Life Is Us!

Kilenc ok, hogy miért lehetsz jobb szülő, ha felelős kutyatartó vagy

2018. április 18. 20:00 - Lifeisus

  

 

 

child-and-dog.jpg 

 

 

Kép: Elis Alves/Flickr

 

Persze akkor is lehet belőled szuper jó szülő, ha nincs kutyád. Ám az is biztos, hogy a kutyatartás rengeteg pluszt adhat, ha gyereket szeretnél.

 

A helyzet az, hogy gazdi már voltam/leszek, gyerekem viszont még nincs. De azt már kb. tudom, hogy mivel jár a gyereknevelés, és arra jöttem rá, hogy ez nekem sokkal könnyebb lesz így, hogy már volt kutyusom. Ez is egy jó példa arra, amit Cesar gyakran szokott mondani, nevezetesen, hogy az ember rengeteget tanulhat az ebektől. Az anyasággal kapcsolatban én ezt a kilenc nagyon fontos leckét kaptam tőlük:

1. Megtanultam, hogy nagyon sokat kell tanulnom.

Annak idején minden előzetes tudás nélkül ugrottam fejest a kutyatartásba. Aztán hamar rájöttem, hogy ez hiba volt. A kutyák akármilyen közel is kerültek az emberhez, azért mások az igényeik, és kommunikálni is másképp kell velük. Mivel nem tudnak emberi nyelven beszélni, képtelenek elmondani, mi a jó nekik.

Így muszáj keresnünk néhány megbízható szakembert és színvonalas anyagot, hogy amit csak lehet, megtanuljunk ezekről a fantasztikus állatokról, mielőtt közelebbi kapcsolatba lépnénk velük. Persze mindenre nem tudunk felkészülni, de az alapokat akkor se árt tudnunk. És a babákkal is ugyanez a helyzet. Viszont én már tanultam a hibámból, így velük kapcsolattban előrelátóbb leszek. Ill. vagyok, mert már most nagyon sokat tanulok róluk.

2. Azon vagyok, hogy nyugodt és magabiztos legyek.

 

 

balanced-relationship.jpg

 

 

Kép: Pexels

 

Ha kutyánk van, az egyik legfontosabb dolog, hogy végtelenül türelmesek és határozottak legyünk. Nekem viszont erről fogalmam se volt, így a kutyáim abszolút hülyére vettek. Csak akkor tudtam meg, hogy ennek mekkora jelentősége van, amikor megismertem Cesar munkáit. Így most már eszerint viszonyulok az ebekhez, ők pedig nagyon szeretnek engem, de emellett komolyan is vesznek. Biztos vagyok benne, hogy az emberkölykeimmel is ilyen lesz a kapcsolatom, hiszen ez a két dolog a gyereknevelésben is alap.

3. Megtanultam, mit jelent gondoskodni valakiről.

„Ha még egy növényt sem tudok életben tartani, hogy a csudában marad majd életben a kisbabám?” Ezt a kérdést a Marley meg én című könyvben olvashatjuk, és Jenny Grogan, a mű szerzőjének a felesége tette fel, miután olyan túláradó gondoskodással locsolgatta a szobanövényét, hogy az ebbe belepusztult. Aztán gyorsan meggyőzte a férjét, hogy feltétlenül szükségük van egy kiskutyára, hogy megtanulják, miképp kell egy élőlénynek felelősen gondját viselni. Marley, a labrador alaposan a fejükre nőtt, de ennek ellenére jó ötlet volt, hogy hazavitték. Aki már lelkiismeretesen gondozott egy állatot, annak nem jelenthet kőkemény kihívást, ha történetesen egy baba jólléte a tét.

Sőt, van valami ezzel kapcsolatban, amit az állatoktól tudunk igazán jól megtanulni. Nevezetesen, hogy hol a határ az önzés és az önfeláldozás között. A gyereknevelés kapcsán ezt sokan nem tudják, vagy nem akarják tudni, úgyhogy valamelyik véglet mellett döntenek. Az önző alakok attól tartanak, hogy nem kapnak meg valamit, ha törődnek másokkal, az önfeláldozók pedig attól, hogy valami baja lesz annak, akiért ők a felelősek, amennyiben magukkal is foglalkoznak. Sajnos rengeteg társadalmi elvárás és mítosz van, ami mindezt megerősíti az emberekben. A kutyatartással kapcsolatban is vannak hasonló hiedelmek, de szerencsére jóval kevesebb van belőlük.

Ha igazán felelős kutyatartó vagy, gyorsan rájössz, hol az arany középút a két véglet között. Jó példa erre az, amit a Vademberek Ben Fogle-al című sorozatban láttam. A műsorvezető egyszer egy olyan házaspárt mutatott be, akik negyven szánhúzó kutyát tartottak az Északi-sark közelében. Mindig amikor kajaidő volt, először megetették ezt a sok-sok kutyát, azután ők maguk is ettek egy jót. Az ebek voltak számukra az elsők, de utána saját maguknak is megadták, amire szükségük volt. Valahogy így kéne viszonyulnunk a gyerekneveléshez is! 

4. Tudom, mire vagyok képes, és mire nem.

Amikor belefogtam a kutyázásba, fogalmam se volt erről, és sajnos a környezetem se könnyítette meg a helyzetemet. Sokan úgy gondolták, hogy látássérültként képtelen vagyok megfelelően bánni egy kutyával. Az állat emiatt egész biztos szarni fog a fejemre, sőt, az is lehet, hogy el fog veszni. Engem természetesen mindez mélyen felháborított, így arra törekedtem, hogy mások csak a lehető legkevésbé vegyenek részt a kutyus ellátásában.

Az biztos, hogy amit nem láttam, azt hallottam. Azonban szemben találtam magam egy másik problémával, amiről a kutyázásom kezdetén nem sokan beszéltek. Lassan, de biztosan rájöttem, hogy kevés vagyok ahhoz, hogy minden alkalommal én foglalkozzak a kutyussal, mert mi van, ha beteg vagyok, vagy épp hulla fáradt? Éppen ezért nagyon megmaradt bennem, amit Cesar A kutya mint családtag című könyvében ír. Nevezetesen a család minden tagjának aktívan részt kell vennie a kutyatartásban. Hogy mindezt szemléltesse, bemutat egy képzeletbeli családot egy terrierrel.

 

 

terrier.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Az ilyen típusú ebek ugyebár iszonyú pörgősek, így rengeteget kell velük foglalkozni. Ennek a négylábú fantázialénynek azonban nagyon jó dolga van. Egy öttagú család veszi körül, aminek a tagjai kidolgoztak egy rugalmas ütemtervet, amely alapján mindegyikük ki veszi a részét az eb ellátásából. Szerintem a kisgyerekek gondozásához is ugyanígy kellene állnia az emberiségnek.

Az biztos, hogy én már lefektettem a szabályokat, legyen szó kutyáról vagy bébiről. Ha valaki a szemem akar lenni velük kapcsolatban, annak kibököm a szemét! Inkább olyankor legyen ott, ha mondjuk engem kiüt egy betegség vagy a fáradtság, akkor viszont tényleg lehessen rá számítani!

5. Tudom, milyen fontos a napirend.

A kutyáknak ugyebár szükségük van erre. Igénylik, hogy minden nap nagyjából ugyanakkor legyen a séta és az evés. Így sokakkal ellentétben nekem már nem fog sokkot okozni az a tény, hogy a pici gyerekek is hasonlóképpen működnek.

6. Megtanultam, hogy a parázás nem vezet sehova.

Pedig ez olyasmi, amit rendszeresen csináltam, amikor kutyám lett. Elég volt annyi, hogy a kutyus ne úgy vegye a levegőt, mint két perccel azelőtt, és már teljesen kész voltam. Aztán Cesartől meggtanultam, hogy ez nagyon rosszat tesz az állatkának, mert átveszi az idegességet. Már azt is tudom, hogy az emberkölykökkel is ugyanez a helyzet. 

Alapvetően hajlamos vagyok a parázásra, de dolgozom azon, hogy ez változzon.

7. Tudok kommunikálni olyasvalakivel, aki nem beszél.

 

 

communication.jpg

 

 

Kép: saját

 

Van, aki szerint egyszer eljön az az idő, amikor a kutyusok emberi nyelven fognak beszélni, de hát egyelőre még nem tartunk ott. Ám ennek ellenére nagyon is el tudják mondani nekünk, amit akarnak, azzal, ahogy viselkednek velünk. Egy darabig a kisgyerekekkel kapcsolatban is ezzel kell beérnünk. Sokak szerint velük ilyenkor még képtelenség kommunikálni. Ha viszont jól ismered a kutyákat, akkor nincs kifogás! Olyankor szépen hozzászoksz, hogy a másik fél nem szavakkal válaszol neked.

8. Megszoktam a csúnya dolgokat.

Olyan dolgokra gondolok, mint a pisi, a kaki és a hányás. Ezek hozzátartoznak az ember életéhez, ha kutyája van. Az se feltétlenül ment meg tőlük, ha egy felnőtt kutyát fogadsz be, mert minden eb életében legalább egyszer felüti a fejét valamilyen gyomorprobléma. Velem már előfordult, hogy elfilóztam azon, hogy miképp jöhetnek ki ebből a cuki kutyából ilyen ronda képződmények. Most már viszont nem különösebben érdekel az ilyesmi, és attól se fogok undorodni, ha majd a gyerekemből jönnek ilyen cuccok

9. Tudom, hogy a kutyatartás a gyereknek is jó.

 

 

with-a-furry-friend.jpg

 

 

Kép: David Bannister/Flickr

 

Nagyon sok előnye van azon túl is, hogy lesz egy szőrös barátja. Először is valószínűleg nagyon hamar megtanul alkalmazkodni, mert nyilván ő lesz az első helyen, de attól még a kutyust is el kell látni. Azt is megtanulhatja, hogy miképp viszonyuljon normálisan egy másik élőlényhez. Tehát azt, hogy a kutya nem arra való, hogy pl. húzgálják a fülét meg a farkát. És neki is meg kell legyen a személyes tere, úgyhogy a gyerkőc még csak ne is simogassa, ha az állatnak épp nincs ehhez kedve. A gyerek ezek után nemcsak az állatokkal, hanem az emberekkel is jobban fog tudni bánni. Mert ugye a személyes tér olyasmi, amire mindannyiunknak szükségünk van, az embertársainknak pedig ezt tiszteletben kell tartaniuk. 

Persze nagyon fontos, hogy a két szeretett élőlényt megfelelően összeszoktassuk, erről itt írtam. Ez a cikk pedig arról szól, hogy mi a legfontosabb dolog, amikor kutyát választunk magunknak.  

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr6212448553

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kilenc ok, hogy miért lehetsz jobb szülő, ha felelős kutyatartó vagy 2017.04.23. 22:57:51

              Kép: Elis Alves/Flickr   Persze nyilván akkor is lehet belőled szuper jó szülő, ha nincs kutyád. Ám az is biztos, hogy a kutyatartás rengeteg pluszt adhat, ha gyereket szeretnél.   Mondjuk a helyzet az, hogy én gazdi már volt...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.