Kép: Pixabay

Igen, ez az egyik legfontosabb parancs a kutyusaink számára. Így ugyanis el tudjuk érni, hogy ránk figyeljenek, nem pedig olyan dolgokra, amelyek veszélybe sodorhatják őket.

Ezen a blogon már írtam arról, milyen sokat kell dolgoznom azért, hogy kutyám lehessen. Ám minden nehézség ellenére mindig úgy gondoltam, hogy nem adom fel. Nemrég azonban mégiscsak az jutott eszembe, hogy ezt kellene tennem. A Facebookon több olyan oldalt is bejelöltem, amelyekre rengeteg az állatokkal való brutális kegyetlenkedésről szóló hír kerül ki. 

Ráadásul sohase tudtam megállni, hogy ne reagáljak ezekre, hogy ne nyomjam le a „dühítő” gombot, a Facebook programja pedig ezek után még több szörnyűséggel árasztott el. A csúcs az volt, amikor egy rohadt f@szkalap mérgezett kaját adott be egy négyhónapos kölyökkutyának a kerítésen át. Ezek után komolyan elgondolkoztam, hogy érdemes-e kutyát tartani ebben a borzalmas világban?

Végül is arra jutottam, hogy igen. Először is már többször írtam a blogon arról, hogy ha folyton parázunk valamilyen negatív esemény bekövetkezésétől, az nem vezet jóra. Sokkal célravezetőbb, ha tudomásul vesszük, hogy sajnos vannak ilyen rohadt gennyládák, és minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy ne tudjanak ártani a kutyusainknak.

Hagyd!

Ez az a parancs, amit minden kutyának célszerű megtanulnia. Martin Deeley, amerikai kutyakiképző szerint ezzel nemcsak az élelemmegtagadást érhetjük el, hanem azt is, hogy pl. az eb ne kezdje el üldözni a macskát. Cesar honlapján  egy Juliana Weiss-Roesler által írt cikkben, valamint az ebakadémia blogon olvastam részletesen arról, hogy miképp tudjuk megtanítani ezt a parancsot a négylábúaknak. Szerintem a két cikk tök jól kiegészíti egymást, így mindkettőt felhasználtam ennek a posztnak az elkészítéséhez.

Kezdetnek vegyél a kezedbe két jutalomfalatot, amelyek közül az egyik legyen ízletesebb, és érdekesebb a kutya számára. Szorítsd ökölbe azt a kezedet, amelyikben a kevésbé vonzó falat van, majd nyújtsd a kutya felé, és közben mond neki, hogy „hagyd”. Persze eleinte nem fogja hagyni, hanem teljes erőbedobással azon fog dolgozni, hogy megszerezze a kaját. Te viszont egészen egyszerűen ne vegyél róla tudomást, esetleg ha nagyon erőszakos, húzd el előle a kezedet. Egy idő után megunja a próbálkozást, és békén fog hagyni. Amikor ez megtörténik, dicsérd meg, és add oda neki a finomabb falatot.

Addig ismételd ezt az egész folyamatot, amíg a kutyus rögtön engedelmeskedik, ha meghallja, hogy „hagyd”. A következő lépésben egy kicsit nyisd szét a markod, úgy gyakoroljatok. Ha már ez is jól megy, akkor jöhet a nyitott tenyér. Ha a kutya el akarja venni a falatot, szorítsd ismét ökölbe a kezedet.

Ha viszont már abszolút megértette, hogy mit kérsz tőle, leteheted az ennivalót a földre. Ám most is fokozatosan nehezítsd a feladatot. Először tedd a kezed a kajára, azután egy picit tartsd fölé. Legutoljára már kb. tizenöt centivel fölötte legyen a kezed. Minden sikeres gyakorlat után vedd fel, a kutyus pedig kapja meg helyette a finomabb falatot.

Ezután már állva gyakoroljatok. Most is a fent leírt lépéseket tedd meg, a kaját pedig a lábaddal takard el.

Amikor ez is simán megy, pórázra veheted a kutyát, akinek most az lesz a feladata, hogy elmenjen veled a kaja mellett. A végcél az legyen, hogy az eb még csak rá se nézzen a csábító finomságra. Ha az állat ezt is teljesítette, tovább gyakorolhattok egy-egy az udvaron, majd az utcán elhelyezett csalifalattal.

Ezek a gyakorlatok egyszerűnek tűnnek, ám egyáltalán nem azok. Ha beleképzeled magad a kutyusod helyzetébe, hamar rájöhetsz, hogy az útjába kerülő ennivaló mekkora kísértést jelent számára.

Kép: Pixabay

Így az a legfontosabb hogy legyél végtelenül türelmes. Ha valamelyik feladat abszolút nem megy neki, lépj vissza egy szintet. Mindig azt kell elérned, hogy rád figyeljen, ne a kajára.

És ha csak azért se hagyja?

Simán előfordulhat bármelyik kutyával, hogy semmibe veszi a „hagyd” parancsot akkor is, amikor már jól ismeri. Ezért nagyon fontos, hogy tisztában legyen a „nem” szó jelentésével, amikor elkezdtek gyakorolni. Ezt nagyon meggyőzően kell mondanod neki, hiszen ennek a gyakorlatnak az elsajátítása számára létfontosságú. Eközben szükség esetén dobbanthatsz is a lábaddal, hogy így növeld a hatást.

Persze az is megtörténhet, hogy egy valaki más által kitett csalifalat kelti fel az érdeklődését, méghozzá akkor, amikor épp el van engedve. Na, ilyenkor letesztelheted, hogy mennyire hallgat a „hagyd” és a „nem” parancsokra éles helyzetben. Ha szót fogad, nyugodtan hívd magadhoz, és dicsérd meg.

Ám esélyes, hogy kihasználja, hogy nem vagy a közvetlen közelében, és magasról tesz rád. Ekkor el kell indulnod felé, és persze nagyon határozottnak kell lenned. Ha meggyőzően végzed a feladatod, valószínűleg ott fogja hagyni a bűntény színhelyét. Ha olyan helyen vagytok, ahol nem kell attól tartanod, hogy mondjuk az eb a kocsik közé szaladhat, vagy elkóborolhat, egy további lépést is tehetsz a nagyobb hatás kedvéért. Indulj el egy másik irányba, aztán egy kis idő múlva hívd be a kutyust. Jó eséllyel nem fog elkolbászolni, te pedig ezzel a cselekedeteddel nyomatékosítod, hogy mennyire nem tetszik neked, amit művelt.

Azok a fránya ösztönök!

Mármint azokra gondolok, amelyek az élelemszerzésre irányulnak, mert nagyon megnehezítik az életünket. Hiába háziasították a kutyákat már sok-sok éve, ez az ösztön sokukban ugyanolyan mélyen gyökerezik, mint a vadon élő ragadozókban. Ez persze teljesen érthető. Beléjük van kódolva, hogy amit találnak, azt meg kell enni, mert ki tudja, mikor lesz kaja legközelebb. Úgyhogy igaza van Cesarnek, aki azt mondja, hogy ha irányítani akarjuk a kutyát, akkor az ösztöneit is tudnunk kell uralni. És van, aki szerint ha az eb érzi, hogy megbízunk benne, akkor megteszi, amit kérünk tőle. Nem tudom, hogy az itt leírtak tükrében ez a kajára is igaz-e. Az viszont biztos, hogy nem jó, ha rágörcsölünk a témára, hiszen ez esetben az állat csak azért se fog engedelmeskedni.  

Kép: Pexels/Tookapic

Természetesen az se mindegy, hogy az ember hol engedi el a kutyáját. Célszerű olyan helyen tenni ezt, ami nincs tele ételmaradékokkal. Az már más kérdés, hogy mondjuk „szép” fővárosunkban szinte lehetetlen ilyen helyet találni. Ha pedig a kutyus kint van az udvaron, nyilván nem lehet azt várni a gazditól, hogy minden pillanatban rajta tartsa a szemét. Éppen ezért ha valaha lesz kertem, nálam a hagyományos kerítés szóba se jöhet. Ehelyett élősövényt szeretnék, tehát olyan kerítést, ami mellett sok-sok bokor van. Ez jó megoldás lehet, ha valaki nem akarja, hogy egy járókelő simán be tudjon nyúlni a kutyájához. Az se egy utolsó szempont, hogy nagyon szép, úgyhogy nekem ez már egy régi dilim.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.