Kép: Steve Bates/Flickr   Az előző posztban bemutattam Jan Fennellt, a dog listenert, azaz a kutyafigyelőt. Most pedig megismerhetsz néhány érdekes esetet, amivel ő szemben találta magát, és megtudhatod, mi mindent adott nekem a könyve.  

            Kép: Caroline/Flickr   Őszintén szólva csak a blog miatt kezdtem el olvasni Jan Fennell Kutyapszichológia vagy Tanuljunk meg kutyául című könyvét. Mert ugye hogy néz ki az, hogy folyton csak Cesartől idézek? Mostanra viszont már meggyőződéssel állítom, hogy ez a mű nagyon hasznos…

            Kép: Pexels/Tookapic   Sajnos sok kutya nem kapja meg azt a tiszteletet, ami jár neki, mert egészen egyszerűen nem hagyják őket kutyának lenni.

                Kép: Sangudo/Flickr   Talán azt gondolod, hogy minek erről külön posztot írni? Hiszen nem kell más, csak egy kutya, meg valami, amivel együtt játszhattok, és már indulhat is a buli. Ám a helyzet az, hogy jóval többre van szükség ahhoz, hogy ez mindkettőtök számára jó móka…

          Kép: David Porter/Flickr   Van, aki szerint igen, de ne hallgass rá. Egy jól nevelt kutyával sokkal színesebb lehet a közös életetek.

              Kép: Pixabay   Az itt következő novella főszereplője egy olyan kutyus, akinek az élethez való hozzáállása mindannyiunk számára példaértékű lehet. A mű szerzője Sohár Pál, aki egy amerikai magyar költő, és egy nagyon kedves ismerősöm. Egyébként a blogom neve megválasztásában is…

          Kép: Wikipédia   Persze nem csak ettől a néhány embertől tanultam az életem során. Ám róluk elmondhatom, hogy a műveik teljesen megváltoztatták az élethez való hozzáállásomat, és végsősoron hozzájárultak ahhoz, hogy elkezdjem írni ezt a blogot.