Life Is Us!

Hibáztál? Lépj tovább és kész!

2016. december 01. 20:00 - Lifeisus

 

 

 

 

600px-orycteropus_afer.jpg 

 

 

Kép: Wikipédia

 

Nap mint nap hibázunk, ez tulajdonképpen teljesen természetes. Sokan azonban ezt nem így gondolják, ezért hajlamosak még a legkisebb ballépés miatt is a földbe döngölni az embertársaikat, vagy épp saját magukat. Én pedig bemutatom azt a három lehetőséget, ahogy a lehordott fél erre reagálhat, és már most szólok, hogy egyik se lesz túl biztató. Nyugi, azt is megmagyarázom, mit keres itt ez a földimalac!

 

A helyzet az, hogy a blogom neve eredetileg Yes to Life lett volna. Most nyilván azt kérdezed magadban, hogy mégis mi köze ennek a hibázáshoz? Csupán az, hogy már majdnem elindítottam a blogot, amikor rájöttem, hogy meg kéne néznem, szerepel-e bármi más is ezen a néven. Ill. még csak nem is nekem jutott ez eszembe. Az érdem a Blogokról. Neked. nevű blog szerzőié. Újraolvastam az egyik cikküket, és ott találtam ezt az instrukciót.

Így aztán elkezdtem kutatni, és a végeredményt gondolom sejted. Konkrétan egy rákgyógyítással foglalkozó honlap viselte az általam választott nevet. A név kiválasztásában egy amerikai magyar barátom segített nekem, akinek gyorsan küldtem is egy emailt. Megírtam neki, hogy új nevet kell keresnünk, és amint felvázoltam a helyzetet, azt is tudattam vele, hogy a Föld még sohase hordott ekkora marhát a hátán, mint én. Ám ennek ellenére magamban azt is megállapítottam, hogy fejlődök.

Mi, bűnös lelkek!

Erre a következtetésre azután jutottam, hogy az itt leírt esemény eszembe idézett egy régebbi UPC reklámot. Ebben az történik, hogy a gyereknek szintén az utolsó pillanatban jut eszébe, hogy házi dolgozatot kell írnia a csövesfogúak rendjébe tartozó földimalacról. Az őse persze őrjöng, de a reklám narrátora gyorsan levonja a tanulságot. Eszerint a gyermeket nem szabad bántani, ehelyett a villámgyors UPC-netre kell váltani.

Néhány éve én is akkora feneket kerítettem volna az imént leírt ballépésemnek, mint a reklámbeli szülő. Na jó, ilyen feltűnő jelenetet azért nem rendeztem volna. Viszont azt eldöntöttem volna, hogy mivel ilyen hülye vagyok, nem is való nekem a blogolás, sőt, még a levegő is kár belém!

Mert sok ember már csak ilyen. Hajlamosak vagyunk még a legapróbb hibánknak is akkora jelentőséget tulajdonítani, mintha mondjuk mi szerveztük volna meg a Brüsszeli terrortámadást. Ezt egyébként sajnos sokszor belénk nevelik. Egyházi berkekben sok esetben azt hangsúlyozzák, hogy az ember alapvetően egy bűnös lélek. De elég egy türelmetlen tancsi is ahhoz, hogy valaki egy szemét alaknak érezze magát. Pl. nekem az egyik technikaórán sikerült kiérdemelnem az „életveszélyes” jelzőt, mert leejtettem egy csavart.

Sokan pedig úgy keltenek bűntudatot másokban, hogy talán eredetileg nem is ez volt a céljuk. Egyszer az egyik ismerősöm alaposan kifakadt a kutyák ellen, mert attól tartott, hogy bármelyikük széttépheti az unokáját. Nekem meg mindig is az volt az álmom, hogy gyerekem is és kutyusom is legyen. Eme kiselőadás után azonban sokáig egy szarkupacnak tartottam magam. Annyira hatásos volt, hogy megállapítottam, hogy aki az utódai mellett tartja ezeket az állatokat, az nyilván egy potenciális gyerekgyilkos.

Pedig a túlzott hibáztatásnak nincs semmi értelme. Persze nem egyszer fordul elő, hogy valaki készakarva valami nagyon rosszat tesz. De már csak ezért sem szabad a kisebb bakikból túl nagy ügyet csinálni, hiszen akkor az ember nem lesz képes érzékelni a tettei valódi súlyát. A túlzott kritikához háromféleképpen lehet viszonyulni, és ezek közül egyik lehetőség se mondható üdvösnek. Mindezt tapasztalatból tudom.

A szar-érzés

Az egyik esetben a lehordott fél alaposan elszégyelli magát. Mélyen magába zuhan, és arra gondol, hogy soha többé nem tesz semmi rosszat. Az ő élő lelkiismerete valószínűleg örül ennek, hiszen pont ez volt a célja. Ám van egy rossz hírem: az, akit az igazság bajnokaként jól a földbe döngölt, sajnos jót sem fog tenni.

A legtöbb pszichológiával foglalkozó szakember egyetért azzal, hogy a szégyennél lehúzóbb érzés a világon nincs. Aki ezt érzi, az ezzel együtt arról is meg van győződve, hogy ő egy nagy rakás szar. A szar pedig, mint tudjuk, nem képes túl sok jó cselekedetre, vagy nagyszerű teljesítményre. A szégyenkező ember ennek megfelelően bármibe is fog bele, az szinte biztos, hogy rosszul fog elsülni. És akinek az önbecsülése nullán áll, minden egyes kudarc után egyre inkább úgy fogja gondolni, hogy ő bizony nem jó semmire.

 

 

ashamed.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

A visszafelé elsülő fegyver

Van egy másik rossz hírem is azok számára, akik szeretik alaposan lehordani azt, aki hibázott. Mert van az úgy, hogy az az "alávaló gazember" nem kezdi rögtön utálni magát. Ehelyett az őt leszidó alakot fogja utálni, vagy akár gyűlölni. Annak az embernek, aki így érez, azért már van valamilyen szintű önbecsülése. Tudja, hogy túl kemény kritikát kapott, ez váltja ki belőle ezt az óriási ellenszenvet.

 

 

hatred.jpg

 

 

Kép: Gavin Golden

 

A jó öreg leszarom tabletta

Az is megtörténhet, hogy valaki beveszi a Leszarom tablettát, és minél jobban osztják, annál gyorsabban peregnek le róla a "bölcs" intelmek. Magasról tesz az egészre, hiszen érzi, hogy aki szidja, még a legkisebb baklövéséből is óriási ügyet csinál. És az a baj, hogy ezek után már akkor is így fog tenni, ha egyszer történetesen valami igazán komoly hibát követ el.

 

 

bevette-a-leszarom-tablettat.jpg

 

 

Kép: Surija / „Sray”/Flickr

 

Komoly fejlődés

És hogy én miképp állok a túlzott kritikákhoz? Eleinte én is szarnak éreztem magam, úgy, ahogy azt feljebb leírtam. Miután kissé megnőtt az önbizalmam, már az engem kiosztókat gyűlöltem, méghozzá nem kicsit. Mostanra viszont nagyjából eljutottam egy újabb szintre.

Valaki nemrég egy bizonyos esemény bekövetkezése esetére megígérte nekem, hogy nagyon meg fog szidni. Jaj, én meg erre elkezdtem remegni, mint a nyárfalevél! Még most is reszketek az ijedtségtől; nem is tudom, hogy vagyok képes nyomkodni a billentyűket. Te pedig kedves olvasóm: ezek mellé a mondatok mellé képzelj oda egy grin hangulatjelet!

Józan gondolkodás és tanulás

Természetesen az se jó, ha szemet hunyunk a hibák fölött. Na de akkor mit kell tennünk, hogy meg tudjuk szüntetni azokat? Először is a helyén kell kezelnünk a dolgot. Egy elkövetett hibának nem szabad se kisebb, se nagyobb jelentőséget tulajdonítanunk, mint amekkora az valójában.

Amúgy meg hasznuk is van ám a bakiknak. A legtöbben, akik önfejlesztéssel foglalkoznak, egyetértenek azzal, hogy az ember igazán ezekből tud tanulni. Ez egy nagyon okos meglátás, úgyhogy mindenkiben ezt kellene erősíteni kisgyermekkorától kezdve. Mert ha valaki levonja a megfelelő következtetéseket, valószínűleg már nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát.

A fent említett eset kapcsán én is levontam a magam tanulságát. A barátom egy csomó új javaslatot küldött. Én pedig ekkor már alaposan utánanéztem, hogy használja-e ezeket a neveket valaki. Mielőtt kiválasztottam a Life Is Ust, tíz oldalt is átböngésztem a Google-n, és nagyon örültem, amikor azt láttam, hogy mondjuk verscímként vagy képaláírásként ugyan szerepel, brand névként viszont szerencsére nem.

Azt is megtanultam, hogy figyelmesebbnek kell lennem. Idáig sohase volt olyan összetett feladatom, mint a blogolás, így végül is természetes, hogy nem voltam képes egyből ennyi mindenre koncentrálni. Mivel képekkel eddig még nem dolgoztam, ezt éreztem a legnagyobb falatnak, így erre fordítottam a legtöbb figyelmet. Most már viszont sokkal körültekintőbb vagyok, és ugyanúgy foglalkozom a munka többi részével is.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr411938247

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hibáztál? Lépj tovább és kész! 2016.12.01. 21:11:10

              Kép: Wikipédia   Nap mint nap hibázunk, ez tulajdonképpen teljesen természetes. Sokan azonban ezt nem így gondolják, ők hajlamosak még a legkisebb ballépés miatt is a földbe döngölni az embertársaikat, vagy épp saját magukat. Én ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása