Life Is Us!

Valahol a Földön túl: II. rész

2017. december 25. 20:00 - Lifeisus

Váratlan segítség

  

 

 

 

 

boomerang2.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Az életem egy igazi pechszéria! De a napjaimat azért szebbé teszi egy nagyon közeli ismerősömtől – anyám legjobb barátnőjétől – kapott ajándék, nevezetesen egy bumeráng.

 

Az előző részt itt olvashatod.

 

Mit mondjak: ez tényleg rám fér. Napközben a hülye vásárlók, este meg a "drága" családom. Ez azért sok egy kicsit! És miért van az, hogy Rebeka a vevőkkel olyan cuki tud lenni, velem meg egy akkora tapló? Én neki örökre csak a kis hülye hugicája maradok, aki kettőig se tud számolni. Ahhoz hogy ezt éreztesse velem, az is elég, hogy ne olyan rucit vegyek fel, ami megfelel az ő ízlésének, és ez ugye elég gyakran előfordul.

Az őseim pedig igazán megérthetnék, hogy nem feltétlenül akarja őket lealázni az, aki máshogy gondolkodik, mint ők. Elhiszem, hogy ez a bolt az életük értelme, de én az enyémet akkor is máshogy képzelem el!

De amikor kimegyek a rétre a bumerángommal, akkor minden annyira szép, olyankor szabad vagyok.

 

 

meadow.jpg

 

 

Kép: Pexels/Photos.oliur.com

 

Végignézek a gyönyörű zöld gyepen, beszívom az illatát, azután már csak a dobálással foglalkozom. Eleinte az volt a legnagyobb kihívás, hogy egyáltalán visszajöjjön hozzám ez a cucc, ha már elvileg erről híres. Azért néha megtette, szóval rendes volt, nem akarta elvenni a kedvemet a vele való játéktól. Mert az x-edik sikertelen kísérlet után csak elgondolkoztam, hogy tényleg van-e dolgunk egymással?

Sőt, az is megtörtént, hogy még arra se volt időm, hogy agyaljak. Mert ezt a rétet nagy fák veszik körbe, és amikor egyszer nagyon messze akartam dobni a bumerángot, az eltűnt a nagy, formás levelek sűrűjében. A szóban forgó fa levelei szép nagyok, az ágai viszont nem tűntek olyan erősnek, hogy elbírjanak engem,, így fogalmam se volt, hogyan szerezhetem vissza napjaim fénypontját. Tanácstalanul álltam a fa alatt, aztán puff, kaptam a fejemre! Szóval ekkor igencsak extrém módon jött vissza ez a cucc!

Ezután viszont már egyre többször engedelmeskedett nekem. Valahogy rájöttem, hogy miképp kell dobnom ahhoz, hogy ezt megtegye. Elképesztő látvány, ahogy száll egyre feljebb és feljebb, aztán egyszer csak visszajön hozzám, mint egy jól nevelt kutya!

Ha már a kutyánál tartunk, egy ilyen négylábúval is volt ám egy érdekes sztorim.

 

 

border-collie.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Pont akkor jelent meg, amikor már lefelé ereszkedett a bumeráng. Úgy vetette rá magát, mint egy tigris a zsákmányára, egy másodperc múlva már messze szaladt vele. Boldogan rohangált; látszott, hogy meg van róla győződve, hogy élete legfantasztikusabb játéka érkezett hozzá. Erről a gazdája se tudta lebeszélni. Akármit mondott neki, nem hallgatott rá. Végül szerencsére saját maga döntött úgy, hogy megszabadul a szerzeményétől. Az már viszont kevésbé volt szerencsés, hogy egy közeli rózsabokorba hajította bele! Akkor megtapasztaltam, hogy a vidám játékért alaposan meg kell szenvedni.

Az biztos, hogy nem lehet unatkozni egy ilyen repülő izé mellett. Főleg akkor nem, ha az ember lánya túl sokat gondol magáról. Mert valami ilyesmi járhatott a fejemben, amikor egyszer az jutott eszembe, hogy indulás előtt az előszobában is megröptetem ezt a tárgyat. Azt pedig elfelejtettem, hogy van ám ott még valami rajtunk kívül, nevezetesen az apám telefonja.

 

 

phone.jpg

 

 

Kép: Pexels

 

Úgyhogy az is repült, méghozzá szépen le a földre! És úgy láttam, hogy végérvényesen sikerült hidegre tennem. Kb. ezerszer próbáltam újraindítani, de nem volt se kép, se hang!

A végén már remegett a kezem. Csak arra tudtam gondolni, hogy vajon ez is beletartozik a balhék csoportjába? Mert ugye az ősöm múltkor megmondta, hogy abból most már egy is elég ahhoz, hogy el kelljen innen húznom. De mégis hova a fenébe menjek? És amúgy is milyen ciki már ez az egész. Az ötéveseknek vannak ilyen ügyeik, nem a huszonéveseknek!

Szóval pont olyan sötétnek láttam a jövőmet, amilyen a telefon kijelzője volt. Játszani persze nem mentem aznap, nem volt hozzá erőm. Ehelyett bedőltem az ágyba, mint egy jól telerakott krumpliszsák. Úgy döntöttem, hogy alszom egy kicsit a történtekre. Majd utána kitalálom, hogyan tovább.

Aztán az apám hangjára ébredtem, éppen telefonált. Legnagyobb meglepetésemre a saját telefonján tette mindezt, aminek úgy tűnt, hogy az égvilágon semmi baja sincs. Én pedig ezek után persze egy szót se szóltam a történtekről. És azóta is azon agyalok, hogy mégis mi ez az egész? Nem találok rá semmilyen értelmes magyarázatot!

Egy kissé misztikusat viszont talán igen. Múltkor olvastam egy furcsa cikket a túlvilági lelkekről. Ez a téma Évi miatt érdekel, akitől a bumerángot kaptam, mert ő már sajnos abban a világban van. Azt olvastam, hogy ezek a lelkek sok furcsaságra képesek, még a gépeinkkel is tudnak buherálni. Lehet, hogy most is ez történt? Talán ezt az egészet Évi csinálta? Na jó, ez azért már egy kicsit meredek. De aztán történt velem más vad dolog is.

Folyt. köv.              

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr4513522745

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Valahol a Földön túl: II. rész 2018.05.22. 23:59:52

               Kép: Pixabay   Az életem egy igazi pechszéria! De a napjaimat azért szebbé teszi egy nagyon közeli ismerősömtől – anyám legjobb barátnőjétől – kapott ajándék, nevezetesen egy bumeráng.   Az előző részt itt olvashatod.   ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.