Life Is Us!

Valahol a Földön túl: I. rész

2017. december 21. 20:00 - Lifeisus

A mégis nagy ajándék

        

 

 

 

 

 

grocery.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Persze elvileg a Földön élek, de gyakran mégse ezt érzem, hanem azt, hogy fejben valahova egészen máshova tartozom.

 

Mert nem annyira illek bele ebbe az idilli képbe. Pedig talán tényleg nagyon szép lehetne ez a történet. Mi vagyunk a boldog család egy szuper kis bolttal. Én itt nőttem fel, és amúgy is a véremben van a kereskedés. Meg persze a mindenkinek járó határtalan kedvesség, és a bájos mosoly.

Na jó, én tényleg mindent megpróbáltam. Eleinte tündi-bündi voltam még a Fehér Jocóval is. Türelmesen válaszolgattam neki, amikor a kényes ízlésének megfelelő sört kereste.

 

 

beer.jpg

 

 

Kép: Pexels

 

De hát neki az ég világon semmi se volt jó! Persze hogy a végén elszakadt a cérna, és megmondtam neki, hogy a legjobb lenne, ha nem is inna több sört, mert már így is akkora hasa van, hogy szinte lehetetlen megkerülni!

Azután örülhettem, hogy apám csak leordította a fejemet, és nem pofozta le a helyéről, pedig az utóbbira is megvolt az esély. Mondjuk, akkor már sejtettük, hogy nemsokára Jocó lesz a polgármester. Természetesen ez most nem annyira jó a mi kis boltunknak. Anyám szerint örülhetünk, hogy még nem záratták be.

Amúgy ő már akkor is emiatt parázott, amikor a Ria nénivel volt az az ügyem. Pedig vele aztán igazán türelmes voltam. Készségesen megkerestem neki a tudtommal legízletesebb kutyakonzervet.

 

 

tin-can.png

 

 

Kép: Pixabay

 

Tényleg biztos voltam benne, hogy az a világ legjobb kutyaeledele. Ezek után majdnem rosszul lettem, amikor megtudtam, hogy szegény kis állat miután megette, hasmenést kapott, és elpusztult. Borzasztóan sajnáltam szegény kutyust, a család többi tagja pedig ugyanilyen nagyon féltette a boltunkat, hogy most mi lesz vele. Persze az biztos, hogy ez nem volt túl jó reklám neki!

De hát Martin ezután is szívesen vásárolt nálunk. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor egy kicsit se bántam, hogy a vevőkkel kell foglalkoznom. Öröm volt őt kiszolgálni! Rebeka hiába vetette be a világ legcsábosabb mosolyát, neki csak én kellettem. Olyannyira, hogy a végén már csak akkor jött vásárolni, hogyha biztosan tudta, hogy én vagyok az üzletben.

 – Na húgocskám, te jól kifogtad a legszebb halat! – ez a megjegyzés hagyta el Rebeka száját, amikor erre rájött.

Hát igen, Martin szép és nagyon kedves is volt. Úgy éreztem, ő az egyetlen ember a Földön, aki megért engem. Még most is előttem van az arca, ahogy figyelt, amikor meséltem neki az ezerféle problémámról. Különösen az érdekelte, ha arról beszéltem, hogy szeretnék már végre kezdeni magammal valamit, csak épp ötletem sincs, hogy egyáltalán miben lennék jó.

 – Mi lenne, ha plüss állatokat árulnál? – kérdezte. Benne vagyok egy hálózatban, ezzel foglalkozunk.

Hát persze, hogy igent mondtam, hiszen mindig is imádtam a plüssöket.

 

 

plush-puppy.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Azt azért furcsálltam, hogy egyet se tehettem ki a boltban, a raktárban kellett tartanom őket. És csak olyasvalakiknek adhattam el egy-egy állatot, akiket Martin küldött oda. Volt köztük egy-két érdekes fej, de hát arra gondoltam, hogy ezek se gázabbak, mint pl. a Fehér Jocó. Csak aztán egy nap apám azzal rontott be a boltba, hogy meg kell semmisíteni az összes vackomat, mert mindegyik tele van anyaggal. Martint már letartóztatták, erről beszél az egész város. Most csak abban bízhatok, hogy engem talán nem fog beköpni.

Bár már így is épp elég nagy bajban vagyok, mert apám közölte, hogy még egy balhé, és felőle mehetek, ahova akarok, csak tűnjek innen el jó messzire. Anyám pedig a szokásos kérdéseivel jött, hogy miért nem becsülöm meg ezt a munkát, miért kell ilyesmibe keverednem stb. Most komolyan: miért nem tud olyan lenni, amilyen az Évi volt? Igazán hasonlíthatna rá legalább egy egész kicsit, hiszen úgy nőttek fel, mintha testvérek lettek volna. De hát Évi mindig is bevállalósabb volt nála. Talán ő még valami használható tanácsot is tudna adni, hogy most mit tegyek.

Amint ezen agyaltam, eszembe jutott az egyik ajándék, amit karácsonyra kaptam tőle kb. tízéves koromban.

 – Nézd csak Lina, ez egy bumeráng – mondta, miközben a kezembe adta azt a furcsa dolgot. Én pedig dobáltam egy kicsit, de nem igazán tudtam vele mit kezdeni.  

 

 

boomerang.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Most viszont valamiért az jutott eszembe, hogy elő kéne keresnem. Ez nem is volt olyan könnyű művelet, mert ott lapult a szekrényem mélyén a kacatjaim között. Aztán amikor végre meglett, fogtam, és kimentem vele a közelbe a rétre. Ott általában kutyákat szoktak sétáltatni, de most nem volt kint senki.

Szépen elkezdtem dobálni ezt a tárgyat. Csak dobtam, dobtam és dobtam, és hihetetlenül élveztem ezt a játékot. Mondjuk, a cucc nem igazán viselkedett bumeránghoz méltóan, mert csak egyetlenegyszer jött vissza, de engem még ez se zavart. Így is vidámnak és könnyűnek éreztem magam, amikor hazamentem. Persze tudom, hogy a gondjaimat nem fogja megoldani, de attól még egy nagyon szép ajándék! És nemsokára megtudtam, hogy egy kicsit veszélyes is!

Folyt. köv.                          

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr3413515983

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Valahol a Földön túl: I. rész 2018.05.23. 00:17:27

                       Kép: Pixabay   Na jó, elvileg a földön élek, de gyakran mégse ezt érzem, hanem azt, hogy fejben valahova egészen máshova tartozom.   Mert nem annyira illek bele ebbe az idilli képbe. Pedig talán tényleg nagyon szé...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.