Life Is Us!

Feltétlenül hallgass a megérzéseidre!

2017. március 29. 20:00 - Lifeisus

 

 

 

follow-your-intuitions.jpg

 

 

Kép: Unsplash

 

Mert ha így teszel, az egész biztos jó lesz neked, ha pedig nem, abból csak bajod lehet, hiába tűnik elsőre ez az ésszerű lépésnek. 

 

!Ennek a blognak a legeslegelső posztja arról szól, hogy az eszünket, vagy a megérzéseinket kell-e követnünk. A lényeg az, hogy mind a kettőt; az adott helyzettől függ, hogy épp melyiket. Mindenképpen meg kell lennie az egészséges egyensúlynak a kettő között. Sokak szerint azonban a megérzéseinkre, más szóval az intuíciónkra hallgatni egészen egyszerűen baromság, azzal csak tönkretesszük az életünket.

Persze az biztos, hogy a döntéseinkhez szükségünk van az észérvekre is. Pl. nagyon sok gyerek szeretne tűzoltó lenni, ám felnőttkorukban nem feltétlenül lesznek azok. Valószínűleg már nem is ezt akarják csinálni, meg egyébként sem biztos, hogy alkalmasak lennének rá. A dolognak ez a része rendben is van. A baj ott kezdődik, hogy a gyermekeknek valószínűleg azért tetszik az ilyesmi, mert izgalmas és változatos munkát szeretnének, és később sajnos ezt az álmukat is feladják.

Fejből vagy gyomorból?

Mármint arra gondolok, amikor azt érezzük, hogy valamit feltétlenül meg szeretnénk tenni. Mert van az úgy, hogy a fejünkben születik meg egy ötlet. Így jönnek létre a racionális gondolatok. Átgondoljuk, mi mennyire észszerű, és aszerint cselekszünk. Pl. eme blog szerzője végiggondolta, hogy jogásznak lenni egy tök jó, piacképes szakmát jelent, és ennek alapján jelentkezett az egyetemre.

Máskor viszont zsigerből, szinte azt lehet mondani, hogy gyomorból jön a vágy valaminek a megtételére. Mindent elsöprő érzés ez. Ez is úgy kezdődik, hogy egy ötlet kipattan a fejünkből, méghozzá minden előzmény nélkül. Aztán azt érezzük, hogy ez a világ legjobb ötlete, és fantasztikus dolgok fognak történni velünk, ha megvalósítjuk.

Igen, érezzük, mert ilyenkor az ösztöneink lépnek működésbe. Ezeket Cesar a múltkori előadásán gondolkodás nélküli automatizmusoknak nevezte. Aztán persze jönnek a gondolatok is, amelyek mind-mind ekörül az ösztönből született projekt körül forognak. A már említett posztomban írtam, hogy bennem is ez játszódott le, amikor kitaláltam, hogy blogolni szeretnék. Amikor mindez megtörténik, akkor a megérzéseink aktivizálódnak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a racionális elgondolásainkkal együtt alkalmazva ezek csodákra képesek.

Amúgy van ám mégegy különbség az intuíció és a tisztán racionális gondolatok között. Az utóbbiak ugyanis nem mindig őszinték. Az ember ugyebár remekül képes hazudni a legjobban talán saját magának. Fejben nagyon szépen el tudjuk dönteni, hogy mi a jó. Pl. kinézhetünk magunknak egy ruhát, hogy az milyen szuper lesz nekünk. Ám ha egy kicsit megpiszkáljuk a dolgot, talán kiderül, hogy a szóban forgó darab nem is nekünk tetszik, hanem másoknak akarunk nagyon-nagyon megfelelni. A megérzéseink viszont mindig az igazat mondják. Azt mutatják meg, ami tényleg bennünk van. A lényeg az, hogy tanuljuk meg felismerni őket. Na és ez az, amit sokan nem tudnak, vagy nem akarnak tudni.

Jó termék akarsz lenni?

Van az az eset, amit valószínűleg már nagyon sokan megéltünk. Gyönyörű szép tavaszi idő van, ragyogóan süt a nap. Csábít a természet, hogy kimenjünk egyet kirándulni.

 

 

kirandulohely.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Csak hát ott van a nyakunkon az a fránya vizsga, úgyhogy inkább odagyógyulunk a jegyzeteinkhez, és magolunk, mint egy őrült. Már rég megtanultuk a leckét, amelyszerint a jó cél érdekében áldozatokat kell hoznunk. De nem mindegy, hogy mekkora az az áldozat! Mert az nyilván nem szerencsés, ha mondjuk ekkor csináljuk meg az Országos Kéktúrát. A mozgásra viszont nagyon is szükségünk van, sőt!

Egyáltalán nem véletlenül érezzük úgy, hogy ez az, amit tennünk kell. Valószínűleg legbelül ösztönösen tudjuk, hogy a testmozgásnak milyen sok pozitív hatása van, többek között serkenti az agyműködést. Ha pedig a megérzéseink helyett mégis az eszünkre hallgatunk, annak nem lesz jó vége. Először is baromira frusztráltak leszünk, ami sohase túl szerencsés, vizsga előtt pedig pláne nem az. És ha már a pozitív ösztöneinket lenyomtuk, esélyes, hogy feljönnek helyettük a negatívak. Mert hát ha az ember nem érzi jól magát a bőrében, könnyen előfordulhat, hogy elkezd emiatt valaki mást hibáztatni, és feltör benne a gyűlölet. Úgyhogy már csak ezért se túl jó ötlet, ha nem adjuk meg magunknak, ami jár nekünk.

Az se feltétlenül igaz, hogy ha mindent feláldozunk a tanulás oltárán, jobb munkát kaphatunk. Már rengeteg helyen hallottam ugyanis, hogy mindannyian brandek vagyunk, tehát nemcsak a tudásunkat, hanem egy az egyben magunkat kell eladnunk, ha melót szeretnénk. Ehhez szükségünk van a jó testbeszédre, aminek a jelentőségéről már itt és itt is írtam. Annyira fontos, hogy tulajdonképpen alap, ami a rendszeres mozgás révén szinte biztos, hogy a miénk lehet.

Nekem már megvan, mert bár a fent leírt eset az én történetem is volt, ez egy sok-sok évvel ezelőtti sztori. Azóta elvégeztem több tanfolyamot és határidős munkát úgy, hogy nem mondtam le a mozgásról. És azt mondják, hogy nagyon jól dolgoztam!

Érezd, hogy mit dolgoznál!

 

 

working.jpg

 

 

Kép: Kaboompics

 

És ha már a melónál tartunk, ott is célszerű a megérzéseinkre hallgatnunk. Persze pontosan tudom, hogy a legtöbben nem így tesznek, hiszen amint feljebb már írtam, ez alól én se voltam kivétel. Mert ugye az emberek általában biztos állást szeretnének, és valami olyan munkát amelynek segítségével ezt megkaphatják.

Ám ez a történet egyáltalán nem olyan egyszerű. Mert ha meg is kapod álmaid állását, az könnyen rémálommá válhat, ha nem gyomorból, hanem csak fejben szeretnéd. Ilyenkor ugyanis az is nehézséget okozhat, hogy a feladatodra koncentrálj, ha az egyébként egy kicsit se érdekel téged.

Bár a kötelességtudat meg az, hogy fizetni tudd a számláidat, egy kicsit talán motiválhat, ám ettől még a lelked mélyén ugyanúgy kínszenvedésnek fogod érezni az egész projektet. Nekem ilyen az, ha a paragrafusokat kell magolnom, vagy ne adj Isten értelmeznem. Az írásról viszont mindig is tudtam, hogy ez a nekem való munka. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy jó posztot akár félhulla állapotban is össze tudok hozni. Na és szerinted a munkáltatóknak vagy a megrendelőknek melyik hozzáállás jön be? Ez egy ötezer forintos kérdés volt, biztos vagyok benne, hogy egyből vágod rá a választ! 

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr1812372923

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Feltétlenül hallgass a megérzéseidre! 2018.05.31. 06:56:22

          Kép: Unsplash   Mert ha így teszel, az egész biztos jó lesz neked, ha pedig nem, abból csak bajod lehet, még akkor is, ha eleinte ennek az ellenkezője tűnik igaznak.   !Ennek a blognak a legeslegelső posztja arról szól, hogy az e...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.