Life Is Us!

Önzés vagy önfeláldozás: hol a határ köztük?

2017. március 22. 20:00 - Lifeisus

 

 

 

 

 

between-the-two-sides.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Mert van ám egy egészséges határ a kettő között, amiről azonban sokan nem tudnak, vagy talán nem akarnak tudni.

 

Én legalábbis úgy nőttem fel, hogy csak a két végletet láttam. A felnőtteket vagy csak saját maguk érdekelték, vagy pedig mindennel és mindenkivel foglalkoztak, kivéve magukat. Így természetesen fogalmam se volt róla, hol az arany középút, vagy hogy egyáltalán van-e ilyen. Szerencsére aztán a terapeutámmal megbeszéltük, hogy van.

Ezt a két végletet nyilván mindannyian jól ismerjük. Abban mindenki egyetért, hogy az önzés nagyon-nagyon csúnya dolog. Sokan azt is pontosan tudják ,hogy embertársaiknak hogyan kellene jobbá tenniük a világot. Pl. kinek mennyit kellene adományoznia. Az már más kérdés, hogy ők maguk mit tesznek másokért. Esélyes, hogy semmit.

Az önfeláldozás nagyon magasztos cselekedetként szerepel a köztudatban. Az biztos, hogy néha van létjogosultsága. Az pl. tök oké, és nagyon nemes tett, ha valaki a Dunába ugrik, hogy kimentsen egy fuldoklót. Vannak azonban olyan formái is, amelyekre nincs semmi szükség, mégis sokan csinálják azokat. Ilyen az, amikor valaki szép lassan, de biztosan tönkreteszi magát valamilyen ügy érdekében. Jó példa erre az anyaság. Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a jó anya az, aki teljesen alárendeli a saját igényeit a családja érdekeinek.

No para!

Ha valaki meg akarja találni a középutat eme két nem túl biztató lehetőség között, először is arra kell törekednie, hogy ne parázzon. Merthogy mindkét véglet a félelemből táplálkozik.

Az önző emberek attól tartanak, hogy valamit nem kapnak meg. Nem lesz elég pénzük, nem érnek el sikereket stb. A szöges ellentéteik pedig úgy gondolják, hogy muszáj feláldozniuk magukat, különben valami szörnyűség fog történni azokkal, akikről gondoskodnak. Pl. sok anya abszolút ódzkodik attól, hogy másra bízza a gyerekét, mert akkor jaj, mi lesz vele! És az a fránya megfelelési kényszer is befigyel, méghozzá mindkét tábor esetében. Az önző alakoknak a siker és az elismerés miatt fontos ez, az önfeláldozóknak pedig azért, hogy senki se mondhassa róluk azt, hogy nem hajlandóak teljesíteni a kötelességüket.

Úgyhogy no para! Egyszerűen csak hidd el, hogy mindent megkaphatsz, amire szükséged van akkor is, ha törődsz másokkal, és nem dől össze a világ akkor se, ha törődsz magaddal.

Ismerd és tartsd be a határaidat

Ez alatt most a fizikai határaidat értem. Tudd, hogy mi az a pont, ameddig gond nélkül el tudsz menni, és menj is el odáig. Pl. tegyük fel, hogy el kell vinned sétálni a kutyádat. Ha azt mondod, hogy nem akarod elvinni, mert hideg van, az gáz. Ez nem lehet kifogás. Van ugyanis egy angol mondás, amelyszerint nincs rossz idő, csak rosszul felöltözött ember. Úgyhogy szépen öltözz fel, és nyomás kifelé!

 

 

walking-in-the-snow.jpg

 

 

Kép: Pexels

 

Azonban egészen más a helyzet, ha beteg vagy. Még a legkellemesebb napsütésben se várhatja tőled senki, hogy mondjuk negyven fokos lázzal mászkálj. Vagy calicivírussal, ahogy azt én tettem. Nagyon rossz volt ez a helyzet, és nem csak nekem. Ilyen állapotban ugyanis nem tudtam, és nem mertem nagy sétát tenni. Ennek a vége könnyen szar ügy lehetett volna, méghozzá szó szerint. Ha újra lesz kutyusom, egész biztos keresek valakit, akire lehet számítani az ilyen esetekben.

Éljen az önismeret!

Igen, ez is nagyon fontos ahhoz, hogy megtaláld a megfelelő egyensúlyt. Tudnod kell, hogy mi az, amit képes vagy feláldozni mások érdekében, és mi az, amit már nem. Az anyaság ezzel kapcsolatban is jó példa.

 

 

mom-and-baby.jpg

 

 

Kép: Pexels/Unsplash

 

Nekem még nincs gyerekem, de már megvannak a terveim ezzel kapcsolatban. Az abszolút rendben van, hogy majd a kölök szükségletei alapján kell összeállítanom a napirendemet. A melóról és a kutyázásról viszont nem vagyok hajlandó lemondani, az olyan lenne, mintha levágnák a fél kezemet.

Viszont az biztos, hogy majd egy nyugisabb, gyerekszerető kutyust keresek magam mellé. És számomra az írás is egy gyerekbarát munka, mert kiderült, hogy minden körülmények között el tudom végezni. Ezt, ezt és ezt a cikket konkrétan félhulla állapotban írtam, és mégis nagyon jól sikerültek. És ezt nem én mondom, van egy fantasztikus emberem, akivel minden anyagomat elolvastatom, mielőtt ide kitenném. Egyébként a második poszt azóta már megjárta az Index2 címlapját, és nagyon jól teljesített!

Adni csak a középútról tudsz!

Ezt azért tudom ilyen jól, mert sokáig munka mellett kellett tanulnom. Pihenni csak nagyon keveset tudtam, és szép lassan rájöttem, hogy nagyon szuper, hogy egyedül élek, mert néha még saját magamhoz se volt türelmem. Amúgy meg ha kimerült vagy, a rossz hangulatod sajnos jó eséllyel átragad azokra is, akiknek elvileg a legjobbat akarod azzal, hogy halálra dolgozod magad értük.

Fejlődésre fel!

Igen, rengeteget fejlődhetsz, ha ezen a bizonyos középúton haladsz. Az ugyanis, hogy magaddal is törődsz, ugyanakkor másokra is figyelsz, nagyon sokat adhat neked. Ahhoz, hogy érthető legyen, amit mondok, térjünk vissza az anyasághoz. Mostanában nagyon sok tévéműsorban lehet látni Fejős Évát, aki negyvenkilenc évesen lett anya. Ám a baba érkezése miatt esze ágában sincs feladni a karrierjét. Persze jóval kevesebb ideje van dolgozni, ám ezt az időt igyekszik minél hatékonyabban kihasználni. Az egyik interjúban azt mondta, hogy ha épp másfél órája van egy cikk megírására, akkor megírja ennyi idő alatt, és kész. Na és melyikünk ne örülne annak, ha tudna turbósebességgel dolgozni?

Én meg annyi rémtörténetet hallottam a terhességről, hogy arról meg lehetne írni egy ezeroldalas kódexet. Így meg is állapítottam magamban, hogy az maga a börtön, mert olyankor az embernek csak feküdnie szabad. Szerencsére most már tudom, hogy ez egyáltalán nem igaz. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy vannak olyan mozdulatok, amelyek tényleg nem ajánlatosak abban az állapotban. Így már most azon vagyok, hogy minél összeszedettebben mozogjak. Érdekes és tanulságos folyamat volt ezt összehozni, az eredmény pedig fantasztikus, egyszerűen imádom! Rengeteget tanultam magamról és a testemről, úgyhogy ezt csak ajánlani tudom bárkinek, még a pasiknak is.  

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr8212347299

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Önzés vagy önfeláldozás: hol a határ köztük? 2018.06.01. 00:56:29

              Kép: Pixabay   Mert van ám egy egészséges határ a kettő között, amiről azonban sokan nem tudnak, vagy talán nem akarnak tudni.   Én legalábbis úgy nőttem fel, hogy csak a két végletet láttam. A felnőtteket vagy csak saját m...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.