésé lesz a főszerep, Az alapvető létszükségleti cikkek termelését automatizálni fogják, és a pénz teljesen el fog tűnni, mert elveszti a jelentőségét. Szerintem ez azért egy túl idealista gondolat, de hát legyen neki igaza!

Az égi birodalom és a gonoszság mélységei

Kép: Pixabay

A következő regény címe A tizedik felismerés. Hősünk itt a volt barátnője nyomába ered, aki eltűnt az Appalache-hegység egyik nemzeti parkjában. És persze az izgalmas, fordulatos történet, valamint a sok-sok tudományos ismeret most sem marad el. Az utóbbi egy kicsit elvontabb, így nehezebben fogadtam be, mint az előző könyv anyagát. Ez eleinte zavart, ám Zsuzsa felvilágosított, hogy ez neki se ment könnyebben. Konkrétan háromszor kellett elolvasnia ezt a regényt.

Ám a nehézségek ellenére nagyon megszerettem ezt a könyvet, talán még az előzőnél is jobban. Redfield itt legfőképpen azt járja körbe, hogy minden ember határozott céllal érkezik a Földre. Ez a cél minden esetben magában foglalja a világ jobbá tételét, csak hát ez azért nem mindig jön össze. A folyamat jobb megértése érdekében az író részletesen ábrázolja, hogy milyen lehet a hely, ahonnan mindannyian jövünk, és ahova életünk végén érkezünk, tehát az égi birodalom. Arról is beszél, hogy sokszor születünk újjá. A leírtakban nyilván sokan kételkednek, ám a szerző itt is más emberek beszámolóját dolgozta fel.

Én pedig, mivel természetesen nekem is vannak halottaim, kimondhatatlanul örülök ezeknek az infóknak. Azt is megtudhatjuk, hogy a lelkek segítenek felidéznünk mindazt, amit megtanultunk valamelyik életünkben, ideértve a mostanit is, ha szükségünk van rá. Redfield azt írja, hogy így sohase vagyunk egyedül. Mivel sokáig meg voltam róla győződve, hogy teljesen egyedül vagyok a problémáimmal, mindez végtelenül megnyugtató számomra.

A már említett lány azért megy el abba a bizonyos nemzeti parkba, mert a helynek az átlagnál magasabb az energiaszintje, kb. úgy, mint nálunk Dobogókőnek. Aztán összefut egy emberrel, aki a felismerésekről kérdezi őt, ám később kiderül, hogy mindezt rossz szándékkal teszi. Csupán a park energiatérképét akarja összeállítani a lány segítségével, amire egy illegális kísérlethez van szüksége.

Egy ún. tömegenergiagenerátort akar létrehozni, hogy mindenki számára elérhető, olcsó energiaforrást biztosítson. Ez alapvetően még jól is hangzik, ám olyan intenzitással működtetik az ehhez szükséges berendezést, hogy az kisebb földrengéseket okoz annak környékén.

Így előjönnek olyan problémák, amelyekkel mindannyian nap mint nap találkozhatunk. Redfield arról számol be, hogy az utóbbi néhány évtizedben sok ember a spirituális tudatosság útjára lépett. Mások azonban az ugyanekkor végbement kulturális és társadalmi változások nyomán elvesztették a talajt a lábuk alól, és az életüket a félelem tölti ki. Sokan közülük abból próbálnak erőt meríteni, hogy hatalomra törnek. Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy ezek a megállapítások mennyire időszerűek, pedig a szerző még csak nem is mostanság írta ezt a könyvet, hanem 1996-ban. Mivel a nemzeti park, ahol a titkos kísérletek folynak, egy gyönyörű szép völgyben található, természetesen szóba kerül a környezetvédelem is.

Szóval, bár nem ez volt életem legkönnyebb olvasmánya, nagyon szeretem ezt a könyvet. Az író olyan jól ötvözte az ismeretterjesztést a rendkívül izgalmas cselekménnyel, hogy ez egy igazi mestermunka. Annyira nagy hatással volt rám, hogy eldöntöttem, hogy majd én is szeretnék regényeket írni.

Imák és angyalok

Kép: Pixabay

A következő kötet címe az, hogy Shambhala titka. A főszereplő és barátja ezúttal egy Shambhala nevű hely felkutatására indulnak, melynek lakói teljes mértékben a spirituális tudatosság szerint élnek. Ez a hely állítólag tényleg létezik, bár megmondom őszintén, ebben én nem igazán hiszek. Az odavezető egyik átjáró Tibetben található, és mint tudjuk, ez az ország kínai megszállás alatt van. A kínai hatóságok egyáltalán nem nézik jó szemmel, hogy egyre többen érdeklődnek Shambhala iránt, így ismét van miért izgulnunk. Persze a tanulnivaló sem marad el, és ez az előző kötet anyagához képest nyaralás volt számomra.

A könyv egyik legfontosabb mondanivalója az, hogy az ima mekkora erővel bír. Az imáink valójában a hittel átélt elvárásaink, és ezt alapul véve gyakorlatilag mindig imádkozunk, nem csak akkor, amikor összetesszük a kezünket. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a gondolatainknak teremtő erejük van. Eszerint olyan is van, hogy negatív ima.

És ez milyen igaz! Ezt párszor már megtapasztaltam a saját bőrömön. Pl. amikor elkezdtem dolgozni, szorgalmasan végeztem a feladataimat, és a főnököm nagyon elégedett volt velem, ám az önbizalmam ennek ellenére a nullával volt egyenlő. Ha valamit elszúrtam, állandóan azt szajkóztam, hogy „Látom a szárnyaimat!” Végül is nem engem rúgtak ki, hanem szegény főnökömet, viszont arra, amit neki csináltam, a soron következő feljebbvalóm nem tartott igényt. Így hiába dolgoztam keményen, a negatív gondolataimmal azért sikerült elvesztenem a munkámat.

Amióta azonban igyekszem pozitívan gondolkozni, sorra találnak meg a biztató lehetőségek. És mindez úgy, hogy az írással akarok foglalkozni, amiből sokak szerint abszolút lehetetlen megélni.

A másik fontos tudnivaló, hogy az imáinkat nem kérésként, hanem állításként kell megfogalmaznunk. Az előbbi ugyanis azt jelenti, hogy Isten segít nekünk, ha akar, az utóbbi viszont azt, hogy elhisszük, hogy ezt mindenképpen megteszi. Egy biztos: amióta eszerint imádkozom, sokkal inkább tudok hinni abban, hogy megvalósul, amit szeretnék.

Ami még nagyon érdekes volt számomra, hogy szót ejt az író az angyalokról, akiket a könyvben  legtöbbször dakiniknek nevez. Az ő szerepük az, hogy segítsenek nekünk, és minden embernek van egy őrangyala, aki vigyáz rá. Az tény, hogy sokan tudunk példát mondani olyan esetekre, amikor valaki csodával határos módon megmenekült valami nagy veszélytől, ám az is biztos, hogy ez nem mindig történik így.

Ezt persze Redfield is tudja, és magyarázattal szolgál ezzel kapcsolatban. Azt mondja, hogy igazán akkor számíthatunk az angyalok segítségére, ha egy adott veszélyes helyzet esetén határozottan bízunk a pozitív végkifejletben. Pl. a regény főszereplőjének egyszer le kell csúsznia egy meredek, sziklás hegyoldalon egy mély szakadékba, ám szilárdan hisz abban, hogy épségben le fog érkezni, és ez így is történik. Ezenkívül az is nagyon fontos velük kapcsolatban, hogy ha segítséget kérünk tőlük, annak jó ügy érdekében kell történnie, tehát olyan célból, ami összeegyeztethető az isteni akarattal. Mindenesetre, mivel a környezetemben nem mindenki ért egyet az álmaimmal és a terveimmel, nagyon örülök, hogy a lelkeken kívül az angyalok is egész biztos velem vannak.

A legújabb és egyben legelvontabb felismerés

A következő regény címe A tizenkettedik felismerés, amit megmondom őszintén, még nem olvastam. Persze tervbe van véve ez a projekt. Már megvettem a könyvet, méghozzá angolul, és olvastam róla cikkeket Redfield honlapján. 

Eszerint a könyv ismeretanyaga legfőképpen a bennünk lévő isteni jelenlétről szól, meg arról, hogy miképp tudjuk egységesíteni magunkban az összes felismerést. Valami azt súgja nekem, hogy ez a mű se lesz túl könnyű olvasmány!

Néhány dolog, ami nem oké

Amúgy azt azért nem lehet mondani, hogy minden egyes szavát száz százalékosan elhiszem, és elfogadom ennek az embernek. Pl. azt állítja, hogy ha valakinek elég magas az energiaszintje, akkor képes csak úgy hipp-hopp eltűnni a többi ember szeme elől, és átmenni a túlvilági dimenzióba, nekem viszont ez azért már eléggé meredek.

Ezenkívül Redfield valami speciális, ultra-vegán, lúgosító diétára esküszik, szerinte ez kell ahhoz, hogy Az ember egészséges legyen. Ez alapján még az édesebb gyümölcsök is ártalmasak a szervezetünk számára. Persze mindenkinek a szíve joga, hogy mit eszik, de én nem érzem úgy, hogy akkora energiabombává válhatnék, hogy száműzni tudjam a fehérjét meg a szénhidrátot. Egyébként azt is mondja a szerző, hogy nem jó az, ha az evést pusztán szórakozásnak tekintjük. Ezzel viszont teljesen egyetértek, így ezt a szabályt igyekszem betartani.

Az is egy kicsit furcsa nekem, ahogy a Shambhalában lakók életét ábrázolja. A hely lakói teljes mértékben spirituálisan élnek és gondolkoznak, és ez szerintem is kivitelezhető, ám ezek az emberek olyasmit is csinálnak, amit már nem gondolok annak. A házaikat és a használati tárgyaikat ugyanis energiamezőből állítják elő, tudati úton. Ez már tiszta szifi!

Szóval úgy látszik, időnként nagyon beindult a szerző fantáziája, ám ezek csupán apróságok a sok hasznos ismerethez képest. Többnyire nagyon is érdemes megfogadni a tanácsait.

A sorozat harmadik részét itt találod.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.