Kép: Pexels

Az Üzenetek a túlvilágról című könyvet bemutató posztomban már említettem, hogy a halál torkából visszatérő emberek sokkal pozitívabban gondolkoznak, mint azelőtt. Akkor minderre csupán egy mondat erejéig térhettem ki, hiszen annyi minden másról kellett írnom. Na de ez a téma megérdemel egy külön posztot!

Már csak azért is, mert pontosan tudom, mit éreznek ezek az emberek. Nem, a halállal nem találkoztam, vagy legalábbis nem úgy, ahogy ők. Szerencsére nem lettem súlyos beteg, nem volt komoly balesetem vagy ilyesmi. Csak hát nem feltétlenül kell ilyen dolgok történjenek veled ahhoz, hogy úgy érezd, vége az életednek. Az is elég, ha az álmaid szép sorban törnek darabokra!

Túlélni, mert kicsi vagy

Persze az már más kérdés, hogy miféle álmok ezek. Hogy mennyire szólnak az életről, vagy legalábbis a te életedről.

Mert esélyes, hogy csak arról szólnak, hogy éld túl az adott napot. Pl. hogy legyen valami melód, ami talán dögunalom, vagy nem a képességeidnek megfelelő, de neked csupán az az egyetlen célod vele, hogy ki tudd fizetni a számláidat. Vagy anyagi gondok helyett rettenetesen szürke napokkal találod szemben magad, és csak az jár a fejedben, hogy miképp tudod azokat a lehető legegyszerűbben színesebbé tenni. Valószínűleg hamar meg is találod a megoldást, ami lehet pl. a zabálás vagy a céltalan shoppingolás.

Kép: Pixabay

Na de azért lehetnek ám ennél sokkal komolyabb terveid is az életeddel, mondjuk az, hogy megfelelj másoknak. Hogy mindenki téged csodáljon, milyen szép, okos, gazdag stb. vagy. Sőt, talán nem is a mások elismerésére vágysz. Csupán azért kezdesz pl. tanulni vagy sportolni valamit, hogy saját magadnak bizonyíts, enélkül kriplinek érzed magad.

Aztán ott vannak még a túl kicsi álmok is. Ezekkel talán az a baj, hogy túl nagyok voltak, így végül összementek. Pl. egy kacsalábon forgó palotára vágytál a budai hegyekben, és amikor rájöttél, hogy valószínűleg soha nem lehet ilyen házad, már egy egérlyukkal is beéred egy pesti bérházban.

Vagy alapból nem voltak túl nagy vágyaid, mert egyszerűen kevésnek érezted magad ezekhez. Pl. a lelked mélyén baromira unod a fekvőtámaszt és a hasonló gyakorlatokat, szívesebben játszanál valami labdajátékot. Ám mélyen meg vagy győződve arról, hogy űber-béndzsó vagy az ilyesmihez, úgyhogy maradsz a már bevált mozgásformáknál.

Amikor felkelni is fáj

Szóval sokan így élik az életüket. Előfordulhat, hogy az itt felsoroltak közül egy vagy akár több példa rád is igaz. És megtörténhet, hogy azt veszed észre, hogy szép lassan, de biztosan minden összeomlott körülötted. Akit nagyon szeretsz, többé már nincs melletted, a munkádat is elvesztetted, és rájössz, hogy a fent leírt technikák bármelyikével fénysebességgel haladhatsz előre egy kiüresedett, boldogtalan élet felé.

Ilyenkor jön el az a pillanat, hogy egészen egyszerűen az égvilágon semmi se érdekel téged. Valószínűleg felkelni is nehezedre esik. Ami leginkább jellemző rád, az a frusztráció és az önsajnálat. Talán jól bele is merülsz ezekbe, és soha többé ki se mászol belőlük.

Jobb esetben persze ezt egyáltalán nem akarod. Talpra szeretnél állni, csak hát ez egy kicsit se egyszerű művelet. Legalábbis az első lépéseket baromira nehéz megtenni. És esélyes, hogy az utánuk következőket is az, de hát ha már egyszer elindultál, akkor miért is állnál meg? Eszedben sincs ilyet tenni, mert hamar rájössz, hogy nagyon is megérte új életet kezdeni.

Színes napok B tervekkel

Először is gyorsan nyilvánvalóvá válik számodra, hogy nyugodtan élheted a saját életedet, ami már nem arról szól, hogy másoknak megfelelj. Az ő pozitív visszajelzéseik nélkül is simán képes vagy jól érezni magad a bőrödben. Sőt, ez alapból sokkal könnyebben megy, mint valaha, mert rájössz, hogy a bizonyítási kényszernek nincs semmi értelme. Ezzel ugyanis csak azt érheted el, hogy a napjaid az állandó görcsölésről szóljanak, márpedig ez annyira fölösleges!

Az életedet sokkal fontosabb és kellemesebb dolgokkal is kitöltheted. Most már valahogy ösztönösen rájössz, hogy melyek ezek a dolgok. Egyre inkább tudni fogod, mi az, ami igazán feldob, és tényleg jó a testednek meg a lelkednek. Zabálás helyett mondjuk futni fogsz járni, shoppingolás helyett pedig olvasol, vagy bármi mást csinálsz, amiben tényleg örömed telik.

Kép: Pixabay

És végre mersz nagyot álmodni. Azért az továbbra is előfordulhat, hogy túlságosan nagy lesz az az álom. Pl. én néhány évvel ezelőtt meg voltam győződve arról, hogy Cesar, a kutyasuttogó egyszer eljön értem, és elvisz magával Amerikába, ahol majd együtt kutyázunk.

Ám ha hasonlóan nagy vágyaid voltak, amelyek persze nem akarnak teljesülni, az már távolról se jelenti azt, hogy padlóra kerülsz. Megtanulod az álmaidat rugalmasan kezelni, elkezdesz B, C, D, stb. terveket készíteni, és szép lassan, de biztosan rájössz, hogy ezek a tervek ezerszer jobbak az eredetinél. Én is így vagyok a saját céljaimmal. Bőven van tapasztalatom, mert gyakorlatilag az életem összes területén szükségem volt az újratervezésre.

Természetesen egy olyan munka is a céljaid közé tartozik, ami nem csak pénzt hoz, hanem örömet is okoz. A túlélés már nem igazán foglalkoztat, hiszen te ehelyett élni akarsz. Persze ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem lesznek paráid. Simán lehetnek még kisebb vagy akár komolyabb félelmeid is. Abban viszont biztos lehetsz, hogy nem fognak tudni maguk alá gyűrni. Mert egyszer már kimásztál egy hatalmas gödörből, úgyhogy miért ne sikerülhetne ez másodszor is?                          

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.