Life Is Us!

Foglalkozz magaddal, hogy törődhess másokkal!

2017. augusztus 16. 20:00 - Lifeisus

         

 

 

 

mom-and-puppy.jpg

 

 

Kép: Matthew Cunnelly/Flickr

 

Ez nagyon fontos, négy okot is tudok mondani, hogy miért.

 

Tavasszal írtam egy posztot arról, hogy mindig meg kell találnunk, hol a határ az önzés és az önfeláldozás között. Ebben az is szerepel, hogy csak ezen az egészséges határvonalon tudunk bárkivel is jót tenni. Ez utóbbit persze már mások is leírták/elmondták, de szerintem sok embertársunk ennek ellenére nincs ezzel tisztában.

Ők még mindig hősies cselekedetnek tartják, ha valaki feláldozza/tönkreteszi magát másokért. Oké, pontosan tudom, hogy sokan erre kényszerülnek, mert mondjuk muszáj plusz munkákat vállalniuk, ám ettől még egyáltalán nem egészséges az, amit csinálnak. Már csak azért sem, mert ha valaki szinte sohase pihen, azt a környezete is nagyon meg fogja szenvedni. Most én is kénytelen vagyok így élni, szerencsére egyedül, különben nagyon rossz világ lenne a velem lakók számára.

A túl kis pohár

 

 

poharak.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Arra a képzeletbeli pohárra gondolok, ami időnként betelik. Persze a vérmérsékletünktől is függ, hogy a miénk mit bír el. Az viszont mindannyiunkra igaz, hogy minél kimerültebbek vagyunk, annál kisebb lesz a pohárkánk űrtartalma. Én egy ideje gyakran mondogatom, hogy sokszor saját magamhoz sincs türelmem. Az alvás mellett a mozgással is meg tudjuk oldani ezt a problémát. Azt azért nem mondom, hogy ha kimozogtam magam, akkor fát lehet vágni a hátamon, de közel állok hozzá.

Empátia: az meg mi a fene?

 

 

hugging.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Természetesen elvileg mindenki tudja, hogy mi az. Nagyon sok helyen olvashatjuk, hogy milyen fontos pl. akkor, ha gyereket nevel az ember. A gyakorlat pedig már más tészta. Na jó, azért hulla fáradtan is biztos megértő vagy egy olyan problémával kapcsolatban, ami téged is érint. Sőt, talán az afrikai vagy éppen a hazánkban élő éhező gyerekek szomorú sorsa miatt is ejtesz néhány csepp könnyet.

Na de mi van azokkal, akiknek egészen más gondjaik vannak? Olyanok, amelyek teljesen felemésztik az életüket, ám neked semmiségeknek tűnnek. És ha kimerült vagy, még idegesítenek is. Konkrétan örülsz, hogy élsz, és valószínűleg úgy érzed, hogy az embertársad a bolhából is elefántot csinál. Ezek után esélyes, hogy ráragasztod a „hisztis” címkét.

A gyerekek gyakori áldozatai az ilyesfajta hozzáállásnak. Igen, áldozatok az ilyen emberek, mert nem biztos, hogy igazad van velük kapcsolatban. Ha tiszta fejjel végiggondolnád, milyen érzések vannak pl. egy olyan gyerekben, akinek épp tönkrement a kedvenc játéka, valószínűleg rájönnél, hogy jelen pillanatban neki ez ugyanakkora csapást jelent, mint a devizahitelesnek a kilakoltatás. Egy világ omlott össze benne, és az ő élethelyzetében ez teljesen érthető.

A parák fogságában

"Tuti, hogy betörnek hozzám, és elviszik a laptopomat." "Jaj ne, székre kell állnom? Egész biztos le fogok zúgni!" Ilyen gondolatok jöttek ki belőlem, amikor kiderült, hogy a munka mellett kénytelen vagyok éjszaka tanulni. Persze azelőtt is voltak paráim, de mondjuk a székre állással az égvilágon semmi bajom nem volt. A kimerültség hozta elő ezeket a rémképeket.

Természetesen az is igaz, hogy az emberi elme alapból hajlamos horrorsztorikat gyártani. Ám a legdurvább ötletek a kimerült emberek fejéből pattannak ki. Ilyenkor ugyanis sokszor gyenngének és sebezhetőnek érezzük magunkat, és ez a lehető legsötétebb képeket tárja a lelki szemeink elé.

 

 

dramatic.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Rosszabb esetben ezek sokáig velünk maradnak, ráadásul esélyes, hogy a környezetünkben lévő embertársainkat is sikerül velük beparáztatnunk. Ám ha miután legyártasz egy ilyen thrillert, alszol rá egyet, kipihenten könnyen lehet, hogy azért már más színben látod a világot. És megállapítod, hogy bár nyilván sok szörnyűség történik benne, azért annyira talán mégse félelmetes hely, ahogy azt a kialvatlanságtól elgyengülten elképzelted.

Élet helyett túlélés

Ez jellemző arra, aki csak robotol egész nap, soha nem pihen. A robotolás egyébként egy nagyon találó kifejezés, mert az ember a végén tényleg olyan lesz, mint egy zombi robot.

 

 

robot.jpg

 

 

Kép: Pexels

 

A robotok dolgos kis gépek, de hát nincsenek emberi érzéseik. És szinte azt lehet mondani, hogy egy idő után annak se lesznek, aki hozzájuk hasonlóan viselkedik. Na jó, ez talán túlzás, de az biztos, hogy a pozitív érzéseket képtelenek megélni az ilyen emberek, hiszen észre se veszik az élet szépségeit. És sajnos valószínűleg a körülöttük élők is hasonlóan fognak érezni, mert a hangulatunk ragadós, és valamiért a rosszat könnyebben átvesszük, mint a jót.

Ha valaki a pozitív dolgokat is fel szeretné fedezni, ahhoz el kell tudnia lazulni. Az életvezetési szakértők nem győzik hangsúlyozni, hogy ehhez nem kell komoly kihívásokat teljesíteni. Elég mondjuk napi harminc perc mozgás, egy pár oldal egy jó könyvből stb. Én pedig tapasztalatból tudom, hogy igazuk van.                           

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr3012746790

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Foglalkozz magaddal, hogy törődhess másokkal! 2018.05.25. 21:44:25

                    Kép: Matthew Cunnelly/Flickr   Ez nagyon fontos, négy okot is tudok mondani, hogy miért.   Tavasszal írtam egy posztot arról, hogy mindig meg kell találnunk, hol a határ az önzés és az önfeláldozás között. Ebben az is ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása