Kép: Pixabay

Mielőtt eljöttem ide, a falumban mindenki azt mondogatta, hogy minden nap mondjak el egy hálaimát, amiért a méltóságos gróf úr családját szolgálhatom.

Itt jó sorom lesz, mert mindig jut nekem a lakomák maradékaiból. És bizonyára sokkal kellemesebb egy fényűző kastélyban dolgozni, mint akár a mezőn egy forró nyári napon, aratáskor. Aratni még sohase voltam, de így is merem állítani, hogy az nem lehet akkora borzalom, mint a grófkisasszony szeszélyeit elviselni.

Micsoda patáliát tud csapni, ha nem találok a ruhatárában olyan öltözéket, amihez épp kedve van! Az öltöztetése pedig maga a rémálom. Folyton őrjöng, hogy összegyűröm a szépséges szép szoknyáit! Nekem pedig minden pillanatban bájosan kell mosolyognom rá. Nincs igazság ebben a világban! Én sokkal szebb és okosabb leány vagyok, mint ez a pukkancs, mégis nekem kell őnagyságát szolgálnom!

Ám a legrosszabb talán az, amikor a szemem előtt falja a finomabbnál finomabb csemegéket. Ezeket mindig nekem kell behordanom a szobájába, és egyszer sikerült elcsennem egy marék cukros mandulát. Az aztán maga volt az élvezet! Ám épp amikor már majdnem végeztem a falatozással, a gróf úr inasa észrevette, hogy mit teszek, és elmondta a gazdájának. Ezek után olyan verést kaptam, hogy egy hétig fájtak a tagjaim!

Igen, sajnos a többi cselédben sem lehet megbízni. Mindegyikükre igaz, hogy csak akkor nyugodt a lelkük, ha elárulhatják egy társukat. Vagy ha egy jót pletykálkodhatnak. Méghogy én és a lovászfiú! Hogyisne! A képe ugyanolyan, mint az állatoké, akiket gondoz! De még ennél is rosszabb volt, amikor megfogdosta a fenekemet. És ki tudja, még mit tett volna, ha nem szaladok el! És azt látom, hogy a többi férfiember sem különb nála.

Úgy sejtem, a fele sem igaz azoknak a történeteknek, amelyeket a falumban hallottam. Dehogyis jön a királyfi fehér lovon, hogy megmentse a szegény leányokat, és tejben-vajban fürössze őket. Ezek a ficsúrok nem akarnak minket megmenteni. Inkább rá sem merek gondolni, mi jár a fejükben.

Az élet annyira nehéz, és egyáltalán nem szép! Azaz nemrégiben láttam valami csodaszépet. Mutatványosok érkeztek a kastélyba, és káprázatos előadást tartottak. A legügyesebb az az eb volt, aki labdákat ütögetett az orrával. Úgy láttam, hogy nagyon boldog volt ő is, és az emberek is körülötte. Én is mutatványos szeretnék lenni! És az is leszek! Annyi eb van itt a kastélyban. Az egyiket megtanítom a labdákkal bánni, és beállok egy ilyen csodás társulatba.

Folyt köv. mához egy hétre.                           

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.