Life Is Us!

Ne engedj be akármit!

2017. április 12. 20:00 - Lifeisus

Hat tipp, hogy miképp szűrheted tudatosan az információt

   

 

 

 

information-gathering.jpg

 

 

Kép: Pexels/Jeshoots

 

Merthogy szükségünk van az új infókra, az viszont nagyon nem mindegy, mit fogadunk be közülük.

 

Néhány éve teljesen rácuppantam a hírolvasásra. A munkám miatt nagyon tájékozottnak kellett lennem. Bár a meló egyre kevésbé jött be, rettenetesen élveztem, hogy mindig tudtam, mi történik a világban. Ma pedig már nem a hírek böngészésével töltöm az idő nagy részét, de most is nagyon tetszik, hogy információs társadalomban élünk.

Ezen még az se változtatott, hogy múltkor sok olyan infó zúdult rám, amelyek eléggé elrontották a napjaimat. Ezen a blogon is írtam erről. Egyszerre túl sok szörnyű hírt olvastam az Állatkínzásról és mindez majdnem elvette a kedvemet a kutyatartástól. Folyton azon kattogott az agyam, hogy mi lesz, ha ezek a borzalmak az én leendő állatkámmal is megtörténnek?

Ezeket a szörnyűségeket a Facebookon olvastam. Sokan ezek után elkezdenék szidni a közösségi oldalakat, mint az életünk megrontóit. Én viszont pontosan tudom, hogy én voltam a hülye, hiszen senki se kényszerített arra, hogy ilyen híreket olvassak, meg arra se, hogy reagáljak rájuk. Már régóta tudom, hogy ha megnyomom valamelyik reakciógombot, a Facebook programja úgy veszi, hogy engem hihetetlenül érdekel az az oldal, ahonnan az adott poszt származik, úgyhogy még több bejegyzést rak ki onnan a hírfolyamomba. Szóval a lényeg az, hogy szűrnünk kell az információt. Íme néhány tipp, hogy miképp teheted ezt meg.

1. Válassz tudatosan!

Tudatosan döntsd el, milyen forrásból származó infót fogadsz be. Persze pontosan tudom, hogy a mai információdzsungelben ez nem is olyan egyszerű. Itt olvashatsz arról, hogy ezt mégis miképp tudod összehozni.

2. Éljen az online hírportál! 

 

 

information-gathering2.jpg

 

 

Kép: Pexels/Tookapic

 

Nálam egész nap megy a tévé, úgyhogy még véletlenül se akarom bántani. Az viszont tény, hogy egy online felületen sokkal könnyebben tudod szűrni, hogy mit fogadsz be. Persze a tévénél is megteheted, hogy átkapcsolsz egy másik csatornára, de ebben adott esetben lehet némi kockázat. Előfordulhat, hogy az egyik hír annyira felzaklat, hogy nem akarod végignézni a róla szóló bejátszást. De csupán ezzel az egy hírrel van bajod, ezért csak pár percre kapcsolod át a tévét. Ám azt nyilván nem tudod pontosan kiszámítani, hogy mikor kell visszakapcsolnod, így könnyen lehet, hogy valami számodra nagyon érdekes dologról is lemaradsz. Online viszont eldöntheted, mire kattintasz rá, és mire nem.

3. Tudd, hogy mit bírsz.

 

 

information-gathering3.png

 

 

Kép: Pixabay

 

Merthogy mindenkinél máshol van az a pont, amikor azt mondja, hogy na, ebből most már elég. Lehet, hogy bizonyos események annyira felidegesítenek vagy elborzasztanak, hogy semmiféle tartalomra nem vagy kíváncsi velük kapcsolatban. Én így vagyok a különféle betegségekről, ne adj Isten járványokról szóló hírekkel. Már attól is rosszul vagyok, ha csak hallok ezekről.

Ebből következően eléggé nehezen viseltem azt az időszakot, amikor kis hazánkban felütötte a fejét a H1N1 vírus. Ha a híradóban elkezdték emlegetni, azon nyomban elkapcsoltam a tévét, és még akkor is így tettem, ha épp narancsot ettem, úgyhogy csupa trutyi volt a kezem. Így nálunk ennek a betegségnek majdnem lett egy áldozata, méghozzá szegény távirányítóm. Persze mostanra már tanultam az esetből, úgyhogy megtörlöm a kezem hasonló helyzetben. De az is biztos, hogy ha valami ilyen rossz érzéseket vált ki belőlünk, azt amennyire csak lehet, kerülnünk kell.

4. Kezeld a helyükön a rossz híreket.

Mert azért nem zárhatjuk ki az életünkből azokat. Először is valamilyen szinten muszáj képben lennünk azzal kapcsolatban, hogy mi történik a világban, amelynek ugyebár mi magunk is a részei vagyunk. És mivel blogger vagyok, az én esetemben ez hatványozottan így van. Pl. január végén egyszer elterveztem, hogy kirakom ezt a képet erről az édes kis kutyuskáról a blog Facebook-oldalára, és teszek hozzá néhány vidám hangvételű mondatot, meg egy grin hangulatjelet.

 

 

portugalvizikutya.jpg

 

 

Kép: Flickr, ezen belül: petful.com

 

Csak hát épp amikor meg akartam valósítani ezt a gyönyörű szép tervet, kiderült, hogy megtörtént az a szörnyű buszbaleset Veronában. Na és ilyenkor nem rakunk ki ilyen vidám posztokat, ugye? Úgyhogy a kutyus egy hét múlva került ki.

Szóval a lényeg az, hogy a rossz hírekről is tudnunk kell. Azt viszont nem szabad hagynunk, hogy bedaráljanak minket. Nem jó, ha folyton azon agyalunk, hogy mondjuk mi lesz, ha épp minket üt ki egy terrorista teherautója, vagy valaki pont a mi kutyánkat teszi el láb alól. Ha állandóan parázunk, nem is kell nekünk bűnöző ahhoz, hogy tönkremenjen az életünk, tönkretesszük azt mi magunk.

5. No hate stalking!

Tudomásom szerint ennek a kifejezésnek egyelőre nincs magyar megfelelője. A hate magyarul azt jelenti, hogy gyűlölni, a stalking pedig azt, hogy cserkészés, lopakodás. Arról van szó, amikor az ember olyasvalakinek a profilját követi a közösségi oldalakon, akit rettenetesen utál. És persze jól felcseszi az agyát, amikor a szóban forgó oldalt böngészi.

Erről a jelenségről először a Kittenish blogon olvastam itt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azelőtt teljesenismeretlen volt számomra. Mert szerintem mindig erről van szó, ha valaki olyan tartalmat böngész, amit amúgy rühell. Ezért van akkora nézettsége sok elvileg mindenki által utált tévéműsornak. Én pedig régebben gyakran látogattam egy olyan honlapot, ami finoman szólva nem volt a kedvencem. Aztán mindig elmondtam magamban, hogy ez milyen szar, milyen csapnivalóan írnak az ott posztoló bloggerek stb.

Nos, arról fogalmam sincs, hogy másokat mi motivál, amikor ilyet csinálnak, azzal viszont tisztában vagyok, hogy bennem mi játszódott le ilyenkor. Akkor tettem ezt, amikor alapból rossz napom volt, és úgy gondoltam, hogy szar az élet, nekem már úgyis mindegy, úgyhogy megnézem, mi újság ezen a weblapon. Most már viszont tudom, hogy az energiám sokkal értékesebb annál, hogy ilyen baromságokra pazaroljam!

6. Le az álhírekkel!

 

 

information-gathering4.jpg

 

 

Kép: Pixabay/Jeshoots

 

Mondjuk, a Facebook azon van, hogy ezek eltűnjenek, vagy legalábbis kevesebb legyen belőlük. A hírportálok szerint a legújabb szolgáltatása ezzel kapcsolatban már több országban, pl. Franciaországban és az USA-ban is működik. Eszerint, ha valaki jelent egy gyanús hírt, akkor újságírók egy csapata ellenőrzi, hogy az mennyire hiteles. Ha azt állapítják meg, hogy nem az, akkor a hír kap egy „disputed” azaz „vitatott” címkét, és a felhasználók azt is megtudhatják, melyik szervezet döntött így. A hírfolyam algorittmusa pedig hátrébb sorolja ezeket a bejegyzéseket.

Ez egy tök jó próbálkozás, de nem elég hatékony. A kamuhírek terjedését nem képes megakadályozni, legfeljebb lassítani tudja. Mi, felhasználók sokkal többet tehetünk annak érdekében, hogy az ilyen tartalmak eltűnjenek a világhálóról. Mert hát az ilyesmi akkor terjed, ha van, aki elolvassa, megosztja, és egyáltalán elhiszi azt. Márpedig egy tudatos médiafogyasztó ilyet nem csinál, ugye?

 Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr5512413621

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ne engedj be akármit! 2017.04.13. 06:04:24

                 Kép: Pexels/Jeshoots   Merthogy szükségünk van az új infókra, az viszont nagyon nem mindegy, mit fogadunk be közülük.   Néhány éve teljesen rácuppantam a hírolvasásra. A munkám miatt nagyon tájékozottnak kellett lennem....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.