Life Is Us!

Csak természetesen!

2016. november 17. 22:33 - Lifeisus

Avagy van ám mit tanulnunk az Állatoktól

 

 

jegesmedve-a-bocsaval.jpg 

 

 

Kép: Arthur T. LaBar/flickr

 

Mármint azon a téren, ahogy az élet néhány fontos kérdéséhez állnak.

 

Amint már írtam, rendszeresen figyelemmel kísérem Cesar munkáit. Ő azt szokta mondani, hogy az élet egyszerű, mi bonyolítjuk túl. Ha megfigyeljük a vadon élő állatokat, gyorsan rájöhetünk, hogy igaza van. A Föld ezen élőlényei ugyanis bizonyos helyzeteket sokkal okosabban kezelnek nálunk, embereknél, még ha nem is agyalnak rajtuk túl sokat. Ez a hozzáállás a természetes azzal ellentétben, amit mi csinálunk.

Anyaság vagy karrier

Ez az egyik olyan téma a sok közül, amelyen a humanoid lények hosszasan képesek vitázni és agonizálni. Sokáig egyébként én magam is ezt tettem. Van ugye az egyik tábor, melynek tagjai szerint a gyerek a munkavégzés potenciális akadálya, úgyhogy az anya szülés után jobb, ha elveti azt az ötletet, hogy ismét dolgozni kezdjen.

A másik tábor szerint a karrier, mint olyan, abszolút lehetetlenné teszi az anyaság megélését. Az ide tartozók meg vannak róla győződve, hogy a karrierépítésre vágyó nők a világ legönzőbb lényei, mert semmibe veszik a legfontosabb, vagy akár egyedüli feladatukat: a gyermeknevelést. Mindkét csoport képes vérre menő vitákat generálni, és hatalmas bűntudatot kelteni a vele ellenkező véleményen lévő nőkben.

Pedig ez teljesen fölösleges! Az állatok annyival értelmesebben és természetesebben állnak ehhez a kérdéshez! Tulajdonképpen nem is állnak hozzá sehogy, mert nem igazán foglalkoztatja őket, ám még is remekül végzik a feladataikat. Merthogy számukra egyaránt fontos a szaporodás és a munka.

Igen, a munka. Bár senkivel se kötnek szerződéseket, és persze fizetést se kapnak, attól még keményen dolgoznak. Nyilván nem sokat gondolkoznak ezen. Csupán az ösztöneik hajtják őket, amelyek azt diktálják, hogy táplálékot szerezzenek maguknak. Ám ez sokkal többet jelent a puszta létfenntartásnál. Az ökológia remekül felépített rendszerében ugyanis minden egyes élőlénynek megvan a maga konkrét feladata. Pl. a szarvasok, a zebrák és más patások karban tartják a növényzetet, a ragadozók pedig az ő létszámukat szabályozzák.

A szaporodás és az utódnevelés viszont ugyanilyen fontos az állatvilágban. Nincs erre jobb bizonyíték az anyaállatnál, aki akár az élete árán is megvédi a veszélyben lévő csemetéit.

 

 

gepardkolykok.jpg 

  

Kép: Stefan Garvander/Flickr

 

A kicsinyek fajtól függően, különböző módon nevelkednek. Vannak, akiket egyedül nevel az anyjuk, mint pl. a medvék vagy a gepárdok. Az utóbbiaknak egyáltalán nem könnyű az életük. Egy anyagepárd egy-másfél éven át nevel egy-egy almot, és emellett a család életben maradása érdekében naponta kell vadásznia.

Amíg a kölykök picik, egy védett helyen várják őt, hiszen még nem viheti őket magával. Nem stresszel, és nincs bűntudata, amiért magukra hagyja az utódait, csak teszi a dolgát, és kész. Mindemellett azon van, hogy a lehető legjobb ellátást nyújtsa számukra, és mindent megtanítson nekik, ami az önálló élethez szükséges.

Ezeknek az állatoknak az élete tényleg nem túl irigylésre méltó, és ez már a kezdet kezdetétől így van. A nagyobb ragadozók, mint pl. az oroszlánok, egyáltalán nem nézik őket jó szemmel. Így, ha magukra hagyott kölyköket észlelnek, azon nyomban megölik őket.

Viszont a gepárdmamáknak kristálytiszta lehetne a lelkiismeretük, ha agyalnának ilyesmin. Ők ugyanis a legjobb tudásuk szerint mindent megtesznek annak érdekében, hogy az utódaik épségben felnőjjenek. Nekünk, embereknek is úgy kellene viszonyulnunk a gyerekneveléshez, ahogy ezek az állatok teszik, már csak azért is, mert arany életünk van az övékhez képest!

 

 

farkasok.jpg

 

  

Kép: Kamia Wolf/Flickr

 

Más állatok, mint  pl. a farkasok és a szurikáták, csapatokban élnek, melyek minden tagja részt vesz a kicsik táplálásában és nevelésében. Nem mondogatják, hogy ez őket nem érinti, mert ez csupán az anya dolga. Pontosan tudják, hogy ez a csapat közös ügye.

Végül térjünk ki az állatkertekre is. Azt, hogy egy állatkert mennyire állatbarát hely, semmi se jelzi jobban annál, hogy az állatok hajlandóak-e benne szaporodni. Ha a lakói nem érzik jól magukat a bőrükben, gyakran még párosodni se akarnak. Az utódgondozásról pedig sok fogságban tartott anyaállat úgy gondolja, hogy ez nem az ő feladata.

Őket egyáltalán nem hatja meg, hogy az élelemszerzéssel nem kell foglalkozniuk, csupán annyi dolguk van, hogy szüljenek és szoptassanak. Érzik, hogy ez az élethelyzet nem természetes számukra, és mindez rombolja a fajfenntartási ösztöneiket. A problémára megoldást jelent a környezetgazdagítás, melynek során az állatok különböző feladatok megoldása után jutnak élelemhez.

Persze az emberi világban azért nem olyan egyszerű a helyzet. Bár már egyre több szó esik az anyaság és a karrier összeegyeztethetőségéről, még mindig nagyon nehéz ezt kivitelezni. Viszont nem lehetetlen, jó néhány embernek már sikerült ezt összehoznia. Egy a lényeg: nem valami elérhetetlen álomként, hanem megoldandó élethelyzetként kell rá tekintenünk. Olyasmiként, ami teljesen természetes, és akkor a megoldást is sokkal könnyebben megtaláljuk. Az állatok is így tesznek, kövessük a példájukat!

Ésszel vagy erővel?

Ez a másik kérdés, amihez sok humanoid lény finoman szólva nem megfelelően áll. Mondjuk, most már egyre többet beszélünk arról, hogy akkor is szükségünk van a mozgásra, ha szellemi munkát végzünk. Meg van sok olimpiai bajnok sportolónk, akik a sportteljesítmény mellett a tanulást is ugyanolyan fontosnak tartják. Ám az ész és az erőnlét kérdését sokan még mindig nem a helyén kezelik.

Mert a sportra jó néhányan még ma is csupán megélhetési formaként tekintenek. Ők úgy gondolják, hogy az embernek kizárólag akkor érdemes belevágnia, ha munkaként akarja végezni. Ellenkező esetben célszerű agyra gyúrnia, és minden egyes percét tanulással töltenie. Ezenkívül azt is szokás mondani, hogy ha valaki a sportban jó, akkor az elég, a tanulással már nem kell bajlódnia.

Márpedig ez a végletes gondolkodás egyáltalán nem természetes. Még szerencse, hogy az állatok nem így látják a világot, mert az ilyesfajta hozzáállás az életükbe kerülne. A természetben ugyanis komoly küzdelem folyik az életben maradásért. Elég, ha csak azt nézzük, hogy minden állatfajnak megvan a saját helye a táplálékláncban. A ragadozóknak az a céljuk, hogy minél több zsákmányhoz jussanak. A zsákmányállatok viszont nem olyan hülyék, hogy csak úgy hagyják magukat megfogni.

 

 

wolves_chasing_a_mule_deer_yellowstone_river.jpg

 

 

Kép: Wikipédia

 

Így a vadászatok többsége olyan, mint egy életre-halálra történő verseny, amiből hol az egyik, hol a másik fél kerül ki győztesen. Ekkor természetesen nagyon fontos a gyorsaság és az állóképesség. És persze nagy jelentősége van az erőnek is, amely a ragadozóknak többnyire az állkapcsukban összpontosul. Ám ha egy jól megtermett növényevő alaposan fejbe rúgja őket, akkor nekik annyi.

Azt szokás mondani, hogy a természetben mindig a legerősebb egyed képes érvényesülni, és ez részben igaz is. Ám az értelemnek ugyanekkora jelentősége van a túlélés szempontjából. Persze az állatok nem utalnak pénzt, nem kötnek üzleteket, nem írnak tudományos disszertációkat stb. Viszont van egy csomó mindem más, amire az agyukat használniuk kell.

Pl. ott van az az afrikai szólás, hogy az elefánt sohase felejt. Ezt nagyon jól teszi, mert muszáj észben tartania, hogy merre vannak a vízlelőhelyek. A ragadozóknak is szükségük van az agyukra pl. azért, hogy meglepetésszerűen támadhassanak. Rengeteg természetfilm van, amely bemutatja, hogy micsoda taktikákat alkalmaznak ezek az állatok a vadászat során.

 

 

lopakodo-gepard.jpg

 

 

Kép: Ralf Κλενγελ/Flickr

 

Ezek egyike az, amikor becserkészik a prédát, természetesen úgy, hogy az ne vegye észre őket. Az oroszlánok gyakran alkalmazzák azt a módszert, hogy az egyikük leköti a zsákmány figyelmét, míg a többiek kivárva a megfelelő pillanatot, nekiugranak. A krokodilok sokszor a víz alá merülve várják a folyón átkelő gnúcsordákat.

De a prédaállatokról sem lehet azt mondani, hogy nem használják az eszüket. A Nat Geo Wilden láttam ezzel kapcsolatban egy nagyon vicces esetet. Egy gepárd antilopra vadászott. Ez a macskaféle úgy öl, hogy addig harapja a zsákmánya torkának az alsó részét, amíg az állat megfullad. És úgy tűnt, hogy a szóban forgó antilopot sikeresen megfojtotta.

Csakhogy a friss húsra más jelentkező is akadt: egy hiéna. Mivel ez az állat jóval erősebb a gepárdnál, a nagymacska kénytelen volt odébbállni. Ám amikor a négylábú rabló épp nekikezdett volna a lakmározásnak, a kajája hirtelen felugrott, és elrohant. Az antilop ugyanis halottnak tettette magát. A hiénának esélye sem volt elkapni, mivel nem olyan gyors, mint a gepárd, és a patás cselekedete egyébként is a meglepetés erejével hatott.

Szóval az állatvilágban az értelem és az erőnlét egyaránt fontos. Ez nálunk, embereknél sincs másképp. Ha normális és színes életet akarunk élni, célszerű a testünket is és az agyunkat is használnunk. . Persze van, aki erre azt mondja, hogy kizárt, vagy legalábbis nagyon ritka, hogy valaki mint fizikailag, mind szellemileg kirobbanó formában legyen, mert hát nem lehet mindenki mindenben jó.

Az biztos is, hogy nem érthet mindenki mindenhez. Nem lehet valaki egyszerre sikeres művész, műszaki zseni meg mondjuk tudományos kutató. Vagy talán igen, de hát ezt nagyon nehéz összehozni. Ám a testünk és az agyunk karban tartása egy egészen más tészta. Ha valamelyiket elhanyagoljuk, az olyan, mintha valaki a mínusz húsz fokban alul alaposan felöltözne, felülre viszont csak egy szál inget venne, mondván, hogy minden a legnagyobb rendben van, hiszen a lábait megvédte a hidegtől. Úgyhogy ésszel és erővel! Tanuljuk ezt meg az állatoktól a sok eszünkkel!

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr3111836407

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csak természetesen! 2016.11.17. 22:42:42

          Kép: Arthur T. LaBar/flickr   Mármint azon a téren, ahogy az élet néhány fontos kérdéséhez állnak.   Amint már írtam, rendszeresen figyelemmel kísérem Cesar Millan munkáit. Ő azt szokta mondani, hogy az élet egyszerű, csak mi bonyo...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása