Life Is Us!

A sorsunkat jobban tudjuk irányítani, mint gondolnánk

2018. március 01. 20:47 - Lifeisus

 

 

 

iranyitotorony.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

És ez egyáltalán nem valami divatos duma, több tudományos bizonyíték is van rá.

 

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, az első néhány poszt, nevezetesen ez, ez és ez, arról szólt, hogy miképp jutottam el idáig. Hogyan változott meg a gondolkodásom, váltam magabiztosabbá, és lettem képes jobban hinni az álmaimban. Az előbbre jutásban komoly segítség volt, hogy jó kapcsolatban vagyok az égiekkel. Viszont már sok tudós bebizonyította, hogy nem feltétlenül természetfeletti az, amit annak gondolunk.

Pl. a Mi a csudát tudunk a világról (What the Bleep do We Know) című film erről szól. A film főszereplője egy Amanda nevű lány, aki egy elvált fotós. Az ő szemén keresztül láthatjuk a minket körülvevő meglehetősen furcsa világot. A történéseket pedig ismert tudósok kommentálják. A film mondanivalója dióhéjban az, hogy mi teremtjük meg a saját valóságunkat, erre nagyon sok tudományos bizonyíték van.

Az agyunk néha játszik velünk?

Jeffrey Satinover, aki régebben pszichiáter volt, a film készítésekor, tehát 2004-ben pedig elméleti fizikát tanult, és már kutatásokat is végzett ebben a témában, egy érdekes kísérletről számolt be. Néhány ember agyműködését PET-szkenner segítségével figyelték meg. Megkérték őket, hogy nézzenek meg egy adott tárgyat, majd csukják be a szemüket, és gondoljanak vissza a látottakra. És mindegyiküknek ugyanazok az agyterületei aktivizálódtak mindkét esetben.

Mondjuk, én már Cesar valamint Bárbel Mohr könyvében is olvastam arról, hogy az agyunk nem tudja megkülönböztetni az általa érzékelt és az elképzelt dolgokat. Pl. ha a kedvenc ételedre gondolsz, összefut a nyál a szádban, ugye?

Az a sztori meg eléggé durva volt, amit a filmben meséltek, és állítólag még igaz is. A helyzet az, hogy csak azt látjuk, amit lehetségesnek tartunk. Az agyunk csak olyan filmet tud lejátszani, amit képesek vagyunk látni.

A Karib-térség indiánjai pedig sohase láttak olyan hajót, amilyenek a Columbus vitorlásai voltak, ezért nem is érzékelték azokat. Csak aztán a sámánnak feltűnt, hogy valamilyen rejtélyes okból nagyon fodrozódik a tenger vize, és végül feltárta az igazságot, majd a többiekkel is megosztotta a nagy felismerést. Ez a történet szerintem azért eléggé meredek. De a filmben szereplő tudósok leszögezik, hogy számunkra a külvilág csakis a belső képek függvényében értelmezhető.

Intelligens víz, és érző babok

Az anyagot az ember hajlamos valami statikus és kiszámítható dolognak gondolni. Az atomot meg sokan olyannak képzelik, mint egy tömör labda.

 

 

labda.jpg

 

 

Kép: saját

 

A filmben a tudósok arra mutatnak rá, hogy ez nem egészen így van. Az atomok közepén találhatóak az alkotóelemeik, az atommag és körülötte az elektronfelhő, és ezeket vákuum veszi körbe. Ezek a részecskék eléggé érdekes mutatványokat képesek produkálni. Pl. ilyen eset az, amiről Satinover számol be. Nevezetesen az USA számos laboratóriumában figyeltek meg olyan tárgyakat, amelyek képesek voltak egyszerre két helyen lenni.

A részecskék viselkedésével, tehát az ún. atomalatti világgal a kvantumfizika foglalkozik. Satinover azt mondja, hogy a puszta megfigyeléssel is képesek vagyunk befolyásolni a részecskéket. Ez tulajdonképpen nem csoda. Joseph Dispenza, biokémikus és neurológus kijelenti, hogy atom alatti szinten minden össze van kötve mindennel és mindenkivel.

Döbbenetes példákat ismerhetünk meg arra nézve, hogy ez mennyire igaz. A filmben pl. Masaru Emoto munkáját mutatják be ezzel kapcsolatban. Ő a víz és a jégkristályok szerkezetét kutatta.

 

 

640px-cristalizacion4.jpg

 

 

Kép: Wikipédia

 

Meg volt róla győződve, hogy a vízre hatással vannak a szavaink és a gondolataink. Készített fotókat is, amelyek ezt bizonyítják. Néhány üvegbe desztillált vizet töltött, majd lefagyasztotta azokat. Mindegyik üvegre rakott egy-egy címkét. Az olyan pozitív szavakkal jelölt üvegekben, mint pl. a szeretet, a jégkristályok szép, szabályos formát öltöttek. A negatív szavak viszont meglehetősen homályos, zavaros alakzatokat eredményeztek.

De láttam én már más, ugyancsak meghökkentő kísérletet is. Egy magyar vlogger, Aviana Rahl két babot nevelt. Mindkettőt egy-egy pohárba tette nedves vattapamacsokra. Fizikailag ugyanúgy látta el őket, de teljesen különböző módon szólt hozzájuk. Az egyiknek szép szavakat mondott, és arra biztatta, hogy fejlődjön. A másik azonban csak bántást kapott tőle, pl. azt, hogy rohadjon meg. Az eredmény pedig önmagáért beszélt. A kedves szavakkal nevelt bab szépen kihajtott, a másik azonban megpenészedett.

Mindenki vegyigyártulajdonos

Daniel Monti, orvos és pszichiáter szerint fejben az alapján készítünk modelleket, hogy miként látjuk a külvilágot. Minél több információval rendelkezünk, annál kifinomultabbá válik a modellünk. A külvilágból szerzett és feldolgozott információnkat árnyalják a már megszerzett tapasztalataink, és a bevitt infóinkra tett érzelmi reakcióink.

Satinover elmondja, hogy az agy idegsejtekből, azaz neuronokból áll, amelyek az idegvégződéseikkel más idegsejtekhez kapcsolódnak, és így egy ideghálót hoznak létre.

 

 

network-of-neurons.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Minden kapcsolódási pontnál egy gondolat vagy egy emlék képződik. Ha valamit sokat gyakorlunk, akkor bizonyos idegsejtjeink hosszú távú kapcsolatba kerülnek egymással. Ha viszont rendszeresen idegesek, frusztráltak stb. vagyunk, sajnos azt az ideghálót erősítjük meg, amely a rossz érzést kiváltó emlékeinket tartalmazza. De a jó hír az, hogy véget vethetünk ennek a nem túl kedvező folyamatnak. A közös kisülés hiányában megszűnik a kapcsolat az idegsejtjeink között. Minden alkalommal, amikor megszakítjuk a negatív érzelmet kiváltó gondolatmenetünket, az egymással kapcsolatban álló idegsejtek közötti hosszú távú kötés lazulni kezd.

Ez az, amit rengeteget kellett gyakorolnom az utóbbi években, erről sokat írtam ezen a blogon. Ez egyáltalán nem könnyű művelet, mert egy rossz emlék simán elindíthatja az évek óta futó programjainkat, mi pedig belesüppedünk a már jól ismert kellemetlen érzéseinkbe. De az is biztos, hogy érdemes tenni ez ellen. Kimondhatatlanul jó érzés, hogy sok minden, ami régen csak a frusztrációt hozta ki belőlem, vagy elérhetetlen álomnak tűnt, most már a nagyon is biztató jövőmet bemutató képen kap helyet.

Satinovertől megtudhatjuk, hogy az érzelmeink vegyi úton raktározódnak a hosszú távú memóriánkban. A hipotalamuszban olyan vegyületek halmozódnak fel, amelyek megfelelnek az általunk megtapasztalt érzelmeknek. Ezek a peptidek, azaz rövid aminosavláncok sorozatai. Ezeket olyan neuropeptidekké és neurohormonokká dolgozzuk át, amelyek a rendszeresen megtapasztalt érzelmi állapotunk megfelelői. Saját vegyületek tartoznak a szomorúsághoz, a vágyakozáshoz stb.

Amint az adott érzelmi állapotba kerülünk, a hipotalamusz összegyűjti az ahhoz tartozó peptideket, és a hipofízisen keresztül a véráramba küldi, onnan pedig eljutnak a testrészeinkbe. És ugye vannak a receptoraink, amelyek felfogják a különböző ingereinket. Candace Pert, a georgetowni orvosi egyetem professzora elmondja, hogy egy sejtnek akár több ezer receptora is lehet. Amikor egy peptid elér egy sejthez, rátelepszik a receptor felszínére, hozzákapcsolódik, és elfordítja, mint egy kulcsot.

De hát azt tudományos magyarázat nélkül is tudhatjuk, hogy a testünk reagál az érzelmeinkre. Pl. amikor örülünk valaminek, pehelykönnyűnek érezzük magunkat, szinte szárnyalunk. Ellenkező esetben pedig olyanok vagyunk, mint egy darab kő, és gyakran még étvágyunk sincs.

A filmből azt is megtudhatjuk, mi történik a sejtjeinkkel, ha napi rendszerességgel ugyanazzal a negatív érzelemmel bombázzuk őket. Az közismert tény, hogy bizonyos sejtjeink az egész életünk során osztódnak. Satinover azt mondja, hogy a negatív érzelmeket hordozó neuropeptideknek kitett sejt csak olyan utódsejtet tud produkálni, aminek jóval több receptora lesz az ilyen anyagok fogadására, mint a tápanyagok felvételére vagy a méreganyagok kiválasztására. Az öregedés a nem megfelelő fehérjetermelés következménye, emiatt épül le az emberi szervezet. Eszerint a helyzet az, amit én már régóta tudtam, nevezetesen, hogy az egészséges kajáknál is fontosabb, hogy fejben rendben legyünk.

Ne ítélkezz, légyszi!

Na szóval tényleg sokkal jobban kézben tudjuk tartani az életünket, mint ahogy azt sokan gondolják. És nagyon szuper, hogy ezek a tudósok megszólaltak ezzel kapcsolatban. Hogyha már alapból hittél ebben, akkor is megkönnyítheti az életedet, ha tudod, hogy amit eddig természetfelettinek gondoltál, tulajdonképpen nagyon is természetes. Ez annyira fantasztikus felismerés!

Persze pontosan tudom, hogy sok olyan ember van, akiknek erről egészen más a véleményük. Konkrétan tele van a tökük ezzel az egésszel. Ők azok, akik belefutottak egy vagy több önjelölt életvezetési tanácsadóba, akik annyira jól tudják, hogy miképp tegye rendbe az életét a másik ember.

Pedig csak egyvalamire képesek: a hibáztatásra. És ha valaki folyton azt hallja, hogy „Te vagy a hibás, mert mindig bevonzod a bajt!”, vagy „Te vagy a hibás, mert megbetegíted magad!”, hát… Ezek után nem csoda, ha szegénynek már az önfejlesztés és a hasonló dolgok említésétől is felfordul a gyomra, vagy csak simán ökölbe szorul a keze.

Pedig senki se olyan hülye, hogy direkt tönkretegye az életét! Sokan a tudat alatt rejlő problémáik révén kerülnek mélypontra. És ha azt nézzük, hogy az elménk kilencvenöt százalékát a tudatalattink teszi ki, egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben. Persze van kiút, de igazából csak akkor járható, ha az ember magától indul el rajta. Ha saját maga dönt úgy, hogy változtatni szeretne az életén, és esetleg felkeres egy szakembert, aki segíteni tud neki ebben.

Még az is előfordulhat, hogy valakit a kemény szavak húznak ki a gödörből. Az egyik ismerősömmel legalábbis ez történt. A pszichológust, akihez járt, úgy tudom jellemezni, hogy egy lájtos Csernus. Nem káromkodott úgy, mint ő, de a stílusa nagyon hasonlított az övéhez. Az ismerősöm pedig talpra tudott állni, mert ez az ő választása volt. Ő határozott úgy, hogy neki ez kell.    

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr3213708712

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A sorsunkat jobban tudjuk irányítani, mint gondolnánk 2018.03.01. 20:47:31

          Kép: Pixabay   És ez egyáltalán nem valami divatos duma; több tudományos bizonyíték is van rá.   Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, az első néhány poszt, nevezetesen: ez, ez és ez, arról szólt, hogy hogyan jutottam el idáig. Hog...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.