Kép: Pexels

Placcs! Ez volt Mirella legfőbb emléke Whiteblackland legszebb taváról.

Na de ki is az a Mirella? Itt megtudhatod.

Pedig annak idején szépnek indult az a tábor. A társaság nem volt túl jó, de úgy nézett ki, hogy a programok viszont szuperek lesznek. És a gumicsónak nagyon megtetszett Mirellának, alig várta, hogy beleülhessen. Ám a dolognak sajnos több szépséghibája is volt.

Először is ezt a könnyű járművet az a tanár irányította, akit a nagyobbak a maguk részéről úgy neveztek, hogy a b-kukac, mert balfácánnak már csak nem hívhatták, az olyan szokványos. Sajnos ez az emberke az evezővel se nagyon bírt, a gyerekekkel pedig még úgy se. Többen egyszerűen képtelenek voltak egyhelyben ülni, gyakran talpra ugrottak. A sors se volt túl igazságos, mert amikor a csónak majdnem felborult, nem ők estek a vízbe, hanem Mirella.

Méghozzá a mély vízbe csobbant bele, pedig még nem tudott úszni. Így csak egyet tehetett: kétségbeesetten kapálózott levegő után kapkodva. B-kukac meg a csónakban kapkodta a levegőt a döbbenettől. Aztán, amikor a kislány végre meg tudott kapaszkodni a csónak szélében, berángatta őt a hónaljánál fogva. Ezzel szépen megfejelte ezt a nem túl örömteli eseményt. Mirella önbizalma ezek után a bányászbéka segge alá került, és sokáig ott is maradt. A többi gyerek viszont baromira viccesnek tartotta a történteket.

Mirella később megtanult úszni, de csak azért, hogy soha többé ne történjen vele ilyesmi. Amikor már magabiztosak voltak a mozdulatai, abbahagyta az edzést. A kellemetlen események hatására ugyanis sikerült megutálnia az összes vízi sportot. Csupán pancsolni ment be a vízbe, azt viszont nagyon szerette.

Ezek után igencsak meglepte az, amit már harmincéves korában álmodott, nevezetesen, hogy egy szép nagy tóban úszott. Arra gondolt, hogy nyilván az agyára ment a sok tanulás, de alapvetően nem tulajdonított ennek túl nagy jelentőséget. Sokkal jobban érdekelte Bertold, akit az interneten ismert meg. Úgy gondolta, hogy nagyon helyes fickó a nagy boci szemeivel.

 – Te egy bankban dolgozol, ez óriási! – mondta neki, miközben rászegezte azokat a nagy boci szemeket. Akkor neked nyilván nem kínai az, hogy mondjuk a saját tőke átlagos hozama.

Mirella persze pontosan tudta, mi az, és majd felrobbant, amikor tudatosult benne, hogy meg kell hallgatnia egy mindenre kiterjedő gazdasági elemzést. Szóval emellett a faszi mellett munkaidőn túl is csak ennyi juthat neki! Így, amikor a választások a részvényindexre gyakorolt hatása következett, a nő rémesen szédülni kezdett.

Pár hét múlva ismét csak unottan bámult ki a fejéből, ám ezúttal nem a kávézóban, hanem a szabadban tette ezt. Időnként, amikor végképp belefáradt a tanulásba, kiment a városszéli tópartra. Ilyenkor nem vitt magával semmit, és nem csinált semmi mást, csak ült a fűben. Megnyugtatta ez a környék, a tavat gyönyörű látványnak tartotta.

Kép: Unsplash

 – Jé, Mirella! – szólalt meg mellette egyszer csak egy hang. De jó, hogy itt vagy!

 – Háát, őő…

Ez volt Mirella válasza, amikor meglátta maga mellett a bociszemű Bertoldot. Az úriembert azonban ez egy kicsit se zavarta.

 – Múltkor egy unalmas, szürke emberkének tűnhettem, de hidd el, nem vagyok az. Csak hát annyira lelkesítenek engem a gazdasági témák! De hát tisztában kell lennünk azzal, hogy mikor mi a legprosperálóbb befektetés, nem igaz? Na de amikor beülök a motorcsónakomba… Na igen, most még csak erre telik, de egyszer egész biztos lesz luxusjahtom is. Na szóval amikor beülök a csónakomba, az nagyon felszabadítólag hat rám. Olyankor valósággal szárnyalok! Most is erre készülök, nem jössz velem?

Mirella elment vele. Bár pontosan tudta, hogy nem a Nagy Ő áll mellette, a kíváncsisága nagyobb volt az ellenszenvnél. Egészen egyszerűen érdekelte, hogy ugyan miképp szárnyal ez a kétlábon járó elemző szoftver? És ugye a motorcsónak csak nem olyan veszélyes, mint egy vacak gumicsónak.

Ezt a megállapítást nagyon gyorsan felül kellett vizsgálnia. Bertold ugyanis a száguldást értette szárnyalás alatt. A nő csak kettőt pislogott, és már a tó közepén voltak.

 – Oké, most már tudom, milyen szépen szárnyalsz, légyszi menjünk vissza a partra – mondta ijedten.

 – Jó, majd visszamegyünk, csak előbb megmutatom, milyen fenomenális és frenetikus kikötni a túlsó part…

És puff! Emberünk az előző frenetikus mondatot arccal teljesen Mirella felé fordulva mondta, a csónak pedig csak ment szépen előre egyenesen egy bójának. És már borult is fel, a nő pedig repült a vízbe.

 – Nem, a történelem nem ismételheti önmagát – gondolta.

Azaz dehogy gondolta, inkább érezte. A teste ösztönösen emlékezett a tanultakra, mert sikerült fennmaradnia a vízen, és a part felé fordulnia. Aztán elindult kifelé. Persze nehézkesen mozgott, hiszen idejét se tudta, mikor úszkált utoljára, most meg ráadásul ruhástól kellett végeznie a mozdulatokat. De csak ment szépen előre.

Hallotta, amint Bertold a nevét kiabálja, de esze ágában se volt visszamenni hozzá. Az jutott eszébe, hogy még szerencse, hogy nem robbant fel az a járgány. Ezután már nem gondolt semmi másra, csak arra, hogy ki kell jutnia a szárazföldre. Minden izmával ezen dolgozott, és a mozdulatai egyre természetesebbé váltak. És egyszer csak azt vette észre, hogy a part már csupán néhány méterre van tőle. Igen, ez is megtörtént!

Kép: Pexels

Aztán tele lett a szája vízzel. A szél ugyanis egy picit feltámadt, és néhány kisebb hullámot keltett. Mirella azonban gyorsan megbocsátotta a tónak ezt a „viccet”. Mit számított ez azok után, hogy sikerült legyőznie ezt a nedves közeget!  

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.