Kép: Traintracks/Flickr

Ezt a posztot két az állatokkal kapcsolatos genetikai kutatásról szóló hír ihlette. Kiderült, hogy ők rengeteget segíthetnek nekünk a betegségek megelőzésében és gyógyításában. Sokkal többet, mint ahogy azt valaha is gondolhattuk volna.

Decemberben a fenti fényképen lévő kölykökhöz hasonló cuki kutyusok képe járta be a sajtót. Persze egy ilyen fotóban látszólag nincs semmi különös, hiszen számtalan aranyos kiskutya született már. Ám ezek a kölykök lombikkutyák, tehát beültetéssel hozták létre őket ugyanúgy, mint a lombikbébiket.

Ha nem vagy akkora állatbarát, mint én, sőt talán még akkor is, ha az vagy, lehet, hogy felvetődik benned a kérdés: minek annyi pénzt és energiát áldozni egy ilyen projektre? Márpedig ez egy nagyon is hasznos kezdeményezés. Így ugyanis egyszerűbbé válhat az olyan veszélyeztetett fajok fogságban történő tenyésztése, mint pl. az afrikai vadkutya.

Van ám egy másik hozadéka is a projektnek, amire nem is gondoltam volna. Ez az eljárás könnyebbé teheti az örökletes betegségek jellemzőinek a kutatását és a hibás gének kijavítását. Ez pedig mind a kutyáknak, mind az embereknek a javukra válhat. A helyzet ugyanis az, hogy több mint háromszázötven olyan örökletes rendellenesség van, amelynek a megfelelője mindkét fajnál megtalálható. Így a kutyáknak majdnem kétszer annyi az emberrel közös genetikai problémájuk van,mint a többi állatnak.

Minderről eszembe jutott egy hír, amely két hónappal azelőtt jelent meg, ám később is többször találkozhattunk vele az OzoneNetwork Ozone GPS című műsorában. Ez szintén az állatok génjeiről, ezen belül az elefántokéról szól. Köztük nagyon kevés a rákos megbetegedés, és a tudósokat már régóta foglalkoztatta, hogy mi ennek az oka. Az elefántok hatalmas teste, és ezzel együtt rengeteg sejtje, meg az, hogy ezek az állatok igen hosszú életűek, elvileg abszolút hajlamossá tehetné őket a daganatos betegségekre.

Kép: Pixabay

Nemrég azonban kiderült, hogy az ormányosoknak legalább negyven olyan génjük van, amelyek megakadályozzák a daganatok kialakulását. Az emberi DNS-ben csak két ilyen gén van. A kutatók célja az, hogy ezt a felfedezést hasznosítani tudják az emberi rákgyógyászatban. .

Kimondhatatlanul örülök az itt leírt kutatási eredményeknek. Először is azért, mert a rák, mint olyan engem is közelről érintett, mivel Édesanyám sajnos abban halt meg. És igazából nem is az az érdekes, hogy ki találkozott már ezzel a betegséggel, hanem az, hogy ki nem. Azt hiszem, nemigen lehet ilyen embert találni.

mindezek tükrében óriási fejleménynek tartom, hogy lassan, de reméljük biztosan, előrelépés történik ennek az ocsmány kórságnak a legyőzése irányában. Mondjuk, én hiszek abban, hogy a lelki okok nagyban szerepet játszanak a kialakulásában, de emellett meg kell ragadni minden lehetőséget, hogy örökre eltűnhessen a Föld színéről.

Az is nagy szerű dolog, hogy ebben az állatok segíthetnek. Én abszolút állatbarát vagyok, és Édesanyám is az volt. Most pedig kiderül, hogy ezek az élőlények jóval többet tudnak nekünk nyújtani, mint amit valaha is gondoltam volna. Ez annyira szuper!

Kép: Coralie Mercier/Flickr

És itt jön elő egy nagyon fontos kérdés. Merthogy sokan nem tartják elég értékesnek a bolygónk ezen lakóit. Úgy gondolják, hogy az állatvédelem, mint olyan tök fölösleges, az meg egyenesen baromság, hogy még törvény is van róla. Az ilyen emberek rossz néven veszik, ha az állatok jólétéről van szó. Azt mondják, hogy minek kell pénzt és energiát fecsérelni ezekre az élőlényekre, amikor annyi ember él borzalmas körülmények között még a legalapvetőbb szükségleteket is nélkülözve? Hát, többek között azért is, mert ez magának az embernek is jobbá teheti az életét. Amint feljebb már írtam, a rák szinte mindenkit érint, és sokak számára az örökletes betegségek sem ismeretlenek.

Ha szereted ezeket a fantasztikus élőlényeket, talán vegyes érzésekkel fogadod az olyan híreket, amelyek arról szólnak, hogy őket is bevonják az emberi betegségeket célzó kutatómunkákba. Nekem is eszembe jutottak az állatkísérletek, amelyeknek alapvetően ellene vagyok. Pl. néhány éve aláírtam egy az állatokon tesztelt kozmetikumok forgalmazását célzó online petíciót, és többeket arra biztattam, hogy ezt ők is tegyék meg.

A gének feltérképezésével kapcsolatban azonban nincs semmi ok az aggodalomra. Ebben az esetben ugyanis a kutatók DNS-mintákkal dolgoznak, amelyeket fájdalommentesen ki lehet nyerni az élő szervezetből. Így önmagában ez senkinek se okoz szenvedést. Csak azért kell szurkolnunk, hogy a mintaadó állatoknak megfelelő életkörülményeik legyenek. A fent említett lombikkutyusoknak szerencsére nem lehet okuk a panaszra. Mire a nagyvilág elé tárták a létezésüket, egy kivételével már mindegyikük gazdára talált.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.