Life Is Us!

Hogyan oldom meg a nemszeretem feladatokat?

2017. szeptember 20. 20:00 - Lifeisus

        

 

 

 

angry.jpg

 

 

Kép: Christina Robinson/Flickr

 

Mint tudjuk, bármikor belefuthatunk ilyesmibe még egy olyan munka során is, amit amúgy nagyon szeretünk.

 

Ez alól a blogolás sem kivétel. És hogy még érdekesebb legyen a történet, az is előfordulhat, hogy te találsz ki saját magadnak egy olyan feladatot, amiről aztán kiderül, hogy egy kicsit se tetszik neked.

Én nemrég jártam így, amikor eldöntöttem, hogy cikket írok A most hatalma című könyvről. Azaz nem mondtam teljesen igazat, mert ez a történet nem mostanában kezdődött. Ezt a könyvet ugyanis kb. másfél évvel ezelőtt kezdtem el olvasni. Lelkesen fogtam neki, és mivel úgy gondoltam, hogy sokakat érdekelhet, hogy miképp tudunk a jelenben élni, nagyon hamar eldöntöttem, hogy posztot fogok írni róla.

Ez így nagyon szép és jó volt, ám egy idő után azt vettem észre, hogy az agyam nem igazán fogja, amit olvasok. Ill. nem fogta, ha egyáltalán lehetőséget adtam neki az ezzel való próbálkozásra. Ekkor már valahogy mindig akadt valami fontosabb tennivalóm annál, hogy elővegyem ezt a könyvet. De az is igaz, hogy akkoriban nagyon sűrű volt az életem. Így a fáradtságnak tudtam be, hogy nincs kedvem egy ismeretterjesztő művet bújni. Viszont volt egy csomó más anyag, amelyeket boldogan elolvastam ebben az elmeállapotban is, az pedig eszembe se jutott, hogy azon kezdjek agyalni, hogy ennek mi is az oka.

Kincsek kacatok között

 

 

garage-sale.png

 

 

Kép: Pixabay

 

Aztán egyszer mégiscsak elérkezett a történelmi pillanat, amikor végre sikerült végeznem A most hatalmával is. Ekkor úgy éreztem, hogy számomra elérkezett a megváltás. Mondjuk, ez az érzés csupán néhány percig tartott, addig, amíg rá nem jöttem, hogy bár a mű lényege megmaradt bennem, ha írni szeretnék róla, kénytelen vagyok újraolvasni.

Meg voltam róla győződve, hogy ez azért van így, mert nem egyszerre, hanem szakaszosan olvastam ezt a könyvet. És mit mondjak: valahogy nem repdestem az örömtől amiatt, hogy ismét bele kell kezdenem. Ám végül kiderült, hogy ez egyáltalán nem véletlen. Több amúgy nagyon is érdeklődő és tudásra vágyó emberrel beszéltem ugyanis, akik feladták, nem voltak képesek ezt az anyagot végigolvasni.

Tehát világossá vált, hogy nem velem van a baj. Eckhart Tolle jól tette, hogy megírta ezt a könyvet, de nem ártott volna, ha előtte elolvas legalább néhány cikket a mindenki számára érthető és élvezhető írásról, esetleg profi szövegíróra is bízhatta volna a projektjét. Az biztos, hogy nagyon fontos dolgokról ír, na de a stílusa! Szóval az szerintem nagyon elvont.

Az ilyesfajta gondolkodás pedig tőlem olyan távol van, mint kis hazánktól az Antarktisz. Ezek után nekem kb. olyan érzés egy ilyen könyvet olvasni, mint amikor valakinek kincseket kell kiválogatnia egy csomó ócska kacat közül. Ezért tudtam olyan nehezen befogadni ezt az anyagot, és emiatt borzolta fel az idegeimet az a gondolat, hogy még egyszer neki kell futnom. Mert az viszont eszembe se jutott, hogy ne írjak róla cikket. Egyrészt azért nem, mert aki ismer az tudja: a feladni szó nem szerepel a szótáramban. És ez tényleg egy nagyon fontos téma. Arra gondoltam, hogy nyilván sokan kíváncsiak rá.

Csak lassan, de biztosan

Úgyhogy nekiláttam az újraolvasásnak kb. olyan fejjel, mint akinek a fogát húzzák. Csak szenvedtem, és az jutott eszembe, hogy ennél rosszabb már csupán az lenne, ha valami törvény paragrafusait kéne böngésznem. Keményen kellett dolgoznom azon, hogy a könyvre figyeljek, a gondolataim ne terelődjenek el valahova jó messzire. A mű első felét így sikerült végigolvasnom. Csak halkan jegyzem meg, hogy az első pár fejezet tulajdonképpen a bemelegítés. Az igazán durva eszmefuttatások a második részben kaptak helyet.

Úgyhogy muszáj volt valamit kitalálnom, mielőtt megzizzenek, vagy nem, de azért sikerül elérnem, hogy csak jövő ilyenkorra legyen kész az a cikk. Végül arra jöttem rá, hogy annyira azért nem is kell sietni, elég egy kicsit lassabban, de biztosan haladni.

Ez a lassabb tempó azt jelentette, hogy miután elolvastam egy-egy bekezdést, mindig tartottam egy kb. ötperces szünetet. Ekkor úgymond kifújtam magam. Általában csak ültem, és bámultam ki a fejemből. Ez időhúzásnak tűnhet, de nem volt az. Azért nem, mert cserébe amikor olvastam, akkor viszont száz százalékosan ott voltam agyilag. Egy pillanatra sem kalandoztam el, csak a szövegre figyeltem. Szóval nemcsak olvastam a mostban való létről, a gyakorlatban is sikerült azt megvalósítanom. 

Ha pedig eljutottam egy fejezet végére, akkor egy kicsit hosszabb pihenés következett. Ez kb. huszonkét percig tartott. Egy Barátok közt epizód is ennyi idő reklámok nélkül, innen jött az ötlet. Ez egy amolyan igazi, tartalmas, aktív pihenés volt. Ilyenkor olvastam valamit, olyasmit, ami sokkal jobban érdekelt Tolle művénél. És ami aztán annyira feltöltött, hogy képes voltam újult erővel belevágni az elvontabbnál elvontabb gondolatok böngészésébe.

Szóval az agyam ekkor már szuperül tudta fogni, amit olvastam. De még ennél is fontosabb, hogy immár nagyon is lelkesen tettem a dolgom. Mindig alig vártam, hogy elkezdhessek olvasni. Na nem mintha ez az anyag jobban érdekelt volna, mint eddig. Az viszont nagyon is motivált, hogy mi mindennel foglalkozhatok, ha átrágom magam egy-egy fejezeten. Kutyás nyelven szólva ez volt az én jutalomfalatom!

 

 

jutalomfalatok.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Zenével könnyebb

Így a feladatnak ezt a részét vidáman és fegyelmezetten elvégeztem. Már csak az volt hátra, hogy a végre a fejemben lévő sok okosságból összerakjak valami használható cikket. Ez azonban lehetetlennek bizonyult, mert már megint képtelen voltam koncentrálni. Az égvilágon mindenen agyaltam, kivéve a szöveget, amivel egy cseppet se esett jól foglalkozni. Még szerencse, hogy ismét eszembe jutott egy hasznos megoldás.

Ez pedig nem volt más, mint a zene. Nemrég már sikerült a gondolataim jó irányba való terelésére használnom, egy nagyon komoly problémámat oldottam így meg. Ezek után arra gondoltam, hogy most is be lehetne vetni. Ez nagyon szuper ötlet volt. Így ugyanis nem tudtam elkalandozni a feladatomtól, mert a zenére odafigyeltem. De annyira persze nem kötött le, mint mondjuk egy film, így tökéletes hátteret nyújtott ahhoz, hogy összerakjam a mondataimat. Szóval a gondolataim számára olyan volt, mint egy kerítés, ami nem hagyta őket szanaszét mászkálni.

 

 

fence.jpg

 

 

Kép: Pexels

 

Így végül sikerült összehoznom egy kétrészes cikket erről a könyvről. Most pedig egy újabb könyvet olvasok az előbbinél jóval nagyobb lelkesedéssel, majd ezt is be szeretném mutatni a blogon.

A négy nagy tanulság

Tehát happy enddel végződött ez a történet, amiből egyébként rengeteget tanultam. Először is ma már nagyon örülök, hogy összeszedtem a mostban való lét lényegét, amit így végre összefüggéseiben látok. A zenét pedig azóta is használom a munkához, most is szól. Az olvasóim visszajelzései alapján az derült ki, hogy jól sikerültek az így készült posztok, úgyhogy szuperül együtt tudunk működni. Éljen a Youtube!

Azt is érdekes volt megtapasztalni, hogy akár húsz perc alatt is sok mindent lehet csinálni, még el is lehet lazulni, ha az ember ezer százalékosan erre koncentrál. Ezek után nekem ne mondja senki, hogy abszolút nincs ideje saját magára!

De a legfontosabb tanulság talán az, hogy milyen fontos a közérthető, lényegretörő fogalmazás. Na jó, Tolle mesternek valamilyen számomra rejtélyes okból így is rengeteg pénzt hoztak a konyhára a művei. Ennek a blognak viszont más a stílusa, és ez mindig is így lesz. Eddig is ezt terveztem, de az ezzel a könyvvel kapcsolatos élményeim újabb nyomós okot adnak erre. Mert hát most már aztán igazán át tudom érezni, milyen szar érzés az embertársunk igencsak elszállt agymenéseit bogarászni. Nekem viszont az a célom, hogy a szövegeimet még az is értse, aki hulla fáradtan olvassa őket!              

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr8812879366

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hogyan oldom meg a nemszeretem feladatokat? 2018.05.24. 23:12:34

                   Kép: Christina Robinson/Flickr   Mint tudjuk, bármikor belefuthatunk ilyesmibe még egy olyan munka során is, amit amúgy nagyon szeretünk.   És ez alól a blogolás sem kivétel. És hogy még érdekesebb legyen a történet, az...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.