Kép: Pixabay
Persze elvileg a Földön élek, de gyakran mégse ezt érzem, hanem azt, hogy fejben valahova egészen máshova tartozom.
Figyeljünk egymásra gyerekek!
Kép: Pexels
Hogy azt adjuk a másiknak, amire szüksége van, és nem csak karácsonykor!
Hat lábon a hírnév felé: VI. rész
Egy az utunk?
Kép: Pexels
Betyárral, az ebemmel mutatványosként dolgozunk egy társulatban. A társaság többi tagja nem igazán kedvel bennünket, ám Benővel, a szemfényvesztővel úgy tűnt, hogy egy kicsit összemelegedtünk, amikor segített nekem megkeresni az elcsatangolt Betyárt.
Ha felállsz, már semmi se ugyanaz!
Kép: Pexels
Az Üzenetek a túlvilágról című könyvet bemutató posztomban már említettem, hogy a halál torkából visszatérő emberek sokkal pozitívabban gondolkoznak, mint azelőtt. Akkor minderre csupán egy mondat erejéig térhettem ki, hiszen annyi minden másról kellett írnom. Na de ez a téma megérdemel egy külön posztot!
Hat lábon a hírnév felé: V. rész
Az az átkozott nyúl?
Kép: Pixabay
Egy mutatványos társulatban keresem a kenyeremet Betyárral, az ebemmel. Sokáig úgy nézett ki, hogy mi ketten csupán egymásra számíthatunk, ám szép lassan kiderült, hogy Benő, a szemfényvesztő is velünk van, mert igen nagy pácból húzott ki engem.
Az időjárás a felelős a szar hangulatunkért?
Kép: Pexels
Erről sokan meg vannak győződve, de én már nem tartozom közéjük!
A mennyország tényleg létezik! II. rész
Kép: Pexels
Theresa Cheung Üzenetek a túlvilágról című könyvéből olyan történeteket ismerhetünk meg, amelyek ezt bizonyítják. Az előző részben olyan emberek eseteit mutattam be, akik valamilyen módon a halál közelébe jutottak. Ám szerencsére a mennyben lévő lelkekkel enélkül is kapcsolatba kerülhetünk.
A mennyország tényleg létezik! I. rész
Kép: Pixabay
A lakóiról pedig nagyon sok mindent megtudhatunk Theresa Cheung Üzenetek a túlvilágról című fantasztikus könyvéből.
A kutya tanít meg igazán szeretni!
Kép: Pixabay
Igen, ezt már sokan mondták. Én pedig tapasztalatból tudom, hogy igaz!
Hat lábon a hírnév felé: IV. rész
Fátylat a múltra!
Kép: Pexels/Jaymantri
Mutatványosként dolgozunk Betyárral, az ebemmel; a közönség rajong értünk. Ám a balsors úgy hozta, hogy egy napon ugyanabban a kastélyban léptünk fel, ahol egykor cselédleányként kerestem a kenyeremet, megismertem Betyárt, és ahonnan végül mindkettőnknek menekülnünk kellett.