Life Is Us!

Hogyan váltam frusztrált zombiból kíváncsi és érdeklődő emberré?

2017. szeptember 13. 20:00 - Lifeisus

    

 

 

 

zombie-girl.png

 

 

Kép: Pixabay

 

Úgy nézek ki, mint valami idétlen zombi. Merthogy baromira unom, és utálom, amit csinálok.

 

Egész nap csak ülök a seggemen, ez is sokat ront a helyzeten, hiszen pontosan tudom, és érzem, hogy a testemnek ez egy kicsit se tesz jót. De hát csak ülök, és próbálom valahogy a fejembe nyomni ezt a sok idétlen gondolatot, pedig tudom, hogy ezeket semmilyen értelmes dologra se lehet használni. Gyakorlatilag nincs semmi értelme ennek az egésznek.

Ja, de mégiscsak van: az, hogy legyenek papírjaim arról, hogy milyen okos kislány vagyok. És ugye csak így vihetem valamire, máskülönben semmi se lehet belőlem. Csakhogy ez pillanatnyilag egy kicsit se motivál. Csak annak tudnék örülni, ha most valahol máshol lehetnék. Valahol jó messze innen. Na és fejben tulajdonképpen már rég eltávoztam erről a helyről.

Persze pontosan tudom, hogy a félelem majd egész biztos visszahoz ide. Merthogy ez a vizsga nevű dolog nekem olyan, mintha egy sötét, barátságtalan utcán kéne végigmennem, ahol bármikor előbukkanhat egy csomó szörny, akik nyugodt szívvel képesek darabokra szedni, és felzabálni engem.

Ezek a nem túl érdekes gondolatok pedig talán megvédenek tőlük, ezért igyekszem minél többet magamba szívni belőlük, mielőtt elindulok erre a borzalmas helyre. És igen, ilyenkor már egész jól megy ez a művelet; az életösztön csodákra képes. Annyira, hogy a végén talán sikerül sebezhetetlenné válnom, mert a szörnyek valószínűleg békén hagyják azt, akit okosnak gondolnak.

És tudom, hogy egyszer majd véget érnek az én veszélyes útjaim. Majd megkapom a hőn áhított papírt, a szörnyekkel teli utca pedig csupán egy szerencsére egyre távolabbi emlékképpé válik. A fejembe erőszakolt dolgok, hát, azok meg egész biztos eltűnnek valahova a múlt ködébe.

Jó pár évvel később

Ülök a fotelben; az ölemben a laptopom vagy az e-könyvolvasóm, mikor melyik. Elégedett vagyok; nagyon jól érzem magam a bőrömben. Először is azért, mert alaposan kimozogtam magam. És érdekesebbnél érdekesebb dolgokról olvasok. Az agyam pedig úgy szívja be az infót, mint egy extra nagy teljesítményű porszívó. És ezen az a tény se változtat, hogy gyakran nem az anyanyelvemen olvasok, hanem angolul. Ám a helyzet az, hogy ezt is nagyon élvezem. Tetszik, hogy egyre több kifejezést ismerek meg ezen a másik nyelven.

 

 

portable-computer.jpg

 

 

Kép: Osde8info/Flickr

 

És így minden nap tartogat valami újat; ez izgalmasabbá teszi az életet. És igen, sokszor alig várom, hogy végre leülhessek a gépekhez. És az se zavar, hogy ennek sohase lesz vége. Mindig muszáj lesz újabb dolgokat megismernem. Azaz miről is beszélek? Tulajdonképpen egyáltalán nem muszáj, csak én meg akarom tenni. Csak mert ezek is kellenek ahhoz, hogy tartalmas életem legyen.

Hát a különbség nem kicsi, ugye? Kb. akkora, mint az Everest.

 

 

everest.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Hihetetlenül örülök, hogy többé már nem kell kényszerből, a teljesen jogosan rengeteget szidott iskolarendszer béklyói között tanulnom. Ezt ma már csak a magam örömére teszem, meg persze azért, hogy minél sokszínűbbek legyenek az írásaim. És tudom, hogy ez egyelőre egy utópisztikus vágynak tűnik, de azért azt kívánom, hogy minél hamarabb váljon mindannyiunk számára természetessé, hogy élvezettel szerezzük meg a tudást.              

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr1412820486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Czidlina Ildikó · http://igyutazunkmi.blog.hu/ 2017.09.14. 09:29:55

Ismerős az érzés! ;) Kb. egy hete morfondíroztam én is azon, hogy amikor sulis voltam, alig vártam, hogy vége legyen ennek az időszaknak, viszont amióta bekerültem a felnőtt világba, szinte folyamatosan tanulok. igyutazunkmi.blog.hu/2017/09/07/tanulni_nem_csak_a_tobb_fizetes_remenyeben_kell

Azt hiszem, levonhatjuk a közös tanulságot: az iskolai tanulást a KÖTELEZŐSÉG teszi tönkre. Ugye? ;)

Lifeisus · http://lifeisus.blog.hu/ 2017.09.14. 17:36:53

@Czidlina Ildikó: Igen, a kötelezőség, meg az, hogy egy csomó baromságot be kell magolni, amire aztán soha az életben nem lesz szükségünk. Szóval nemcsak uncsi, amit az ember fejébe tömnek, hanem használhatatlan is. Ezt ma már mindenki tudja, a hírekben is állandóan ezt halljuk, a helyzet viszont nem változik.