Kép: Bruce Fingerhood/Flickr
Valamennyire persze igen, de soha nem ússzuk meg, hogy alkalmazkodnunk kelljen valamihez. Az viszont nagyon nem mindegy, hogy mihez és milyen mértékben igazodunk.
Mindezen akkor kezdtem el agyalni, amikor már x-edszerre hallottam, hogy manapság milyen keveset olvasnak az emberek. Akiknek bármilyen közük is van az íráshoz, töbféleképpen reagálhatnak erre. Van, aki felháborodik vagy teljesen összeomlik emiatt, és nem ír egy sort se, hiába van meg benne az a bizonyos írói véna. Mások viszont szorgalmasan készítik a szövegeket, de nem feltétlenül olyan stílusban, amivel sok olvasót szerezhetnek. Ez utóbbi tény azonban egy kicsit se érdekli őket. És olyanok is vannak, akik alkalmazkodnak a jelenlegi helyzethez, én is ebbe a csoportba tartozom.
Ez nagyon fontos, ha az írásból szeretnék megélni. Ha nem így tennék, akkor számomra nagyon rossz világ jönne, mert a jelenlegi munkám során sokkal durvább dolgokhoz kell alkalmazkodnom. Idióta ügyfelek, alá-fölé rendeltségen alapuló viszonyok stb.
Szóval mindenképpen igazodnunk kell valamihez, akár tetszik nekünk, akár nem. Ez akkor sincs másképp, ha úgy tűnik, hogy az ember teljesen a maga ura. Ezen a blogon már írtam olyan emberekről, akik a civilizációtól elzártan, a vadonban élnek. Ám nekik is kőkeményen alkalmazkodniuk kell, méghozzá a természet néha igen kegyetlen törvényeihez.
Ettől függetlenül szuper jól érezheted magad a bőrödben. Ám nem árt, ha tisztázol magadban néhány kérdést, és ennek megfelelően alakítod az életedet. És soha nem szabad elfelejtened, hogy ezekre a kérdésekre mindenki számára más a helyes válasz.
1. Mit tudsz elfogadni, és mit nem?
Kép: Bruce Fingerhood/Flickr
Mert ugye nem árt, ha vannak elveink. Az enyémeim közül néhányat már közzétettem ezen a blogon. Pl. azt, hogy a kutyát kutyaként kell kezelni, nem négylábú emberként, vagy azt, hogy gyümölcsöző kapcsolatban vagyok az égiekkel. Nagyon fontos, hogy tartsuk magunkat ezekhez az elvekhez. Máskülönben baromira frusztrálttá válunk. Persze lehet, hogy a külső szemlélő ezt nem látja, és magunknak se valljuk be, ám a lelkünk mélyén akkor is így fogunk érezni. Éppen ezért csak olyan helyekre jelentkezem munkára, ahol tudom, hogy az elveimnek megfelelően írhatnék.
2. Miben is igazodj?
Kép: Robert S/Flickr
Itt a különböző szerepeinkre gondolok. Mert az abszolút rendben van, hogy különféle szerepekben kell helytállnunk, de csak akkor, ha ezek testhezállók. Pl. nekem egyáltalán nem jön be az, hogy szolgálatkész hivatalnoknak kell lennem. A kreatív szövegírói munkát viszont mintha nekem találták volna ki!
3. Mennyire alkalmazkodj?
Kép: Sagesolar/Flickr
Annyira, hogy eközben azért azt érezd, hogy a saját életedet éled. Ne hagyd, hogy bármi is átvegye az uralmat az életed fölött, és bedaráljon téged! Persze az is egyéni, hogy kinél mikor jön el ez a pont. Pl. nálam a kötött munkaidő is ide tartozik. Nagyon nehezen viselem, hogy mások ilyen szinten megszabják az időbeosztásomat. Sokaknak pedig a határidő a mumus, amivel viszont én abszolút jóban vagyok. Már több fordítást is készítettem, és sok posztot írtam. Igaz, ezek nem fizetős munkák voltak, de a határidőt tartanom kellett. És tartottam is! Pedig gyakran dolgoztam hulla fáradtan, sőt, egyszer még a számítógépemet is szerelőhöz kellett vinni.
Ha betartjuk az itt leírtakat, arra juthatunk, hogy alkalmazkodni tulajdonképpen szép és izgalmas feladat. Legalábbis én erre jöttem rá az írással kapcsolatban. Kifejezetten szeretek közepesen hosszú vagy rövid szövegeket készíteni. Eleinte nem gondoltam, hogy ez menni fog nekem, de hamar belejöttem. Ez egy igazi kihívás, hiszen minél rövidebb egy szöveg, annál nagyobbat kell szólnia. És írhatok hosszan is, ha regényíró leszek, mert ugye ott vannak pl. a Harry Potter könyvek, amelyek hihetetlenül népszerűek a maguk ötszáz-hatszáz oldalával.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.
