Kép: Baló Andrea Mariann

Ha valaki igazán mélypontra jut, onnan mindenképpen tovább kell mennie. Ezután a szakadékba érkezik, vagy ha nem, akkor csak felfelé vezethet az útja. Baló Andrea Mariann lélekíró az utóbbi esetet mutatja be a nemsokára megjelenő regényében.

Andi munkáival először a Léleknyomat blogon találkoztam. Ez a blog nagyon sokat segített nekem, erről itt írtam. Innen jött az ötlet, hogy interjút készítsek a szerzőjével. A már említett könyvéről, az írással való különleges viszonyáról és a jövőbeli terveiről beszélgettem vele.

Mivel foglalkozik egy lélekíró? Mi különbözteti meg egy átlagos írótól?

Írásaimban a lélek mélységeit kutatom és igyekszem felfedni a benne megbúvó rejtelmeket és igazságokat. Mindig is úgy éreztem, hogy amikor írok, nem itt vagyok a jelenben, hanem egy teljesen más valóságba kerülök. Megnyílnak előttem a tudatalatti kapui és ennek köszönhetően könnyen a felszínre tudom hozni a mélyben rejlő kincseket.

Egyfajta belső írás ez, mikor teljes mértékben kikapcsolom a racionális bal agyféltekét és hagyom, hogy a jobb oldali, amely a kreativitásért felelős, átvegye az irányítást. A toll és a papír csupán eszközei annak, hogy a tiszta gondolatok formát ölthessenek az anyagi világban. Ezeket szeretném átadni mindazok számára, akik készek a lélek útjára lépni, hogy megismerhessék igazi önvalójukat.

Mióta írsz?

Valamikor az általános iskolában kezdtem el írkálni, akkoriban még inkább csak verseket és rövid novellákat karcoltam egy kis füzetkébe. Később naplóírással próbálkoztam, de a rendszeresség valahogy nem volt az erősségem, így többször abba is hagytam. Amire az mondható, hogy komolyabban is elkezdtem írni, az a középiskola első évére tehető. Abban az időben indult el bennem első regényem története, amely mostanra nyerte el végleges formáját. Emellett folyamatosan áradtak az újabb történetkezdemények, melyeket vázlat formájában lejegyeztem és eltettem későbbi kidolgozásra.

Három és fél éve volt egy hatalmas jelentőséggel bíró szemléletváltásom, amely az írásnak is új értelmet adott. Megismertem a Belső Írás technikáját, valamint ezzel együtt megtapasztaltam a flow élményt is, melyek méginkább ráerősítettek az írás örömére és hasznosságára. Ennek köszönhetően fejeztem be regényem első kötetét, valamint indítottam el idén a blogfelületet is.

Mivel foglalkoztál, mielőtt belekezdtél az írásba?

Az írás egészen a szemléletváltásomig csak hobbi volt számomra. Egy olyan tevékenység, amely teljes mértékben kikapcsol és szórakoztat. Mivel mondhatni igen korán az életem szerves részévé vált, így foglalkozásként nem tudnék mit megemlíteni, mintsem tanulmányaimat és a gyermeteg ábrándozásokat.

Most viszont ez nagy mértékben átalakult, hiszen már arra is egy eszközzé vált, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz. Ennek megfelelően még nekem is igazodnom kell hozzá, mivel elkezdtem azon dolgozni, hogy ez a számomra oly kedves hobbi hivatásommá is válhasson.

Ezzel viszont új kihívásokkal is szembe kell néznem, hiszen az egész életvitelemet is úgy kell alakítanom, hogy elegendő időm legyen az írásra, az azzal kapcsolatos tájékozódásra és saját ismereteim bővítésére. Ezt jelen helyzetem is nagyon szemléletesen tükrözi, mivel a munkahelyi kötelezettségek, a könyvkiadás és egyéb nem várt események hatására kénytelen voltam visszavenni a tempóból. Megértettem, hogy sokkal jobban meg kell terveznem a bejegyzéseket és az időbeosztásomon is dolgoznom kell, hogy mindig legyen elegendő időm mind az írásra, mind pedig a pihenésre.

Miért kezdtél el írni?

Kép: Baló Andrea Mariann

Sok esetben nem tudtam vagy nem mertem elmondani az érzéseimet, ezért inkább papírra vetettem egy-egy vers vagy kis történet formájában. Ugyanez indította el tudat alatt a regényem történetét is, hiszen minden olyan érzelmet és eseményt, amelyet nehéz volt feldolgozni, átvetítettem egy kitalált történetbe.

Felszabadító érzés volt ezeket végre kiengedni, majd a későbbiek folyamán – évekkel ezután –, amikor már tudatosan a történetvezetésre és a mondanivalóra koncentráltam, megváltozott a regény és kezdett kiforrott egésszé válni. Viszont ez a terápiás jellegű írás mind a mai napig jelen van az életemben, és amikor nehézségek adódnak, vagy mélypontra kerülök, egyszerűen csak kiírom magamból a gondolatokat, és a végére érve legtöbb esetben megoldást is találok.

Harmadrészt, ami pedig hasonlóan a szemléletváltással lépett be az életembe, az a megszerzett tudás és tapasztalatok átadásnak a vágya, amelyhez az írás csodálatos közvetítőeszközként szolgál. Ezért kezdtem el írni a blogom és ennek a szenvedélynek a velejárója lesz mindazon cikk és könyv, melyeket a jövőben megalkotni tervezek.

Mit szólt a környezeted ahhoz, hogy az írással kezdtél el foglalkozni?

Igazából sem negatív, sem pozitív visszajelzés nem érkezett nagyon sokáig. Persze, néhány barátom, akik olvasták korábban az írásaimat bátorítottak, de ezt leszámítva nem mondanám, hogy túlzottan a figyelem középpontjában lett volna. A családom teljes mértékben elfogadja, hiszen mindenkinek meg van a maga hobbija és érdeklődési köre. Azzal is tisztában vannak, hogy mi a hosszútávú célom és támogatnak benne, viszont elvárják, hogy észszerű kereteken belül haladjak. Ami nem meglepő módon önmagam számára is fontos, hiszen nem lehet egyik napról a másikra írásból megélni.

Mindazonáltal most már mellettem áll egy hatalmas támogató erő is párom személyében, akinek köszönhetően rengeteget fejlődtem és képes voltam tettekben is megközelíteni az álmaimat. Mára pedig egyre több pozitív visszajelzést kapok másoktól is, amelyek nap mint nap megerősítenek abban, hogy helyes az út, amin járok, csak tovább kell mennem.

Hogyan tudod összeegyeztetni az írást a munkahelyi feladataiddal?

Jelenleg egy multinacionális cégnél dolgozom alkalmazottként, így napi tizenegy órámat a munka és az utazás teszi ki, amely igencsak megnehezíti a rendszeres írásra való átállást. A regényem egy részét is leginkább a reggeli és esti 1-1 órás ingázások alatt a metrón és buszon írtam meg, amikor le tudtam ülni. De volt olyan eset is, amikor annyira belelendültem az írásba, hogy állva a mozgó járművön körmöltem a sorokat – tudni kell rólam, hogy imádok kézzel írni, és legtöbb esetben nem gépelek, csak utólagosan másolom át egy word dokumentumba. De ez sem a legideálisabb.

Hétvégente lenne rá időm, viszont az olyan időszak, amikor végre ki tudnék mozdulni a főváros zajos forgatagából valamilyen kikapcsolódás után kutatva, valamint ilyenkor van leginkább időm a nagyobb projektek kidolgozására. Emellett az elmúlt időszakban nagyon sok olyan tanfolyamon és képzésen is részt vettem/veszek, amelyek szintén a hétvégi napokon zajlanak, így kevesebb lehetőségem marad az írásra. Szeretnék ezen változtatni, mert az utóbbi időben sajnos nagyon a háttérbe szorult ez a számomra nagyon fontos tevékenység.

Szóval nagyon nehéz összeegyeztetni az alkalmazotti munkakört a hivatásomnak érzett írással és egy induló vállalkozás felépítésével. Ennek megfelelően keresem a lehetőségeket, amelyeknek köszönhetően megteremthetem a számomra ideális életmódot.

Említetted, hogy már regényed is van. Miről szól ez a könyv?

Igen, már lassan 13. éve dolgozom egy történeten, amelynek első kötete november 10-én fog megjelenni. Spirituális-fantasy regény, amely amellett, hogy egy egyedi történeten alapuló fantasy történet, mély spirituális üzenetet és tanításokat hordoz magában.  Egyszerre szól azokhoz, akik egy könnyed, mégis izgalmas és újszerű fantasztikum világában játszódó olvasmányra vágynak, valamint a lélek útját járókhoz. A Lelkem sötét éjszakája címet viseli, és két nagyobb témát érint, melyek saját tapasztalataim alapján szorosan egybefonódnak: a lélek sötét éjszakája és a lélekvándorlás - előző életek.

A történet magában foglalja a címben is megjelenő, erőteljes és csodálatos értékekben gazdag spirituális fejlődési útszakasz rejtelmeit. Útkeresésünk azon fázisa, amikor a világ összedőlni látszik körülöttünk, és a teljes megsemmisüléssel fenyeget. Ebben az állapotban bensőnk rákényszerít az igaz út keresésére azáltal, hogy a körülöttünk lévő világot, melyhez oly sokáig ragaszkodtunk hiába, apró szilánkjaira zúzza, s nem marad más, csak tiszta önvalónk. Megújulás a régi teljes megsemmisülése által. Mindenkinek meg van a lehetősége arra, hogy saját maga döntse el, hogy meddig bolyong a sötétben a földön tapogatózva, s mikor emeli fel tekintetét az égre, hogy meglássa az új fény születését.

Ehhez kívánok történetemmel útmutatóul szolgálni, melyet a Lelkek útja regénysorozat foglal magában. A hősnő, Nyra történetén keresztül szeretném megmutatni, hogyan kerülhetünk ki a karmikus forgószélből, és hogy hogyan ismerhetjük meg azokat a korlátozó eseményeket, melyek a múltban gyökereznek. Segítséget nyújthat annak elfogadásában, hogy mindez ott él lelkünkben, és a megtapasztalása által többek és gazdagabbak lehetünk.

Változást hozhat gondolkodásban, látásmódban és életfelfogásban, amennyiben nyitott az olvasó befogadni mindazt a mélyebb tudást és megtapasztalást, amely képes felnyitni a szemét. Hatására elindulhat azon az úton, melynek végén a teljes átalakulás várja, hiszen mély tisztítást képes végezni lelki szinten, olyan témákat megmozgatva, melyek már megérettek az elengedésre.

Üzenetét tekintve önmagunk jobb megismerésére és elfogadására szeretném felhívni a figyelmet.  Azáltal, hogy betekintést nyújt abba a spirituális fejlődési szakaszba, amely a legmeghatározóbb egy ember életében, megmutatja, hogy mennyire fontos tisztában lennünk azzal a helyzettel, amelyben jelenleg vagyunk. Emellett rávilágít a megoldásra, melyet minden esetben önmagunkban kell elkezdenünk keresni.

Másrészről szembeállítja a múltat és a jelent. Megmutatja, hogy milyen módon képesek előző életeink befolyásolni bennünket, és hogy miért érdemes megismerni őket. Mennyi mindent meg lehet érteni azáltal, hogy felfedjük azokat a blokkokat és életfeladatokat, amelyeket áthoztunk jelen életünkre. Röviden: elengedni a múltat, megbocsátani önmagunknak és elfogadni azt a feladatot, melyet választottunk.

Tudsz mondani olyan sztorit, amikor egy bizonyos írásod pl. egy blogposzt vagy egy novella segített túllendülnöd valamilyen nehézségen?

Korábban a Blogger.com felületén is vezettem egy blogot, amelyre mondhatni csak ilyen jellegű bejegyzéseket tettem fel. Ezeket a szemléletváltásom idején kezdtem el megörökíteni, szintén azzal a céllal, hogy amiket már én magam megértettem, azt átadhassam másoknak is. Írtam magáról a változásról is, az elengedésről, önmagunk és leginkább negatív érzelmeink kontrollálásáról. Arról, hogy milyen sok gondot is okoz az, ha elfojtjuk érzéseinket és ehhez hasonló gondolatokat fejtettem ki.

Mégis, talán a számomra legmeghatározóbb az egészséggel kapcsolatos poszt volt. Akkoriban olvastam Dr. Buda László – Mit üzen a tested? című könyvét, valamint Louise L. Hay műveit. De ami végül ezek után a bejegyzés megírásához vezetett, egy hihetetlenül megható rövid kis videó volt egy kisbabáról, akit videóra vettek, amint megkapja első szemüvegét és életében először pillantotta meg édesanyját teljes valójában. Könnyek közepette néztem a jelenetet és valójában ekkor értettem meg, hogy milyen fontos az egészségünk, mégsem értékeljük igazán. Ennek hatására elkezdtem teljesen másképp szemlélni a dolgokat, önmagamat és örömmel fogadni a legapróbb eseményeket is.

Én nyáron írtam egy novellasorozatot, aminek most készül a folytatása. Az egyik főszereplője egy kutyus. A vicces az, hogy egy darabig esküszöm, többet gondoltam rá, mint a hús-vér négylábú barátaimra, és ez mindig így volt, nem csak akkor, amikor írtam. Veled előfordult már, hogy ugyanígy összenőttél egy-egy karaktereddel?

Szerintem ez valamilyen szinten teljesen természetes, hiszen akarva-akaratlanul egy író önmagát jeleníti meg története hősében, ezért is tud vele oly mértékben azonosulni és foglalkoztatja ennyire a gondolatait. Mivel az adott helyzetet átvetíti egy kitalált, külső alakba, sokkal objektívebben képes rálátni és könnyebben rátalálni a megoldásra.

Hasonló a helyzet saját történetem esetében is, annyi különbséggel, hogy egy idő után mindez tudatossá vált számomra. Ennek ellenére nem önmagamat helyettesítettem be Nyra, a hősnő helyére, hanem meghagytam önmagának, hogy olyanná válhasson, amilyenné a történet folyama tereli. Voltak olyan időszakok, amikor hónapokig effektíve nem írtam a regényt, mert pl. kutatómunkát végeztem vagy az íráskészségemet fejlesztettem, viszont ilyenkor sem telt el úgy nap, hogy ne jutott volna eszembe Nyra, és hogy vajon merre fog haladni az útja.

Mik a terveid? Min szeretnél dolgozni a későbbiekben?

Kép: Baló Andrea Mariann

Jelenleg még a kiadási munkálatokon dolgozom, hogy a novemberi megjelenés sikeres legyen, emellett elindítottam az angol fordítását is, mivel jelentkezni szeretnék a történettel egy nemzetközi pályázatra. Nagyon izgalmas ez a része is, hiszen magánkiadásban én felelek mindenért, nekem kell intézni a háttérmunkálatokat, a megjelenést és a marketinget is.

Miután ezzel végzek, igyekszem újra felvenni a fonalat a blogírásban, valamint nekikezdek a második kötet kidolgozásának. Bokros teendőim közepette a bloghoz tartozó YouTube csatornát is el akarom indítani, amely keretein belül majd hosszabban és konkrét példákkal is be tudom mutatni a bejegyzésekben kidolgozott témákat.

A közeljövőre nézve pedig olyan terveim is vannak, hogy személyesen előadásokat és igény szerint workshopokat is fogok tartani azok számára, akik jobban el szeretnének merülni önmaguk mélyebb megismerésében. Természetesen ezek egy része a személyiségtípusok feltérképezésére fog épülni, a későbbiekben pedig a soron következő archetípusok témaköre is megjelenik. Ezzel is szeretném segíteni az önmagukat megismerni és megérteni vágyó embereket, hogy harmóniába kerülhessenek belső és külső világukkal.

Mi volt az eddigi legszebb pillanatod, és a legnagyobb mélypontod az írással kapcsolatban?

Legcsodálatosabb élményemnek azt emelném ki, amikor az írásaim által – legyen az a regényem vagy más bejegyzés – az életemre nézve jelentős felfedezéseket tettem és értettem meg. Ezt értem egyrészt az írás gyógyító ereje alatt. Képes rávilágítani olyan pontokra, melyeket a tudattalan mélyéről hoz fel, s más esetekben a tudatos elme számára elérhetetlenek. Mindemellett persze az is felemelő érzés volt, amikor 13 hosszú év után életem első regényének utolsó mondatának végére felvihettem a pontot. Ezzel egy korszak zárult le, és egy új vette kezdetét.

Mélypontnak mindenképp az elmúlt pár hónapot nevezném, amikor sajnos mondhatni egyetlen betűt sem voltam képes írni. Ez gyönyörűen látszik a blogomon is. Bevallom őszintén, hihetetlenül mérges voltam magamra, amiért nem haladtam a bejegyzésekkel, mert úgy éreztem, hogy cserben hagyom az olvasóimat, mégsem tudtam rávenni magam, hogy megírjam a következő posztot. Több tényező is hozzájárult ehhez a csendhez, melyek önmagukban is eléggé megviseltek, így együttesen pedig erre a hallgatásra kényszerítettek.

Egyrészt túlfeszítettem a munkatempót, ami nem is csodálható, hiszen reggel munkába menet olvastam vagy írtam, napközben dolgoztam a munkahelyemen, az ebédszünetemet is önfejlesztéssel vagy írással töltöttem, ahogy a hazautat is. Este otthon elvégezve a házkörüli teendőket újra a gépem elé ültem, és dolgoztam tovább a regény vagy a blog megvalósításán. Majd hétvégente vagy egész napos / hétvégés tanfolyamon voltam, vagy szintén írtam és olvastam. Emellett a könyvkiadás háttérmunkálatait intéztem, amibe szintén bele kellett tanulnom.

Ezenkívül egy már másfél éve húzódó egészségügyi problémával is küzdöttem, amit sajnos a korábbi orvosaim nem kezeltek megfelelően, így végül magánorvosokat kellett keresnem. Pár hónappal ezelőtt sikerült hozzáértő szakembereket találnom, akik megnyugtattak, és biztosítottak afelől, hogy nem olyan nagy a gond, mint én azt gondoltam.

Viszont mindez arra pont elég volt, hogy teljesen leszívjon a folyamatos hajtás, aggódás és stressz. A nyugati orvoslás mellett alternatív úton is kezeltem magam, mivel hiszem, hogy a legtöbb betegségnek – vagy inkább rend-ellenességnek – lelki eredete van, és minden ember képes az öngyógyításra, amint megszünteti a fennálló konfliktust és újra helyreáll a belső rend.

Tehát úgy döntöttem, hogy egy időre elengedem az írást és arra fordítom minden energiámat, hogy mind testileg, mind lelkileg harmóniába kerüljek és újra folytatni tudjam az álmaim megvalósítását.  

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.