Kép: Pixabay

És most nem csak a nyaralásra gondolok.  

Persze a legtöbb embernek ilyenkor az jár a fejében. Ez teljesen érthető, hiszen valamikor végre pihenni is kell. Vagy kipróbálni új dolgokat, amikre máskor nincs időnk. Mások valamilyen új helyet akarnak felfedezni, ahova talán már régóta el szeretnének jutni.

De olyanok is vannak, akikre ezek közül egy eset se igaz. Ők nem utaznak sehova, és nem feltétlenül azért, mert nincs hozzá kedvük. Valószínűbb, hogy pénzük nincs rá.

De az is lehet, hogy a para jelenti számukra a megugorhatatlan akadályt. Mert hát a világból érkező rossz hírek „csodákra” képesek. Megtanulhatjuk belőlük, hogy az ember milyen törékeny, kis lény. Kb. ezerféle baj érheti, pl. felfalhatják a tigrisek vagy a cápák.

Kép: Wikipédia

Sajnos a saját fajtánk se feltétlenül különb ezeknél az állatoknál. Egyes példányai simán kirabolhatják szegény, gyanútlan turistákat.

Mindezek tükrében sokan azon az úton se indulnak el, amit elvileg nagyon is érdekesnek és izgalmasnak találnak. És nem csak az utazással kapcsolatban tesznek így. Mert ugye képletesen akkor is egy útra lépünk rá, ha valamelyik célunkat akarjuk megvalósítani. De hát sok humanoid lény igen hamar letér róla, és ehhez még csak az se kell, hogy akadályba ütközzenek. Néhány embertársuk kudarca is elég ahhoz, hogy szépen visszaforduljanak talán végérvényesen. Hogy jobban értsd, mire gondolok, íme néhány példa, amiket én hallottam, méghozzá nem is egyszer.

Látássérültként az ember ne álmodjon túl nagy karrierről, hiszen alig lehet találni valakit, aki hajlandó vele dolgozni.

Sokan ezek után beérik valami abszolút nem nekik való munkával, vagy épp a nagy semmivel.

Aki családi házba költözik, túl nagy fába vágja a fejszéjét, mert annyi meló van a kerttel.

Nem kevesen vannak, akik ettől tartva nem mozdulnak a lakás falai közül még akkor se, ha elvileg nem ez volt az álmuk.

Persze mindenkinek szíve joga, hogy mit csinál. Én viszont úgy járom az én kis jelképes útjaimat, mint a mindenre elszánt utazók.

Tudod, akik ha a fene fenét eszik, akkor is elmennek oda, ahova annyira vágynak. Legfeljebb hátizsákos turisták lesznek, és kinéznek maguknak valami jó kis akciós repjegyet. Előfordulhat, hogy egy sokak által veszélyesnek tartott ország lesz az úticéljuk, de szó sincs róla, hogy az életükkel játszanának. Alaposan utánanéznek, mit kell tenniük annak érdekében, hogy ne legyen belőlük mondjuk a bűnözők célpontja, vagy épp oroszláneledel.

Igen, rengeteg infót kell begyűjteniük, és állandóan figyelniük kell, hogy milyen lehetőségek mennek szembe velük, ami nem kis feladat. De az is biztos, hogy ez olyasmi, ami abszolút megéri a fáradtságot. Ezek az eltökélt világjárók valószínűleg életreszóló élményekkel térnek haza, és ez a fontos, ugye?  

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.