Life Is Us!

Egyszer volt egy kutya

2017. március 26. 20:00 - Lifeisus

Élménybeszámoló Cesar Millan budapesti előadásáról

   

 

 

 

cesar.jpg

 

 

Kép: DigitalRalph/Flickr

 

Amely egyszerre volt nagyon tanulságos és hihetetlenül szórakoztató.

 

Én a magam részéről rengeteget agyaltam azon, hogy elmenjek-e rá. Azon gondolkoztam, hogy vajon tud-e valami pluszt nyújtani, hiszen Cesar tanításának az alapjait már kívülről fújom. De aztán a Fókusz készített ezzel az emberrel egy interjút. Cesar pedig hihetetlenül barátságos és közvetlen volt a stábbal. A hab a tortán az volt, hogy  a Fókusz csapata volt az első európai tévéstáb, amely nála forgathatott. Mindez nagyon nagy hatással volt rám és az egyik kutyás barátomra, így megbeszéltük, hogy élőben is kíváncsiak vagyunk a kutyasuttogóra. Az előadás március 18-án volt a Papp László SportArénában.

A kutyázás egy tündérmese

Cesar azt ígérte, hogy az előadás végére be fogja bizonyítani, hogy ez teljesen igaz a kutyánkkal való életünkre. Persze sokak számára ez inkább rémálom, ám ha megfelelően bánunk az ebbel, fantasztikus élményekben lesz részünk.

A mese egyébként az egész előadás vezérfonalát képezte. Maga a műsor címe is az volt, hogy Once Upon a Dog, tehát Egyszer volt egy kutya. A kutyadoki már az előadás elején megjegyezte, hogy a mesék nagyon fontosak, hiszen a gyerekek ezek segítségével tanulják meg, hogy miképp viszonyuljanak a világ dolgaihoz. És nem is ő lett volna, ha nem fűszerezi mindezt meg egy jó poénnal. Eszerint pl. azt is a meséből tanulhatjuk meg, hogy aki hazudik, annak megnő az orra. Aki pedig sokat hazudik, abból amerikai elnök is lehet! Az ilyen szövegek miatt érdemes élőben megnézni egy előadást.

Az alapok mindenek felett

Ám nem végig ő beszélt, sok videót is láthattunk. Pl. már az elején megismerhettük a három kis mopsz történetét. Nem ismerős ez a sztori? Nem baj, majd az lesz. Mert valaki a három kismalac meséjét mondta el úgy, hogy nem malacok, hanem mopszok szerepeltek benne. A lényegen azonban ez egyáltalán nem változtatott. Megtudhattuk, milyen fontos lerakni a megfelelő alapokat, és persze nem csak akkor, ha stabil házat akarunk építeni. A kutyáknál ezek az alapok az ő szükségleteiket jelentik, amelyeket mindenképpen ki kell elégítenünk. Márpedig sok ember ezt egyáltalán nem tartja fontosnak. Sőt, gyakran valami tőle teljesen idegen szerepet játszatnak el az állattal.

Cesar elmesélte, hogy egyszer felhívta egy hölgy, aki hosszan ecsetelte, hogy nemrég szakított a barátjával. A nő emiatt vödörszámra ette a jégkrémet, és már szaladtak is fel rá a kilók. A kutyadoki meg volt győződve róla, hogy nyilván kell neki egy kutyus, akivel futhat, hogy le tudjon fogyni. Ebben azonban nagyot tévedett, mert emberünknek egy négylábú összebújós társ kellett. Szóval a kutyusnak az lett volna a feladata, hogy vigasztalja őt a szakítás miatt.

Kiderült, hogy Cesar szívesen gyakorolja a magyar szavakat. És valamiért az ékezetes betűket tartalmazó szavak mozgatták meg a fantáziáját, ezekből néhányat többször is megpróbált kimondani. Ilyen volt pl. az a szó, hogy összebújós társ. Szerintem aranyos volt, ahogy próbálkozott. Az egyik barátom egyszer azt mondta, hogy bárcsak tanulna meg ez az ember magyarul. Lehet, hogy teljesülni fog az álma?

Abba végül nem egyezett bele, hogy összebújós társat keressen a hölgynek, mert az eb nem érezte volna jól magát egy ilyen kapcsolatban. A kutyusoknak egészen másra van szükségük, méghozzá nagyon egyszerű dolgokra. Ilyen pl. az, hogy meg kelljen dolgozniuk az ételért. Mondjuk, a négylábú feladata lehet az, hogy sétálni vigye a család tinédzser gyerekét. A jó kapcsolat alapjai pedig a tisztelet, a bizalom és a szeretet. 

Köszönni tudni kell

 

 

meeting.jpg

 

 

Kép: Bruce Fingerhood/Flickr

 

Mert nem mindegy, hogyan üdvözöljük egymást a kutyával a megismerkedéskor, meg az újbóli találkozáskor. Az előbbi különösen fontos, hiszen az alapozza meg a kapcsolatunkat. És ezt szokta a legtöbb ember elrontani, a kutyadoki pedig remekül kifigurázta az ilyen eseteket. Eljátszotta, ahogy az agyas kétlábú extázisba jön egy aranyos kutyus látványától, és fejhangon visítva ráront szegény állatra. Igen, szegény kutya ezt nyomulásnak veszi, mert ugye neki ahhoz, hogy meg tudja ismerni a kétlábút, az kell, hogy alaposan megszaglászhassa őt. Amikor az emberek egy ismeretlen lóval találkoznak, általában nagyon nyugodtak. Cesar azon filózott, hogy miért nem tudnak így viselkedni a kutyákkal is?

A helyes üdvözlést egy Kira nevű ötéves Sztafi keverék segítségével mutatta meg. Elmagyarázta, hogy minden egyes találkozáskor nyugodtnak kell lennünk, mert akkor kaphatunk a kutyustól teret és tiszteletet, az izgatott ember pedig csak felpörgeti az állatot.

A szabályok, a határok és a korlátok

 

 

submissive-dog.jpg

 

 

Kép: Pexels

 

Láthattunk egy rövid mesét az elkényeztetett kutyakölyökről, aki mindezeket abszolút semmibe vette, és elkóborolt otthonról a szüleitől. Pedig ezek szintén alap dolgok, és létfontosságúak a kutya számára. Szabály pl. az , hogy ne ugráljon fel az emberre. Határ az, hogy mondjuk felügyelet nélkül ne hagyja el a kertet. Korlát pedig az, ha mondjuk meghatározzuk, hogy meddig játszhat a játékaival. Mindezekre szüksége van a kutyusnak ahhoz, hogy el tudjon igazodni a világban. És ez így van már kölyökkorától kezdve még akkor is, ha sokan cukinak tartják a kiskutya rosszalkodását.

Az a tízhónapos beagle, akit ezután felvitt a színpadra a gazdája, valószínűleg nem nagyon ismerte ezeket a fogalmakat. Az volt a páros feladata, hogy miközben sétálnak, a kutyus a gazdira figyeljen, ne a földre tett ételre. Egy kis ideig Cesar irányította az állatkát. Elképesztő volt, hogy az ő kezében milyen engedelmesen viselkedett a számára teljesen idegen kutya. 

Az egyik legnagyobb kincsünk: a bizalom

 

 

girl-dog-friendship.jpg

 

 

Kép: Pexels/Jeshoots

 

Cesar egy mexikói közmondást idézett ezzel kapcsolatban. Eszerint a bizalom megszerzéséhez ezer év kell, az elvesztéséhez viszont elég egy pillanat. De megnyugtatott minket, hogy a kutyusoknál ez pont fordítva van. Ők nagyon hamar megbíznak bennünk, ha megfelelően bánunk velük, és azután egy életen át ragaszkodni fognak hozzánk. Ezután megnéztük a mesét a juhászról, aki addig hazudozott, hogy a farkas meg akarja enni a juhait, hogy amikor ez tényleg megtörtént, már nem hitt neki senki. 

A bizalom alapja az őszinteség, és a kutya le tudja tesztelni, mennyire vagyunk őszinték. Gyakorlatilag olyan, mint egy négy lábon járó hazugságvizsgáló. Ő viszont a maga részéről nem szokott hazudni, egyszerűen képtelen rá. Cesar megjegyezte, hogy amikor az emberek egymással kommunikálnak, annak általában a harminc százaléka hazugság. A politikusok esetében ez az arány jóval nagyobb, kivéve Magyarországot, mert itt ugye ilyesmi nem fordul elő. Úgy látszik, ő tényleg nagyon vicces fickó! 

Van aki szerint a kutyák azért hűségesek hozzánk, mert kaját és szállást kapnak tőlünk. A kutyasuttogó viszont ezt megcáfolta, hiszen az eb a hajléktalan gazdinak is hű társa. Gyakran póráz nélkül is követi őt. 

Ám ahhoz, hogy a kutyánk bízhasson bennünk, tudnia kell, hol a helye a falkában. Az ő szemszögéből az is falkának számít, ha csak ketten élnek együtt a gazdájával. Természetesen mindegyiküknek különböző adottságaik vannak, és ennek megfelelően más-más pozícióban érzik jól magukat. A falka elején lévők vezetésre születtek, és védelmet nyújtanak. Persze nem jó, ha irányítani akarják az embert, így nekik egy nagyon aktív, határozott gazdira van szükségük. Középre a vidám, játékos kutyusok kerülnek. A múltkori posztomban őket hívtam úgy, hogy a legjobb családi kutyák. A hátul lévő ebek nagyon érzékenyek, mert ők érzékelik a legjobban a veszélyt. 

A gazdinak tisztában kell lennie azzal, hogy az ő kutyája a falka melyik részére való. Mert ha ő nem is foglalkozik ezzel, a kutyusa akkor is pontosan tudja, hol a helye. És ha egy erre tökéletesen alkalmatlan kutya úgy érzi, hogy neki kell vezetnie a falkát, teljesen összezavarodik, és bizonytalan lesz. 

Az a kutyus se tűnt túl magabiztosnak, akit ezután a színpadra szólítottak. Ő egy német juhász volt, aki általában nagyon húzta a gazdáját. Ez alkalommal azonban nem volt hajlandó ezt megtenni. Egyébként ez nem egyedi eset. Cesar külföldi előadásain többször is előfordult, hogy a szóban forgó ebnek esze ágában se volt bemutatni azt a viselkedésproblémát, amiért elvitték hozzá. Azért adott pár hasznos tanácsot a gazdinak a helyes sétáltatással kapcsolatban. 

Ki is a falkavezér? 

Néha olyasvalaki, akiről még a legmerészebb álmainkban sem gondolnánk ilyet. Cesart egyszer egy olyan nő hívta el magához, akinek rengeteg állata volt. Közülük csak a westie-jével volt problémája. Az apró termetű kutya ugyanis folyton megharapta az ajkát. Később kiderült, hogy állandóan puszilgatta az állatait, a kutyus pedig úgy látszik, nem értékelte a határtalan szeretet ily módon történő kifejezését. 

Ám amikor gazdika Cesarrel tárgyalt a  nappaliban, egyszer csak megjelent egy papagáj, és onnantól kezdve az összes állat úgy viselkedett, mint a kisangyal. A kutyadokinak ekkor az az ötlete támadt, hogy a nőnek a madárral a vállán kellene megpuszilnia a négylábút. Gazdika ezt meg is tette, és az ebnek ekkor esze ágában se volt támadni! 

Nem sokkal ezután azt is megtudhattuk, hogy Cesar hol érzi jól magát a falkában. A műsor következő szereplője egy olyan hölgy volt, akinek a kutyája nem jött ki a többi ebbbel. Az összes többi gazdival ellentétben ő nem tudott angolul, ezért a szinkrontolmácsnak kellett fordítania, hogy mit mond. Úgy gondolta, hogy miközben a nő beszél, ő folyamatosan fordít, a kutyadoki azonban ebbe nem egyezett bele. Közölte vele, hogy a nőt mindig hagyni kell beszélni! Megtudhattuk tőle, hogy arra tanítja a fiait, hogy maradjanak csak a falka hátulján, abból tuti, hogy nem lesz baj! 

A négylábú tanítók 

A modern társadalomban a kutyák az eredeti munkáik nagy részét elvesztették. A tanyáról és az udvarról a nappaliba kerültek, családi kutya lett belőlük. Cesar szerint azonban mégse maradtak munka nélkül, mert nagyon sokat tanulhatunk tőlük. Amiben különösen jók, az a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinteség. 

Az előadás végén láthattunk egy kisfilmet arról, akitől a kutyadoki rengeteget tanult. Ő Daddy, a pitbull, aki tizenhat évig volt az ő hű társa és kollégája. Igen, a munkájában is nagyon sokat segített neki, és ösztönösen tudta, hogy melyik problémás ebbel hogy kell bánni.

 

 

daddy.jpg

 

 

Kép: Puck90/Flickr

 

Cesar egy gyönyörű mondattal fejezte be a műsort. Az volt a lényege, hogy nagyon sok kutya várja, hogy befogadják, és mindegyikünk megtalálhatja köztük azt, akinek a szívébe az ő neve van írva. Szerintem ez egész biztos így van!  

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr3112370921

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Egyszer volt egy kutya 2017.03.26. 22:19:26

              Kép: DigitalRalph/Flickr   Amely egyszerre volt nagyon tanulságos és hihetetlenül szórakoztató.   Én a magam részéről rengeteget agyaltam azon, hogy elmenjek-e rá. Azon gondolkoztam, hogy vajon tud-e ez valami pluszt nyújtan...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása