Life Is Us!

Egy apró szilánk

2016. december 26. 21:00 - Lifeisus

Avagy egy whiteblacklandi szőke nő mindennapjai

 

 

 

 

 

dark-and-gloomy.jpg

 

 

Kép: Unsplash

 

 – Ez is egy ultra-pocsék nap volt – gondolta Mirella, miközben munkából ment hazafelé.

 

Na de ki is az a Mirella? Itt megtudhatod.

 

Komolyan érdekel, lesz-e egyetlenegy nap ebben az évezredben, amikor képes leszek legalább egy olyan elemzést tárni a bank teljhatalmú nagyura elé, amit őfelsége elég pontosnak tart? És mindössze egy alkalommal megtörténhet-e az, hogy ennek a birkanyájnak egyik tagja se búgja, vagy épp a magas C-ről sipítsa a fülembe, hogy milyen fontos a felelősségteljes munka?

Persze aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja. Én meg tudom, és csinálom de azért nagyon érdekelne, hogy mégis meddig kell még húznom itt az igát? Na jó, ez egy költői kérdés volt. Nyilván addig, amíg be nem indítom a saját bizniszemet, de vajon ez mikor fog végre bekövetkezni?

Annyira lelkesen indultam neki ennek a tanfolyamnak! Azt mondják az okosok, hogy az ember képzelje maga elé a céljait, és akkor azok megvalósulnak. De ezeknek az alakoknak azért még sincs olyan sok eszük, mint ahogy elképzelik magukról. Itt vagyok pl. én. Annyiszor láttam magam előtt a szép, dekoratív honlapokat, amiket én készítek el. De sajnos csak a lelki szemeimmel láthatom őket. Azokkal, amiket ezek az okostojatok állandóan emlegetnek. Mert arról mindig elfelejtenek beszélni, hogy mi van, ha befigyel valami nem várt külső körülmény, jelen esetben ezek a hülye programok.

Én aztán igazán szeretem a számítógépet, és egészen idáig azt hittem, hogy használni is tudom. Azt viszont nem gondoltam, hogy ezen a tanfolyamon a világ legbonyolultabb programjait kell bűvölnöm. És hiába mondja Jenny barátnőm, hogy ha megtanulom őket kezelni, akkor már semmiféle feladat se foghat ki rajtam. Mert hát hol vagyok én a megbízásoktól? Sehol! És úgy érzem, hogy sohase fogok odáig eljutni.

Már attól is szétmegy a fejem, ha csak magára a tanfolyamra gondolok. Nem, ez a történet nem a gyönyörű színekről és a fantáziadús dizájnról szól, hanem az algoritmusokról, a CSS-ről meg az összes többi baromságról. Meg arról, hogy ezek a kurva progik még véletlenül se hajlandóak megcsinálni azt, amit akarok.

Persze a csoporttársaimnak könnyű, ők született kockafejek. De mit kezdjek ezekkel a vackokkal én a pályát tévesztett művész lelkemmel? Szóval itt vagyok ezzel az átok melóval, amúgy meg nem is tudom, hogy igazából melyik a rosszabb: a munkám vagy a társaság, ami vele jár? Olyan szépen kitaláltam, hogy a magam ura leszek, és azt fogom csinálni, amit szeretek, de hát ez egyelőre csak egy gyönyörű szép álom. És attól félek, hogy örökre az marad. Szóval az életem egy igazi katasztrófa!

 

 

nagyvarosi-utca.jpg 

  

Kép: Pixabay

 

A katasztrófa azonban rögtön azután következett be, hogy Mirella fejében megfordult ez a szó. Ekkor ugyanis elkezdett fújni a szél. Azért nem egy tornádó indult meg, ám ahhoz épp elég erős volt, hogy alaposan bevágja az ablakot annál a háznál, ami mellett a nő épp elment. Ő meg önkéntelenül arra nézett, pedig ezt nagyon nem kellett volna.

Egy éles szilánk ugyanis rögtön célba vette az egyik szemét, és fénysebességgel haladt felé. Annyira gyorsan szállt, hogy a nő igazából fel se fogta, mi történik vele. Ez a fránya üvegcserép meg csak repült egyre közelebb és közelebb a szeméhez. Azonban amikor már majdnem célba ért, bekövetkezett egy váratlan fordulat. A szilánk vett egy éles kanyart, és Mirellától kb. egy méterre a földön landolt. Nem, nem a szél fújta arrébb, az ugyanis akkorra már elállt.

Később Mirellának azok előtt a bizonyos lelki szemei előtt gyakran leperegtek az események. Arra viszont nem tudott észszerű magyarázatot találni, hogy miképp menekült meg az igazi szeme. Egyszer azt olvasta valahol, hogy minden embernek van egy őrangyala. Lehet, hogy ő épp találkozott az övével? Igen, arra gondolt, hogy csak ez történhetett.

 

 

sunny-view.jpg

 

 

Kép: Unsplash

 

És eldöntötte, hogy ezek után pozitívabb szemmel néz a jövőbe.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr412073693

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Egy apró szilánk 2016.12.26. 23:26:10

      Kép: Unsplash    – Ez is egy ultrapocsék nap volt – gondolta Mirella, miközben munkából ment hazafelé.   Na de ki is az a Mirella? itt megtudhatod.   Komolyan érdekel, hogy lesz-e olyan nap ebben az évezredben, amikor képes leszek le...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.