Life Is Us!

A kötöttség, ami szabaddá tesz

2017. szeptember 10. 20:00 - Lifeisus

        

 

 

 

dogportrait.jpg

 

 

Kép: Pexels

 

„Hát, ez az ellentmondás meg mi a fene?” – gondolhatod magadban. Pedig ha van egy négylábú társad, esélyes, hogy ez jellemző az életedre.

 

Ezt a posztot a szeptember ihlette. Most már alapvetően jól megvagyok vele, iskoláskoromban viszont tiszta szívemből gyűlöltem. Persze mindig is sokan voltak/vannak, akik ugyanígy éreztek/éreznek iránta. Az embert elborítja a mindent elsöprő érzés, hogy most szépen vissza kell menni a börtönbe. Vége a nyárnak, a legcsodálatosabb évszaknak, ami a végtelen szabadságot jelenti. Amikor nincs korán kelés, vég nélküli magolás, és más gusztustalan kötöttségek.

Legalábbis ha az embernek nincs kutyája, akkor mindenképpen ez a helyzet. De nemrég az jutott eszembe, hogy vajon gazdiként is szabadok lehetünk ilyenkor? Mert ugye a kutyusnak megvan a maga rutinja, amit persze át lehet alakítani, de nem egyik napról a másikra. Az pl. nem túl szerencsés, ha az egyik nap reggel hatkor visszük sétálni, másnap megg csak délben. . Ja, és kutyásként tulajdonképpen nyáron alapból muszáj korán kelni, hiszen csak ekkor van annyira hűvös, hogy az eb még élvezni is tudja a sétát.

Ami pedig a négylábú társaságában csak kevéssé vagy egyáltalán nem is jöhet szóba, az a spontaneitás. Nem feltétlenül lehet vele csak úgy felkerekedni, és nekiindulni a világnak. Csak olyan helyre vihetjük magunkkal, ahol szívesen látják őt. Ha pedig nem megy velünk, akkor is meg kell szerveznünk, hogy a távollétünkben valaki gondoskodjon róla.

Ám ha alaposan végiggondoljuk a dolgot, valószínűleg rájövünk, hogy ezen kötöttségek mellett is simán lehet szabadon élni a kutyussal. Sőt, tulajdonképpen szabadabban élhetünk vele, mint nélküle. Mert szerintem az szabadságot ad, ha muszáj felállni a fotelből, hogy az ember sétálni vigye az ebet. Meg az is, hogy nyugodtan és határozottan kell vele viselkednünk, hiszen eza mi lelkünknek is jót tesz. Na jó, tudom, hogy ez azért nem olyan egyszerű. Mert van néhány szabály, amit be kell tartani, ha tényleg boldog és szabad kutyás életet szeretnél.

1. Válassz tudatosan!

Erről tavasszal már írtam egy posztot. Röviden összefoglalva arról van szó, hogy csak olyan kutyust fogadj be, akinek a tiéddel azonos szintű a mozgásigénye. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy örömmel menj vele mozogni, ne érezd azt kényszernek.

2. Legyél határozott.

Mert egy engedelmes kutyával sokkal messzebbre juthatsz, mint egy neveletlennel. Még a kutyabarát éttermekbe, szálláshelyekre stb. is csak így juthattok el. Érthető módon ott is alapfeltétel, hogy az eb fegyelmezett legyen.

3. Alakítsd ki a mindenki számára megfelelő napirendet.

 

 

dog-and-owner.jpg

 

 

Kép: Pexels

 

Mert ugye az nem jó, ha a kutyus nem kapja meg, amire szüksége van, de az se szerencsés, ha ez veled történik meg. Ahhoz, hogy mindketten kiegyensúlyozottak lehessetek, kölcsönösen alkalmazkodnotok kell egymáshoz. Pl. ilyen az, ha hétvégén is a szokott időben, korán reggel viszed sétálni az állatot, utána pedig visszabújsz egy kicsit aludni.

4. Keresd az igazán kutyabarát helyeket.

 

 

dog-on-beautiful-landscape.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Először is, ha olyan helyre szeretnél menni az ebbel, ahova elvileg csak kétlábúak szoktak járni, mondjuk egy étterembe, akkor nyilván az alapján kell választanod, hogy beengedik-e az állatot. Erről itt írtam. De a séta útvonalát is tudatosan kell kiválasztanod. Ha azt szeretnéd, hogy az mindkettőtök számára élvezetes legyen, akkor olyan helyre kell mennetek, ahol biztonságban tudhatod az ebet. Ahol nyugodtan elengedheted anélkül, hogy attól kellene tartanod, hogy kirohan a kocsik közé, bekajálja a lakók által kihajigált kétes állagú kajamaradékokat stb.

Na és persze az se egy utolsó szempont, hogy az állat is élvezni tudja a sétát. A kétlábúak által kutyafuttatónak nevezett tíz, na jó, lehet, hogy valamivel több négyzetméteres elkerített terület ugyebár erre tökéletesen alkalmatlan. Aki Budapesten él, az alapból nincs könnyű helyzetben; ezt mindenki tudja, aki valaha is kutyázott ebben a városban.

5. Szükség esetén kérj segítséget.

Mert nyilván adódhatnak olyan esetek, amikor valamiért nem tudunk foglalkozni a kutyussal. Nagyon fontos, hogy az ember előre felkészüljön az ilyen helyzetekre. Mert természetesen csak olyasvalakire bízod rá a négylábú társadat, akiben tökéletesen megbízol, és az állat is jól kijön vele. És időbe telhet, amíg megtalálod azokat az embereket, akikre bármikor számíthattok, és lehet, hogy az is eltart egy ideig, amíg a kutyusod összeszokik velük.            

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr4312813252

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A kötöttség, ami szabaddá tesz 2017.09.10. 22:18:07

                   Kép: Pexels   „Hát, ez az ellentmondás meg mi a fene?” – gondolhatod magadban. Pedig ha van egy négylábú társad, esélyes, hogy ez jellemző az életedre.   Ezt a posztot a szeptember ihlette. Most már alapvetően jól megva...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.