Life Is Us!

Négy tipp a vidám és kiegyensúlyozott kutya-gazdi játékért

2017. január 15. 20:00 - Lifeisus

 

 

 

 

 

play-with-dog.jpg 

 

 

Kép: Sangudo/Flickr

 

Talán azt gondolod, hogy minek erről külön posztot írni? Hiszen nem kell más, csak egy kutya, meg valami, amivel együtt játszhattok, és már indulhat is a buli. Ám a helyzet az, hogy jóval többre van szükség ahhoz, hogy ez mindkettőtök számára jó móka legyen.

 

1. Te döntsd el, hogy a játék mikor kezdődjön, és fejeződjön be.

Az egyik legcukibb jelenet a világon, amikor a kutyus megjelenik a szájában a labdájával, és kéri, hogy dobd el neki. Az ember ilyenkor hajlamos félbehagyni, amit épp csinál, hogy játszon egy jót szőrös barátjával.

 

 

dog-with-a-ball-in-mouth.jpg

 

 

Kép: Chris Turner/Flickr

 

Ezt én is megtettem, méghozzá nem is egyszer. Egyszerűen el voltam olvadva, mint a méz, hogy az a bundás cukiság játszani hív engem. Az is óriási örömet okozott nekem, amikor a kutyám vagy ezredszerre hozta vissza a teniszlabdát, amit eldobtam neki. Valószínűleg ezeregyedszerre is megtette volna, ha nem érkeztek volna meg a többi kutyások, akik végül elterelték a figyelmét a játékról. Igen, ők kellettek ahhoz, hogy abbahagyja ezt a számára oly kedves tevékenységet, mert én úgy gondoltam, hogy addig dobálom neki a bogyót, amíg csak odahozza nekem.

Cesar szerint a kutya ezek után megszokja, hogy ő irányítja az eseményeket, és azt tapasztaltam, hogy ez tényleg így van. Ez nem túl jó dolog; gondolj pl. arra, hogy mi van, ha a kutyuskádnak épp akkor támad kedve egyet lasztizni, amikor aludni szeretnél? Munkakutyák esetében pedig az ilyesmi űber-gáz. Képzeld el mondjuk azt a helyzetet, hogy egy vakvezető kutya meglát egy labdázó gyereket, és ez annyira leköti a figyelmét, hogy simán nekivezeti a gazdáját egy oszlopnak.

Van aki szerint éppen ezért az ún. dolgos kutyáknak egyáltalán nem szabad játszaniuk. Ez viszont hülyeség, csupán azt kellene megtanulnia az összes ebnek, hogy mindennek, így a játéknak is megvan a maga ideje. Ha eleget foglalkozol a kutyusoddal, ezt egész biztos nem fogja sértésnek venni.

2. A legjobb az, ha séta után játszotok.

 

 

dog-with-tennis-ball.jpg

 

 

Kép: Pexels/Tookapic

 

Cesar azt mondja, hogy a séta egy jó kis fizikai és szellemi feladat a kutya számára (egy engedelmes eb esetében tényleg az), ami után mintegy jutalomként kellene megkapnia a játékidőt. Ha pedig valaki a játékot a séta pótszereként használja, az olyan, mintha hagyná a gyerekeit egész nap a Mekiben lebzselni. Az tény, hogy neki elég rossz tapasztalatai vannak az ilyen ebekkel kapcsolatban. Jó néhány olyan ku ncsaftja volt, akinek a játék volt az egyetlen lehetősége a mozgásra. Így ezek a kutyusok rá is kattantak a labdájukra vagy a frizbijükre, mint egy drogos az anyagra.

Ez azért már egy súlyos eset, ám ha a kutya nincs valamennyire lemozgatva, alapból nem biztos, hogy egy főnyeremény vele játszani. Emlékszem, nagyon aranyos volt az a golden retriever, akivel néhány éve megismerkedtem. Amikor azonban eldobtam a játékát, elég érdekesen hozta azt vissza. Szabályosan belém rohant vele, mint egy tank. Na jó, nem haltam bele, amúgy meg pontosan tudom, hogy ezt miért csinálta. Azért, mert néhány perccel azelőtt még láncra volt verve, csak az én kedvemért engedték el. Szóval szegény tele volt energiával, mert ki tudja, mikor futhatott, vagy egyáltalán mozoghatott azelőtt.

Persze én szerencsésen túléltem ezt az akciót, de mondjuk egy kisgyereket simán feldönthet így egy kutyus. A gyermeknek pedig, hacsak nem olyan megrögzött kutyabolond, mint amilyen én voltam annak idején, simán elmehet a kedve a kutyázástól. A körülötte lévő felnőttek meg gyárthatnak egy újabb mítoszt, amely szerint gyerek és kutya bizony veszélyes párosítás. Egy valamennyire lemozgatott négylábú viszont bárki számára csodálatos játszótárs lehet.

3. Ha a kutyus erősebb nálad, arról nem kell tudnia.

Egyszer eldobtam egy tündéri sztafinak az ő kedvenc petpalackját. A kutyus vissza is hozta azt nekem, de esze ágában se volt átadni. Én azonban meg akartam szerezni, ezért elkezdtem húzni. Ennek az lett a vége, hogy kötélhúzást játszottunk az ócska műanyagpalackkal.

Nos, rólam tudnod kell, hogy nem vagyok egy gyenge gyerek, és makacs, kitartó ember vagyok. Az eb viszont olyan erősen húzta a játékát, hogy egyszerűen képtelen voltam tőle elvenni. Ez persze nem csoda, hiszen a sztafik remekül teljesítenek a súlyhúzó versenyeken, ahol akár két tonnát is képesek elhúzni. Végül úgy szereztem meg a műanyag cuccot szőrös barátomtól, hogy megvártam, amíg leteszi a földre, és úgy kezdi rágcsálni, és akkor hirtelen felvettem.

Cesar egyáltalán nem ajánlja az ilyesféle játékokat. Oké, így, hogy nem a saját kutyámmal játszottam, igazából nem volt tétje a dolognak, de amúgy nagyon veszélyes lehet, ha tudatosul az ebben, hogy legyőzte a gazdáját. Ekkor ugyanis rájön, hogy erősebb nála, és úgy dönthet, hogy ezután  a hatalmas fogaival érvényesíti az akaratát, úgyhogy az ilyen helyzeteket mindenképpen kerülni kell.

 

 

tug-of-war.jpg

 

 

Kép: KOMUnews/Flickr

 

Azért van olyan típusú kutya, akivel nyugodtan lehet kötélhúzást játszani. Pl. az enyém úgy gondolta, hogy ez a játék azt jelenti, hogy ő megfogja a rágókötele egyik végét, én meg a másikat, és húzom vele együtt. Elég vicces elképzelés volt ez egy negyven kilós kutyustól!

4. A játékszerek csak akkor lehessenek az ebnél, amikor együtt játszotok velük.

Ez nyilván nem vonatkozik az olyan játékokra, amiket kifejezetten azért veszel neki, hogy rágcsálhassa azokat, mint pl. a műcsont. Azokra a cuccokra viszont igen, amelyekkel visszahozósat játszotok, legyen szó frizbiről vagy sípolós játékról. A kiképzők ezt azért ajánlják, hogy az eb ne unhassa meg a szóban forgó játékszert. Ehelyett egy különleges alkalom legyen számára, amikor együtt játszotok azzal.

 

 

balls-for-dogs.JPG

 

 

Kép: saját

 

Egyébként pl. egy sípolós labdával amúgy se célszerű kettesben hagyni őt. Nem, egyáltalán nem azért, mert a végén megőrülsz attól, hogy állandóan azt nyomkodja. Ennél sokkal nagyobb baj is történhet. Egy ilyen játék ugyanis a kutya zsákmányszerző ösztönét ébreszti fel. Ebből következően könnyen lehet, hogy darabokra tépi, majd szépen lenyeli a cafatokat. Nem egy sztorit tudok olyan ebekről, akik fél labdákat meg gumicsontdarabokat öklendeztek fel. És ez még a szerencsés eset, mert az ilyen idegen anyagok akár bélelzáródást is okozhatnak.

Ha ezeket a szabályokat betartod, a játék egy igazi élvezet lehet mindkettőtök számára. Ezenkívül a kettőtök közötti kötődést is elősegíti. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egy az ELTE Etológia Tanszéke által végzett kísérlet. A kutatók elvittek néhány rendőrt és a kutyáikat egy akadálypályához. A rendőröknek bekötött szemmel kellett végigmenniük a négylábúakkal a pályán. Volt néhány kutyus, aki hamar rájött, hogy mi az ábra, és elkezdte vezetni a gazdáját. Azok a kutyák tették ezt, akikkel munka után játszott is a gazdi.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr1412126755

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Négy tipp a vidám és kiegyensúlyozott kutya-gazdi játékért 2017.02.19. 09:17:00

                Kép: Sangudo/Flickr   Talán most azt gondolod, hogy minek erről külön posztot írni? Hiszen nem kell más, csak egy kutya, meg valami, amivel együtt játszhattok, és már indulhat is a buli. Ám a helyzet az, hogy jóval többre van ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.