Life Is Us!

Valahol a Földön túl: III. rész

2018. január 07. 20:00 - Lifeisus

Lenyomva

        

 

 

 

 

 

sea.jpg 

 

 

Kép: Pexels

 

Nem könnyű az életem: szar meló, idióta család. De szerencsére azért történnek velem szép, sőt néha egészen furcsa dolgok is.

 

Az előző részeket itt olvashatod.

 

Most pedig úszom egy gyönyörű tengerben. Fantasztikus érzés: sehol a boltunk, a hülye vevők meg a nem sokkal értelmesebb családtagok, csak a nagy kékség van mindenhol. A hullámok a hátukon visznek. Ez aztán a szabadság!

Mintha valami állat közeledne felém. Talán egy delfin? Ugye egy delfin az? Ez lehetne ennek az egésznek a csúcspontja! De nem, ez valami másféle lény. Talán a polipra hasonlít legjobban, de nem teljesen olyan. A természetfilmekben láttam már ilyen állatot, és azoknak egész sok karjuk volt, ennek viszont csak kettő van. Sárga színű, és mintha mindenképpen azt akarná, hogy felfigyeljek rá.

Mondjuk, nem tűnik veszélyesnek, barátságosan mosolyog. Komolyan: olyan fejet vág, mint egy ember. Csak ne emlékeztetne ez annyira a Rebeka vevőcsalogató, nyali mosolyára! Nem, inkább elkerülöm ezt a lényt. Azaz elkerülném, ha tudnám. Egyre közelebb és közelebb jön, méghozzá folyton arra, amerre én akarnék menni.

Már itt is van előttem, és felém nyújtja mindkét karját. Az egyikkel át is ölelt, a másikkal pedig simogat. Fú de nyálkás a teste! Tök jó, hogy ilyen kedves, de jobb lenne, ha inkább távolról szemeznénk egymással. Csakhogy nem hagyja, hogy kibújjak az öleléséből, a másik kezével meg lefele nyom.

Próbálok fennmaradni, hiszen nincs kedvem megfulladni. Kár, hogy ezt a szörnyet – mert most már egyértelmű, hogy ez az élőlény az – ez egy kicsit se érdekli. Mindkét kezével megmarkol, és úgy lenyom, hogy már csak a fejem búbja marad kint. Na ne, ez már tényleg durva! Kapálózom, hogy kiszabaduljak.

Sikerül is kidugnom a fejemet, de nem sokáig örülhetek. Ez a rohadt dög most már az egyik kezével az én kezeimet, a másikkal pedig a lábaimat fogja össze. Szóval úgy tűnik, hogy vége! Esélyem sincs megmenekülni! Csak csúszom egyre lejjebb és lejjebb, és már alig van bennem levegő. Színes foltok jelennek meg előttem. Talán korallok ezek? 

 

colorful-corals.jpg 

 

 

Kép: Pexels

 

Biztos szépek, de hát most nincs erőm ahhoz, hogy megcsodáljam őket. De már el is tűntek. Timi képe jelenik meg előttem helyettük. Na de ő mégis hogy kerül ide? Mióta elköltözött a városból, nem is találkoztunk. Addig viszont sülve-főve együtt voltunk. Soha senkivel nem tudtam olyan jókat hülyülni, mint vele, és ő a problémáimat is megértette. Most meg ott van Bence is. Mondjuk, nem jártunk, de nagyon-nagyon jó barátok voltunk. És Lilit is látom. Tök vicces volt, hogy Lili néninek kellett hívjuk, pedig alig volt idősebb nálunk. Amikor meg már nem volt a tanárunk, nagyon jó puskákat készített nekem.

Szóval ők mind űber-jófej emberek, csak hát messze sodorta őket az élet tőlem meg attól a porfészektől, ahol élek. Fogalmam sincs, hogy kerültek ide, de nagyon jó volt látni a fejüket! Most már sokkal erősebbnek érzem magam. Ééés már ki is húztam magam ennek az ocsmány szörnyetegnek a karjai közül! Nem is olyan jó hely ez a tenger. Tűnjünk el innen gyorsan! A part sajnos valahol baromira messze van, ez a szemét dög pedig már megint felém jön, méghozzá fénysebességgel. Na de itt ez a jó nagy fadarab, majd azt megkapja abba a nyálkás pofájába! 

 

driftwood.jpg 

 

 

Kép: Pixabay

 

Ééés már repül is… A krumpli neki a falnak!

Fú, nem is gondoltam, hogy egy raktárban ilyen jót lehet aludni. Elvileg csak két percre ültem le, hogy egy kicsit kifújjam magam. Ez az álom… Elég durva volt, de az is biztos, hogy érdekesebb, mint a pakolás. De hát valakinek az utóbbit is meg kell csinálnia, és ez azért egy fokkal jobb, mint a vevőkkel szórakozni. Timiéket viszont meg kéne keresnem. Annyira el voltam foglalva a bolttal meg a mélydepivel amiatt, hogy idekerültem, hogy hiába írtak nekem, képtelen voltam rá válaszolni. Na de mi ez már? Csak nem egy kutya kaparja az ajtót?

Folyt. köv.                          

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr7313535573

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Valahol a Földön túl: III. rész 2018.05.22. 23:36:34

                         Kép: Pexels   Nem könnyű az életem: szar meló, idióta család. De szerencsére azért történnek velem szép, sőt, néha egészen furcsa dolgok is.   Az előző részeket itt olvashatod.   Most pedig úszom egy gyönyörű t...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.