Kép: Pexels

Akkor is, ha sokan még mindig úgy gondolják, hogy az utóbbi csoportban van a helyünk.

Nemsokára itt az anyák napja. Jó bevételi forrás ez a virágárusoknak, és vannak olyan költemények, amelyeket ilyenkor szokás énekelni vagy elmondani. Na de mi a helyzet a hétköznapokkal? Az, hogy Anya szépen teszi a dolgát. Mos, főz, takarít, és mellesleg gyereket is nevel. Igen, a fakanál és a felmosófa hozzátartozik az ő anyaidentitásához. Tisztelet a kivételnek, mert szerencsére egyre több ilyen van, ám ennek ellenére még tartja magát ez a felfogás. Sokaknak még mindig ez a természetes, ideértve magukat az anyákat is.

Kettős mérce a javából

Kép: FreeImages

Szóval sokan úgy gondolják, hogy egy anya számára a gyereknevelés csupán az egyik feladatkör a takarítás és a hasonló munkák között. És hogy mindezeket nyugodtan tudja végezni, Anyuka sokszor a tévé vagy a számítógép mellé ülteti a gyereket, aztán mindenki nagyokat csodálkozik, hogy a kölökből gépfüggő lesz. Máskor meg jön Apa, Nagyi, bárki, hogy lekösse a gyermeket, hogy Anya nyugodtan tudja végezni a házimunka nevű szent feladatát.

Vannak olyan nők is, akik magukra kötik a gyerkőcöt, miközben mondjuk főznek. Ez azért már egy fokkal jobb megoldás, de igazából ekkor se a gyerekről szól a történet. Ő az anyjával van, ám az anyja alapvetően nem vele foglalkozik. De hát sokak szerint ez a világ legtermészetesebb dolga, a házimunka egy anyai kötelesség, amit muszáj teljesíteni.

Na de mi a helyzet akkor, ha Anya a felmosófát pl. laptopra cseréli? Mi van ha mondjuk tanult egy csomót, és a gyermek mellett is szeretne valamilyen a szakmájához tartozó munkát végezni? Van aki sajnálni kezdi, mert arra gondol, hogy szegény nyilván csak kényszerből teheti ezt, mert a gyerek apja nem keres eleget ahhoz, hogy el tudja tartani a családot. És még ez a jobbik eset. Mások ugyanis elmondják szegény nőcit mindenféle szemét karrieristának, akit csak a munkája érdekli, a gyerekével nem törődik!

Láthatatlan munkát végző szuperhősök

Kép: Pixabay/Tookapic

Azért sokan úgy érzik, hogy a házimunka, mint olyan, egy borzasztóan monoton, lélekölő meló. Ám vannak akik arra törekszenek, hogy egy kicsit feldobják a PR-ját. Időnként jelennek meg olyan cikkek a női magazinokban, amelyek azt hangoztatják, hogy a háziasszonyként dolgozó anyák tulajdonképpen szuperhősök, mivel annyi mindent képesek egyszerre csinálni. És minden április első keddje a láthatatlan munka világnapja. Így nevezik az olyan munkákat, amelyekért az azokat végző ember nem kap pénzt, úgyhogy a háztartásvezetés és a gyereknevelés is ebbe a csoportba tartozik.

Ez egyfelől jó dolog. Így legalább egy kis időre értékesnek érezhetik magukat azok, akik egész nap otthon güriznek. Csak hát azért az igazi szuperhősök nem így élnek. Amikor magunk elé képzeljük őket, azt látjuk, hogy változatos és hihetetlenül izgalmas életük van. Az is könnyen előfordulhat, hogy frusztrálttá válik az a nő, aki nem tud, vagy talán a lelke mélyén nem is akar megfelelni az ilyesfajta szuperanya szerepnek. Sok helyen olvashatjuk, hogy ez is lehet az egyik oka a szülés utáni depressziónak.

Robotanyának nem jár unoka!

Ez túl erős kijelentésnek tűnhet, de sok esetben nagyon is igaz még akkor is, ha nem szokás ilyen nyíltan kimondani. Mondjuk, időről időre olvashatunk olyan cikkeket, blogbejegyzéseket, amelyek írói azt mondják, hogy ők szeretnek háztartásbeli anyaként élni.

Ha ezt tényleg így gondolják, az nagyon szuper, hiszen a gyereknek is az a jó, ha az anyja jól érzi magát a bőrében. Az már viszont űber-gáz, ha valaki azt mondja, hogy az ember csak így lehet igazán jó anyja a gyermekének. Ez ugyanis sok nőt egészen egyszerűen eltántoríthat a gyerekvállalástól.

Tudom miről beszélek, mert majdnem én is így jártam. Sokáig az a nem túl biztató kép tárult elém, hogy ha egyszer gyerekem lesz, akkor gyakorlatilag robottá kell válnom. Önfeledt játék és nevetés a kiskölykökkel? Ugyan már! Ehelyett az életem a konyháról és a tisztítószerekről fog szólni. Szerencsére most már tudom, hogy ennek nem feltétlenül kell így történnie. Örök hála ezért a terapeutámnak, aki segített túllépnem ezen a problémán. És persze ne felejtsük el azt a sok hihetetlenül aranyos kisgyereket se, akikkel kapcsolatban rengeteg gyönyörű élményem van, amelyek hatására a lelkem legeslegmélyén azért mindig akartam hinni abban, hogy szép is lehet az élet a kiskölykökkkel.

Kép: Pexels

Az Igazi anyaság

A köztudatban az is benne van, hogy Anya háztartásbeliként végzett munkája egészen egyszerűen nélkülözhetetlen. Az általa ellátott személyek életében katasztrófa következne be, ha nem dolgozna nekik. Nem akarok csalódást okozni, de pontosan tudom, hogy ez nem igaz.

Mondjuk, mi Édesanyámmal megosztva végeztük a házimunkát, nekem is megvoltak a saját feladataim. Aztán amikor ő meghalt, egy darabig nehézséget jelentett, hogy mindent egyedül kellett megoldanom. Ennek ellenére azt mondom, hogy egyáltalán nem a ház körüli munkája az, ami hiányzik nekem. Ezen még az a tény se változtat, hogy amúgy imádtam a főztjét. Viszont ott voltak a közös programok, a kirándulások, a beszélgetések, a sok nevetés. Na, ezek pótolhatatlanok!

Kép: Unsplash

Persze sokan erre csak legyintenek, hogy márpedig a házimunkát el kell végezni, és ez igaz is. Az viszont nagyon nem mindegy, hogy ki végzi el! Szerencsére azért vannak olyan, nagyon jól működő párkapcsolatok, ahol a felek megosztják egymás között az ide tartozó feladatokat.

És persze külső segítséget is igénybe lehet venni. A Fókuszban egyszer az egyik riport arról szólt, hogy sokan nem akarnak élni ezzel a lehetőséggel, és ez náluk nem anyagi, hanem elvi kérdés. Attól tartanak, hogy mit szól a többi ember, ha kiderül, hogy nem ők maguk tartják tisztán az otthonukat.

A múlt héten pedig a gépek áldásos tevékenységéről írtam. Az is megoldás lehet, hogy robotoljanak ők helyettünk! Nyilván az is előfordulhat, hogy semmire sincs lehetőséged az itt leírtak közül. De akkor is légyszi csupán feladatnak tartsd a ház körüli munkákat, ne anyai kötelezettségnek!

Végül álljon itt néhány mondat Vekerdy Tamástól egy a BAON által vele készített interjúból, csak hogy lásd, hogy nem feltétlenül én megyek szembe a forgalommal.

Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.

Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből.  

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.