Kép: Pixabay

Mert csak az az eb lehet igazán jó társad, akivel összeilletek. És van valami, ami különösen fontos, hogy egyezzen.

Ha valaki kutyatartásra adja a fejét, és felelős állattartó szeretne lenni, alaposan utánanéz, hogy mivel jár egy ilyen négylábú befogadása. És az biztos, hogy rengeteg anyagot találhat úgy általában a kutyákról meg az általa kiszemelt fajtáról. Van azonban egyvalami, amiről bár a legtöbb ilyen anyagban szó esik, sok leendő gazdi mégse tulajdonít neki akkora jelentőséget, amekkorát kellene. Cesar ezt úgy hívja, hogy a kutyák energiaszintje. Konkrétan a négylábúak mozgásigényéről van szó.

A testmozgás az abszolút alap

Cesar szerint a kutyának testmozgásra, fegyelemre és szeretetre van szüksége ebben a sorrendben. Ebben teljesen igaza van, hiszen egy fölös energiától duzzadó ebet szinte lehetetlen rávenni mondjuk a helyben maradásra és hasonló műveletekre. Kb. annyira lesz fogékony az ilyesmire, mint egy hasonlóan magas fordulatszámon pörgő gyerek a matekpéldákra. Így, ha nem akarjuk, hogy az új négylábú teljesen felforgassa a lakásunkat/kertünket és ezzel együtt az életünket is, célszerű olyan kutyust magunkhoz vennünk, akit egész biztos le tudunk mozgatni.

Az örökmozgó, az álomszuszék és a többiek

Cesar azt mondja, hogy minden kutyus (és persze ember is) egy bizonyos energiaszinttel születik, és ez az adott mozgásigény az életünk nagy részében végigkísér minket.

Négyféle energiaszint lehetséges:

Nagyon magas: Az a kutyus, akire ez jellemző, olyan mint egy zsák bolha, egyszerűen képtelen egyhelyben maradni. Ezen a helyzeten csak úgy tudsz változtatni, ha megadod neki a lehetőséget a napi három-négy – plusz végtelen számú – óra igen lendületes mozgásra.

Kép: Mattias Johansson/Flickr

Magas: A négylábú atléták tartoznak ebbe a csoportba. Ők is napi szinten igénylik a hosszú sétát, vagy az ennél gyorsabb mozgást. Ám ha valaki ezt megadja nekik, szép nyugodtan pihennek egy ideig.

Kép: Ninfaj/Flickr

Közepes: Szerintem közülük kerülnek ki a legjobb családi kutyák. Szeretik a normál tempójú sétákat, de időnként szívesen benne vannak valamilyen lendületesebb sportban is. Mindez elég nekik ahhoz, hogy egy darabig békésen feküdjenek.   

Kép: Pixabay

Alacsony: Róluk elég annyit mondanom, hogy szerintük egy tökéletes világban az élet heverészésből és szunyókálásból áll, amit néha rövid séták szakítanak meg.

Kép: Kaboompics

Nekem alapvetően tetszik ez a besorolás, de nem teljesen értek vele egyet. Ismerek olyan kutyust, akit a játék hamar kifárasztja, egy kiadós túrázásra viszont bármikor kapható. Olyan ebbel is találkoztam, aki egyáltalán nem igényelte a hosszú sétákat, labdázni viszont képes volt napestig. Végül is mi magunk is ilyenek vagyunk. Előfordulhat, hogy valaki lefutja a maratont, a fekvőtámasszal és társaival viszont ki lehet kergetni a világból, vagy épp fordítva. Talán egyszerűbb lenne egy tizes skálán meghatározni az ebek és a mi mozgásigényünket.

Ám az is biztos, hogy fontos tisztában lennünk a magunkéval, mielőtt kutyát választunk. Cesar ajánlása szerint az ebünk mozgásigénye legyen a miénkével azonos, vagy annál alacsonyabb. Az Emberképzés kutyákhoz című filmjében azt mondta, hogy ha a miénkénél magasabb energiaszintű kutyust veszünk magunkhoz, akkor ő automatikusan  a vezetőnkké válik.

Nos, ez azért talán egy kicsit túlzás, de az biztos, hogy nem túl jó ötlet ilyesmibe belevágni. A barátnőmék kaptak egy négylábú örökmozgót, az eredeti gazdika lepasszolta őt hozzájuk. Az eb egyáltalán nem uralja őket, de állandóan résen kell lenniük miatta, mert bármelyik pillanatban képes valamilyen disznóságot csinálni.

Amúgy a séta sem egy leányálom egy nálunk pörgősebb kutyával. Az, hogy a mi tempónkban kelljen mászkálnia, csak akkor fair, ha egy nagyon hosszú sétát teszünk vele. Az se megoldás, ha a kutyus messzire előre kolbászol. Ha ugyanis a gazdi elég távol van tőle, könnyen úgy gondolhatja, hogy akkor szabad a pálya: azt csinálhat, amit akar. És ami még rosszabb, vele is bármit megtehetnek, mert az emberi szemétségnek nincs határa. Gondoljunk csak arra a borzalmas esetre, amikor nemrég egy magát vadásznak gondoló barom lepuffantott egy eléggé nagytestű kutyát azon a címen, hogy rókának nézte.

Felismerni az Igazit

Kép: Pexels

Ez az, ami nem is olyan egyszerű. Mert mégis honnan tudhatnánk, hogy egy számunkra teljesen ismeretlen ebnek mennyi mozgásra van szüksége? A fajta talán segíthet megválaszolni ezt a kérdést. Mert ugye egy juhászkutya vagy egy mindenes vadászkutya, mint pl. a vizsla, nyilván jóval mozgékonyabb, mint egy házőrző vagy egy öleb.

Ez általában így is van, de sok a kivétel is, ami erősíti a szabályt. Merthogy a gondosan kidolgozott fajtastandardek ellenére minden eb más és más. Ezt remekül megfigyelhetjük a Cuki állatbébik című sorozat segítségével, ami gyakran látható az Animal Planeten. Mindegyik epizódban néhány alom kölyök cseperedését követhetjük figyelemmel a születéstől az elválasztásig. A kamera mindent vesz, tisztára olyan ez az egész, mint egy valóságshow. És láthatjuk, hogy egy-egy alomban van ám mindenféle kutyus az állandóan nyüzsgő bajkeverőtől a lusta álomszuszékig.

Van még valami, amivel kapcsolatban sokan igen nagyot tévednek. Merthogy van, aki szerint a kutya mozgásigénye egyenesen arányos a testméretével. Ennek azonban általában pont az ellenkezője igaz. A nagy, mackós külsejű kutyák többnyire sokkal jobban szeretik a heverészést, mint a futkosást. És pl.  a Jack Russsell terrier marmagassága van vagy 25 cm, ám ez a fajta az egyik legpörgősebb a világon.

Ha szerencsés vagy, olyasvalakitől vihetsz haza kutyust, aki jól ismeri az általa gondozott négylábúakat, és segít kiválasztani a hozzád illőt. Gyakran azonban teljesen magadra vagy utalva, pl. akkor, ha menhelyről fogadod örökbe az új társadat. Cesar honlapján olvastam egy cikket arról, hogy miképp ismerheted meg az általad kiszemelt kutya energiaszintjét. A lényeg az, hogy többször is látogasd meg, mielőtt hazavinnéd, és figyeld meg, hogy reagál a különböző helyzetekre.

Hogy viselkedik séta előtt és után? Mennyi séta kell ahhoz, hogy kifáraszd? Mivel és mennyit szeret játszani? Mit és mennyit játszik, vagy egyáltalán játszik-e a többi kutyával? Persze előfordulhat, hogy egy olyan menhelyen érdeklődsz, ahol egyáltalán nincs lehetőséged az ilyesfajta megfigyelésekre. Ekkor jó támpont lehet, ha két teljesen különböző időpontban látogatod meg a kiszemeltedet. Egyszer, amikor rengeteg ember mászkál a menhelyen, máskor pedig amikor alig lézengenek ott néhányan. Egy igazán nyugodt kutya az előbbi helyzetben is nyugis marad, egy energiabomba pedig az utóbbi esetben is simán felpörög.

Na és a szerelem első látásra?

Ez az, ami általában bajt okoz. Mert hát rengetegszer fordul elő, hogy valakinek nagyon megtetszik egy olyan kutya, akivel abszolút nem passzolnak össze. A helyzet az, hogy én is jártam már így. Szóval az eb kiválasztásakor hideg fejjel végig kell gondolnod a fent leírtakat, ám ha ez megvan, nyugodtan hallgathatsz a szívedre. Kiválaszthatod azt a hozzád illő energiaszintűek közül, aki tetszik neked.

Kép: Unsplash

Én egy olyan kutyust szeretnék, aki szívesen kirándul, és játékos, de miután kimozogta magát, nyugodtan fekszik, amíg dolgozom. Szóval mondhatjuk azt, hogy közepes energiaszintű. A külső szempontjából is a közepes nagyságú kutyusok jönnek nekem be. Ezen belül az olyanok, akik nem túlságosan vékonyak, de nem túl nehézkesek.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.