Kép: Unsplash

Igen, egy jó könyvhöz, zenéhez vagy filmhez hasonlóan egy szép kép is képes erre. Íme az én történetem ezzel kapcsolatban.

Ami egyáltalán nem indult olyan vidáman. Már írtam arról, mennyire megviselnek az állatokkal való kegyetlenkedések, és hogy egy időben túl sok jutott nekem az ezekről szóló infókból. Azóta igyekszem a lehető legkevesebbszer olvasni ezeket, de hát aki kutyás oldalakat lájkol, az sajnos teljesen nem tudja elkerülni az ilyesmit. Pl. kb. egy hónappal ezelőtt egy olyan esetről olvastam, hogy egy magát minden bizonnyal embernek tartó véglény megölt egy gyönyörű staffit valószínűleg egy elektromos sokkolóval. Jó nagy adag áramot kaphatott szegény állat, mert egy helyen le volt égve a szőre.

Ez a hír teljesen tönkretette a napomat. Folyton a halálra kínzott kutyus képe lebegett előttem, egyszerűen képtelen voltam szabadulni tőle. Azért végül eszembe jutott valami, amiről úgy gondoltam, hogy feldobhatja a hangulatomat. Egy nemrég megjelent posztban már írtam arról, hogy szívesen böngészem a képletöltő oldalakat még akkor is, ha épp nem a bloghoz keresek anyagot. Úgy döntöttem, hogy jót fog tenni a lelkemnek, ha aznap staffordshire terrieres képeket keresek. Aztán nemsokára megtaláltam a nyitóképen szereplő kis tündért.

És az biztos, hogy sokkal jobb kedvem lett tőle. Egy vidáman játszó cuki kölyökkutya: kell ennél több? Hát persze! Arra gondoltam, hogy nyilván az lenne az igazi, ha én is részt vehetnék ebben az önfeledt játékban. Rögtön kipattant a fejemből egy újabb ötlet. Kitettem a fotót a Facebookra, és feltettem a kérdést, hogy „Szívesen játszanátok vele egy jót, ugye?” Azután meghirdettem a posztot.

Hamar kiderült, hogy rengetegen játszanának a kölyökkel. Merthogy nagyon sokan kedvelték a képet, idáig ez a posztom kapta a legtöbb lájkot. Néhányan egy-egy kommentben is válaszoltak a kérdésre természetesen igennel. Én meg persze hihetetlenül örültem ennek a sikernek.

Oké, a fent említett kutyust ez már sajnos nem hozza vissza. Az is biztos, hogy a kutya az ember egy sebezhető pontja, hiszen a gonosz kétlábúak kb. ezerféleképpen árthatnak neki. Az viszont nagyon szuper, hogy ilyen sokan szeretik a kutyusokat. Csak legyen még több ilyen ember! Akkor talán egyszer mindannyiunk számára jó hely lesz ez a bolygó.                          

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.