Kép: Waveking1/Flickr

Az biztos, hogy nagyon jó barátokként, szinte testvérekként élhetnek együtt,  de ehhez a szülőknek/gazdiknak be kell tartaniuk néhány szabályt.

Na szóval a kutya az ember legjobb barátja. Erről azonban sokan elfelejtkeznek, ha arról van szó, hogy szabad-e ezeket az állatokat a kisgyerekek mellett tartani. Ennek többek között az az oka, hogy mindannyian ismerünk néhány vérfagyasztó igaz történetet, amelyben az eb egy kicsit sem pozitív hős.

A támadásaikba a gyerekek akár bele is halhatnak, nemrég egy másfél éves kislánnyal is ez történt Nyúlon. Ráadásul nem egy idegen állat, hanem a család kutyája végzett vele. Sokszor pedig a csecsemők az ilyen tragédiák áldozatai. Számomra a legemlékezetesebb eset az volt, amikor egy néhány hetes ikerpárt marcangolt halálra a család alaszkai malamutja.

Sokaknak egy ilyen esemény is elég ahhoz, hogy meghozzák a szerintük felelősségteljes döntést, miszerint az utódaik közelében nem élhet semmiféle kutya. Így tett az egyik ismerősöm is, aki az unokáját féltette ezektől a négylábúaktól. Igen hatásos kiselőadást tartott erről, én meg konkrétan egy potenciális gyerekgyilkosnak éreztem magam, mert az a tervem, hogy gyerekem is és kutyusom is legyen. Szerencsére azóta már sok színvonalas anyagot ismertem meg ezekről a csodálatos állatokról. Cesar az egyik könyvében részletesen leírja, hogy miképp szoktathatjuk össze őket a gyermekünkkel. Ez a poszt főleg ez alapján készült.

1. Őszintén gondold végig, milyen a kapcsolatod a kutyáddal.

Sok helyen ma már a kutya családtag. Van, aki szerint ez azt jelenti, hogy az eb bármit megtehet, amire kedve támad. Sokan gondolják ezt így, egy ideig én is ebbe a csoportba tartoztam. Csakhogy ez nem kis veszélyt jelenthet a gyerekekre, különösen a csecsemőkre. Bár az utóbbiak természetesen ugyancsak emberek, más a formájuk, a mozgásuk, a hangjuk, sőt még a szaguk is, mint a miénk, és persze jóval kisebbek nálunk. Mindezek tükrében esélyes, hogy egy nem megfelelően szocializált  kutya zsákmánynak tekinti ezt a kis ordító "csomagot".

Ha pedig az eb megszokta, hogy a világ körülötte forog, túlzottan területvédő, és/vagy a vezetődnek gondolja magát, és a tulajdonának tekint téged, valószínűleg féltékeny lesz a kisbabádra, aki így komoly bajba kerülhet.

Tehát létfontosságú, hogy minden helyzetben uralni tudd a kutyádat. Ha ez nem megy, és ráadásul az állat már viselkedett agresszíven, akkor sajnos új gazdit kell keresned neki. Ez kegyetlenül hangzik, de hát nyilván nem akarod veszélybe sodorni a kölködet. Meg ha ne adj Isten megtörténik a baj, egész biztos bekerülsz a híradóba. Ezt se szeretnéd, ugye?

2. Készítsd fel a kutyát a baba érkezésére.

Igen, ahhoz, hogy ne érje váratlanul az esemény, neki is ugyanúgy fel kell rá készülnie, mint a szülőknek. Először is, ha nem engedelmeskedik neked száz százalékosan, orvosolnod kell ezt a problémát. A sétára különösen oda kell figyelned, mert időtakarékossági okokból valószínűleg egyszerre fogod kivinni a babát és a kutyust. Ha ez eddig még nem történt meg, tanítsd meg az ebnek, hogy szépen melletted menjen, és eszébe ne jusson téged rángatni. Séta közben szoktasd hozzá ahhoz az eszközhöz, amiben vinni fogod a gyereket, tehát a babakocsihoz, a hordozókendőhöz stb.

A házon belül is új szabályokat kell hoznod. Ha eddig mindenhova követett téged, erről szoktasd le. Azt is szokja meg, hogy nem mehet be a gyerek leendő szobájába, és nem mászhat fel akármelyik bútorra.

3. Mutasd be a babát a kutyusnak lépésről lépésre.

És ezt már a gyermek hazaérkezése előtt el kell kezdenetek. Valaki vigyen haza egy olyan plédet vagy ruhadarabot, amin rajta van az újszülött szaga, és mutassa meg a kutyának. Az állat először csak a szoba másik végéből szagolgathassa, azután fokozatosan csökkenteni lehet a távolságot, de csak annyira, amennyire majd közel mehet a babához.

Mert – legalábbis az első hetekben – nagyon fontos, hogy ne érinthesse meg a kicsit, hiszen az ő immunrendszere ekkor valószínűleg még nem áll készen a határtalan szeretet ezen formájára. A kutyusod egész biztos nem fog megsértődni emiatt, mert az anyakutya eleinte egyáltalán nem engedi oda a kölykeihez a többi állatot. El kell érni, hogy a gyermek szagát hordozó tárgy jelenlétében nyugodt és engedelmes legyen, pl. még véletlenül se nézze azt játéknak!

Kép: FrankGuido/Flickr

Amikor a pici hazaérkezik, a kutya ne legyen otthon. Azután vigye haza valaki, és mutassátok be neki az új jövevényt. Eközben tegyétek számára világossá, hogy a ház a gyereké, nem az övé. Nagyon nyugodtnak és határozottnak kell lennetek, hogy a kutyának az jöjjön le, hogy ez az apró lényhozzátok tartozik, ezért őt is ugyanúgy kell tisztelnie, mint titeket. És ugyanolyan módon ismerkedjen meg vele, mint a szagát tartalmazó ruhadarabbal. Tehát először csak a szoba túlsó végéből szaglászhassa, azután apránként közeledhessen hozzá.

4. Nevelj felelős kutyást.

Nem csak a kutyának kell tisztelnie a gyermeket, ez fordítva is igaz. Amíg a gyerek kicsi, sohase hagyd felügyelet nélkül játszani az ebbel. Ha durváskodik vele, azonnal állítsd le, és mutasd meg neki a helyes viselkedést. Meg kell tanulnia, hogy a kutyus nem egy mozgó plüss játék, hanem egy érző lény. 

Ezt minden gyermeknek el lehet és kell magyarázni a korosztályának megfelelő szinten. Mondjuk, az egészen kis kölök valószínűleg nem azért húzza meg a kutyus fülét vagy farkát, mert direkt fájdalmat akar neki okozni. Ezt persze az állat is tudja, de hát nyilván nem esik jól neki az ilyen bánásmód.

És azért előfordulhat, hogy elszakad nála a cérna. Évekkel ezelőtt a Fókuszban hallottam egy olyan esetről, amikor a gyerkőc meg akarta mosni a bernáthegyijük fogát. A kutya viszont egy kicsit se értékelte, hogy a kis gazdijának ennyire fontos, hogy az ő fogai egészségesek és ápoltak legyenek. Szépen belemélyesztette azokat a kis kétlábúba.

Van ám még egy járulékos haszna is annak, ha a gyermek figyelmesen bánik az ebbel. Ezzel együtt ugyanis észrevétlenül azt is megtanulja, hogy tiszteletben tartsa mások akaratát. Megértő és alkalmazkodó lesz, és ez az embertársaival való kapcsolatát is jobbá teszi.

Egy nagyobb gyerek már komolyabb dolgokat is meg tud tanulni. Pl. azt, hogy az állat mit fejez ki a testbeszédével, vagy a helyes sétáltatást. Az utóbbihoz csak egy engedelmes kutya kell meg egy tudatos felnőtt, aki megtanítja a szükséges fogásokat.

Kép: Animals Asia's cat and dog welfare education programme/Flickr

A gyermekeknek az idegen ebekkel is megfelelően kell tudniuk bánni, és természetesen ez nem csak a kutyás családban élőkre vonatkozik. Ez már csak azért is nagyon fontos, mert a kutyatámadások többségének a gyerekek az áldozatai. A legfontosabb, amivel tisztában kell lenniük, hogy nem szabad rárontaniuk egy idegen kutyusra, mert olyan cuki, és annyira jólesne megsimizni. Sőt, az a legjobb, ha az ismeretlen kutyákkal csak a gazdi jelenlétében barátkoznak.

Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, meg kell említenem két mítoszt, amelyek valószínűleg évszázadok óta tartják magukat. Az egyik az, hogy ha a kutya csóválja a farkát, az a barátság jele. Többnyire tényleg az, de nem minden esetben. Én már találkoztam olyan ebbel, aki dühösen ugatott, miközben hevesen járt a farka. A barátkozást nem egészen így képzeljük, ugye?

A másik érdekes infót egy régebbi cikkben olvastam, ami a veszélyes ebekről szólt. Megtudhatjuk belőle, hogy egy kistestű kutya is simán veszélyt jelenthet ránk. Persze ők nem tudnak akkorát harapni, mint a nagyok, az ingerküszöbük viszont sokkal alacsonyabb az övéknél. Ezt meg is lehet érteni, hiszen még egy kisgyerek is kb. ötször akkora, mint ők. Még szép, hogy frászt kapnak, ha durván nyúl hozzájuk!

Tényleg sok mindenre oda kell figyelnie annak, aki egy kutyus társaságában szeretné nevelni a gyerekét. De az is biztos, hogy ez olyasmi, ami abszolút megéri a fáradtságot. És nem csak azért, mert így színesebbé tehetjük az utódaink életét. Ha egy ilyen komoly projektet akarunk vinni, muszáj nyugodtnak, magabiztosnak és türelmesnek lennünk, és ez ugye már a gyereknevelés kapcsán is alap kell legyen. Így a tudatos gyerekes-kutyás családok hangulata nagyon jó, olyan laza. Na és ki nem szeretne ilyen légkörben felnőni?

Kép: Noval Goya/Flickr

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.