Life Is Us!

Túl rózsaszín!

2017. július 02. 22:39 - Lifeisus

Avagy egy whiteblacklandi szőke nő mindennapjai

      

 

 

 

 

 

pink-artificial-flowers.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Biztos lehet szeretni azokat a rózsaszín művirágokat, amelyeket Mirella és Jenny láttak az egyik kirakodóvásáron. Csak hát ők egyáltalán nem tartoztak ezen tárgyak rajongóinak a csoportjába.

  

Na de ki is az a Mirella? Itt megtudhatod.

 

 – Milyen nyálas cuccok! Nem tudom, mennyit kéne fizessenek nekem ahhoz, hogy ilyen szarokat készítsek – jelentette ki Jenny, aki amúgy épp azt tervezte, hogy kézműveskedésből fog élni.

 – Még szerencse! – mondta Mirella. Mert akkor néhány darab tuti, hogy nálam kötne ki, és állandóan azzal kéne terhelnem szegény agysejtjeimet, hogy minél vérfagyasztóbb sztorikat találjak ki a saját kezűleg gyártott ajándékaid titokzatos eltűnéséről.

Ezen mindketten jót nevettek. Ám volt ott valaki más, aki viszont egy kicsit sem értékelte ezt a poént. Az a nő volt az, aki árulta, és feltehetően készítette a rózsaszín műcsodákat. Már nem volt túl fiatal, de mégis úgy nézett ki, mint egy rózsaszínbe öltözött barbi. Pink ruha, pink cipő, pink bizsuk, és ráadásul pink haj. A világot azonban akkor és ott egy cseppet sem látta rózsaszínben.

  – Felháborító, hogy egyesekből abszolút hiányzik a szépérzék! – ordította azzal sem törődve, hogy ezek után esélyes, hogy messzire elkerülik az esetleges pinkmániás vevők még akkor is, ha emiatt valamilyen más színű virág mellett kell dönteniük. A két barátnő persze ezen is csak jót derült.

És valószínűleg nagyon hamar elfelejtették volna ezt az esetet. Mirellát azonban kb. két hét múlva egy nagyon ismerős kép fogadta a bankban. Először nem hitt a szemének, amikor meglátta a talpig rózsaszín nőszemélyt, amint kedélyesen beszélget a főnökével.

És Rita a titkárnő nemsokára figyelmeztette a részleg összes tagját, hogy egy darabig ne zavarják a főnök urat, mert egy kiemelt ügyféllel tárgyal. Ezt már megszokhatta Mirella, hiszen a bank teljhatalmú nagyurára csak úgy tapadtak a fontos női ügyfelek. Elhatározta, hogy ki se dugja az orrát az irodából, amíg nem biztos benne, hogy a rózsaszín dáma elhagyta az intézmény területét.

Arra azonban egyáltalán nem számított, hogy amikor ezt végre megtehette, Rita már jött is az újabb hírrel, miszerint a főnök úr másnap estére céges vacsorát szervez egy full elegáns étteremben, ahol bemutatja az osztálynak őrózsaszínségét. Szóval úgy látszott, hogy őnagysága még a fontosnál is kiemeltebb ügyfél!

És Mirella nem tehette meg, hogy nem megy el erre a „fantasztikus” rendezvényre. A legutóbbi karácsonyi buliból sikerült kimentenie magát, de ezzel elérte, hogy aztán hetekig ez legyen a legfőbb téma a kollégák között. Ezek után ezt az újabb összejövetelt már nem hagyhatta ki. Úgy érezte, mintha viharfelhők gyülekeznének a feje fölött.

 

 

viharfelhok.jpg

 

 

Kép: Unsplash

 

Mondjuk, gyanította, hogy ezzel a tyúkkal már nem egyszer fordult elő, hogy nem igazán értékelték a művészetét. Ám a közös incidensük valószínűleg eléggé friss élmény volt számára, így nem kis esély volt arra, hogy felismerje őt. Na és mi történik akkor, ha a főnök kedvencét bántani meri a nem éppen a legkedvesebb alkalmazottja? Olyasmi, ami vele egész biztos nem fog előfordulni! Hosszas tépelődés után, másnap reggel jutott erre a következtetésre.

Annak idején egy kis szerencsétlen emberkének érezte magát, akibe bárki belerúghat, és persze sokan éltek is ezzel a lehetőséggel. Ám a helyzet ekkorra gyökeresen megváltozott. Már egyre jobban ment neki a webgrafikuskodás, az önbizalma pedig ezzel egyenes arányban nőni kezdett.

Így elhatározta, hogy ezen a bizonyos vacsorán nem az idióta vezető halálra rémült beosztottja lesz, hanem egy kemény, határozott nő, aki abszolút nyeregben érzi magát, hiszen simán meg tud állni a saját lábán is.

Azt is tudta, hogy a körülmények feltehetően a kezére fognak játszani, mert alapból másképp fog kinézni, mint azon a vásáron. És bízott benne, hogy ez a barbi nem fog rájönni, hogy az az elegáns hölgy az étteremben azonos azzal a farmeres-pólós csajjal, aki múltkor leszólta az ő „csodás” munkáit. Természetesen egy nagy adag sminket is feldobott, hogy ezzel is bebiztosítsa magát, a művésznő ugyanis olyasmit sem láthatott rajta az első találkozásukkor.

Az eseményre a város szinte legdrágább és legpuccosabb éttermében került sor.     

 

 

exclusive-restaurant.png

 

 

Kép: Pixabay

 

Mirella Mindezek tükrében biztos volt benne, hogy „hőn szeretett” vezére még ezen kívül is igen sok kedvezményben részesíti kedvenc ügyfelét. Amúgy az egekig magasztalta a pohárköszöntőjében, amit az alkalom elején mondott. Mindenki megtudhatta, hogy Elvira a bank legújabb kiemelt ügyfele, aki remek munkát végez, fantasztikus, egyedi dísztárgyakat készít. A világ pedig sokkal szegényebb lenne ezen csodálatos műalkotások nélkül!

Őbarbisága ezek után úgy nézett körbe, mintha az övé lenne az egész étterem. Ám nem a falakat nézte, hanem az asztal körül ülő embereket. Mirellának eszébe jutott, hogy gyorsan le kéne hajtania a fejét, mintha alaposan meg akarná szemlélni az asztalterítőt. De nem! Ezt nem tehette meg! Az nagyon gyanús lett volna. Inkább állta Elvira tekintetét, aki egyébként nem sokat törődött a körülötte lévő arcokkal. Csupán afféle (Ki ha nem én?) pillantást vetett rájuk.

Mirellát persze ez nem lepte meg, és tulajdonképpen örült neki. Most az egyszer a kollégákkal való semmitmondó beszélgetést is értékelni tudta, mert a legkiemeltebb ügyfél ebbe nem kapcsolódott be, csak a főnökkel és Ritával foglalkozott. Úgy tűnt, hogy Mirellát gyakorlatilag levegőnek nézi, ami nagy megkönnyebbülést okozott a nőnek. Az ételét viszont már nem nézte annak. De hát honnan gondolhatta volna Mirella, hogy a sült krumpli-rántott hal kombóval teljesen magára vonja a figyelmét?

 

 

fish-and-chips.jpg

 

 

Kép: Mats Hagwall/Flickr

 

Őfelsége kritikus szemmel nézett végig az asztalon, amikor kihozták az ennivalót.

  – Hölgyem: tudja mennyi káros anyag van a panírban? A burgonyáról nem is beszélve.

Mirella hirtelen alig kapott levegőt. Most mit mondjon erre? De végül gyorsan összeszedte magát.

  – Igen, pontosan tudom – felelte miután büszkén kihúzta magát. De hát néha kell egy kicsit bűnözni.

  – A mi Elviránknak az ételválasztás terén is igen kifinomult az ízlése. 

A teljhatalmú nagyúr büszkén mérte végig a barbit meg az előtte heverő fácánsültet és párolt zöldségeket. Elvira hálásan rávigyorgott. Mit érdekelte ezek után az a kis egyszerű alkalmazott, aki életében először és valószínűleg utoljára nagyra értékelte feljebbvalója közreműködését. Boldogan nekilátott a talán nem túl egészséges, de mindenképpen nagyon finom ételnek, ami a közhelyeket is elviselhetőbbé tette, amelyeket a kollégák egymás között puffogtattak.

A főnök úr pedig a konyakot itta ugyanilyen élvezettel. Ez eleinte egyáltalán nem zavarta Mirellát, ám az ital végül a kelleténél egy kicsit jobban megoldotta a férfi nyelvét. Az jutott ugyanis eszébe, hogy bemutatja a kollégákat az ő rózsaszín barbijának. Ez volt az a pillanat, amikor Mirella legszívesebben hanyatt-homlok elmenekült volna nem csupán az étteremből, de Whiteblacklandből is.

Csak hát ehhez fénysebességgel kellett volna tudnia repülni. Ám mivel erre nem volt képes, csak ült a sorsára várva, miközben a hideg futkosott a hátán. Csupán az volt a szerencséje, hogy nem közvetlenül a főnök mellett ült. Így mire rá került a sor, vissza tudott térni belé az életösztön. Ismét kihúzta magát, megmondta a nevét, és olyan büszkén tette hozzá, hogy ő pénzügyi elemző, mintha a webgrafikuskodásról beszélne. Elvira pedig csak vigyorgott rá, mint a tejbetök, valószínűleg eszébe se jutott, hogy ők valahol már találkoztak.

Mirella a történtek után hihetetlenül büszke volt magára. Úgy érezte magát, mintha legalábbis aranyérmet nyert volna az olimpián. Aztán végre eljött az az idő, amikor mindenki szedelőzködni kezdett. Mirella még elment a vécére, mert hosszú volt az út hazáig. És nagyot nézett, amikor be akart lépni a mosdóba, mert valaki épp jött ki onnan, méghozzá nem más, mint az ő pink ismerőse. És amint meglátta Mirellát, szélesen elvigyorodott.

  – Á, Mirella! Ugye milyen remek volt ez a mai este? Nagyszerű érzés volt ilyen kulturált, művelt emberek között lenni, amilyenek önök. Csak egy dolgot szeretnék kérni önöktől, ezt majd elmondom a főnökének is. Azt szeretném, hogy neveljék a népet. Ha véletlenül faragatlan emberekkel futnak össze, tudja sok ilyen alak van ám, rögtön utasítsák őket rendre!            

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr7912637159

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Túl rózsaszín! 2017.07.02. 22:39:23

                     Kép: Pixabay   Biztos lehet szeretni azokat a rózsaszín művirágokat, amelyeket Mirella és Jenny láttak az egyik kirakodóvásáron. Csakhát ők egyáltalán nem tartoztak ezen tárgyak rajongóinak a csoportjába.   Na de ki...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.