Kép: Unsplash

Az biztos, hogy igen. Az viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen a vezető.

Azóta tudom magam jól megértetni a kutyákkal, amióta a falkavezérükként viselkedem. Ám van, aki szerint ez a megközelítés már elavult, ráadásul az ebet megtöri, ha alárendeltként kezeljük. Csakhát az én négylábú barátaimat is beleértve számtalan olyan kutyus él a Föld bolygón, aki nagyon is jól érzi magát követőként. Cesar és Jan Fennell pedig nagyon hatékonyan tudják kezelni a kutyákat ezen elmélet segítségével.

Azt mondják, hogy a kutya ösztönösen falkában érzi magát még akkor is, ha ez a bizonyos falka csupán belőle és a gazdájából áll. Azt is tudják, hogy ezt mindenképpen irányítania kell valakinek, így ha a gazdi ezt nem teszi meg, akkor a kutyus mancsába kerül a hatalom.

Ami azonban nem tölti el túl nagy örömmel, inkább stresszeli őt, hiszen képtelen vezetőként helytállni állatként az emberi világban. Fennell szerint a kutyának átengedni a vezetést kb. olyan ötlet, mintha valaki megengedné az ötéves gyerekének, hogy ő vezesse a család autóját a város közepén, a bevásárlókörút során. Szóval minden ellenkező híresztelés ellenére ezek az állatok nagyon is igénylik az irányítást. Ám sok ember ezt mégis az ebek elleni merényletként éli meg.

Én vagyok a király, neked meg kuss!

Kép: Pixabay

Ez az a hozzáállás, ami miatt sokaknak már a vezetés puszta gondolatától is égnek áll a hajuk. Márpedig jó néhány kétlábú így értelmezi a vezető szerepet. Úgy gondolják, hogy egy erőskezű főnök minimum leordítja az alárendeltjei fejét, mert csak úgy képes érvényesíteni az akaratát, ha félelemben tartja őket. Ám az ilyen alakokról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy olyan marha erősek. Aki abból merít erőt, hogy a másikat lenyomja, az valójában harmat gyenge! Egyébként ez az egész valószínűleg csak vetítés, és esélyes, hogy az illető a lelke legmélyén nagyon is bizonytalan.

Évekkel ezelőtt nem voltam ám ennyire okos. Alaposan összeszartam magam, ha a főnököm üvöltözött velem. Ma viszont már nem hat meg egy ilyen előadás, konkrétan leszarom. Ez gyakran elég is lehet ahhoz, hogy rést üssön az erőszakos alak kőkeménynek látszó páncélján. Amúgy is veszélyes lehet agresszíveskedni, mert ugye az is előfordulhat, hogy a fagyi visszanyal. Aki tegnap még parázott, az lehet, hogy ma fellázad, és könnyen kiderülhet, hogy sokkal nagyobb hangja van, mint a megfélemlítőjének.

Az ilyenfajta irányítási stílusnak egyébként neve is van ám. A Daniel Goleman, Richard Boyatzis és Annie McKee által írt A természetes vezető című könyvben disszonáns vezetés néven olvashatunk róla. Na és ez egész biztos megtöri az állatokat. Ha engedelmeskednek is, azt csak félelemből teszik.  De az is lehet, hogy te leordítod a kutyád fejét, ő pedig tojik a tiédre. Sőt, az is előfordulhat, hogy az eb megpróbálja átvenni a hatalmat, amikor már elég erősnek érzi ehhez az állkapcsát.

Éljen az együttműködés!

Cesar szerint az ember az egyetlen faj a Földön, aki önként és dalolva hajlandó követni egy labilis vezetőt. Az állatok viszont inkább arra szavaznak, amit Golemanék rezonáns vezetésnek neveztek el. Ez esetben a vezető nyugodt és határozott. Az együttműködésre törekszik ahelyett, hogy elnyomná a követőit. Ezt simán el tudja érni, mert megvan hozzá a kellő tekintélye.

Kép: Pexels

Golemanéktól megtudhatjuk, hogy igazából az embereknél is ez a hozzáállás a nyerő. Évtizedeken át kutatták ezt a témát, én pedig tapasztalatból tudom, hogy igazuk van. Valamikor réges-régen nekem is volt olyan főnököm, aki így bánt velünk, és az biztos, hogy sokkal jobb érzés ilyen körülmények között dolgozni.

Vezetni a vezetőt?

Kép: Midiman/Flickr

Mármint a vakvezető kutyákra gondolok, mert nekem majd ilyen ebem lesz. Viszont velük kapcsolatban van egy kis csavar ebben a falkavezér-történetben. Merthogy egy ilyen kutyusnak nem mindig szabad feltétel nélkül engedelmeskednie. Pl. ha azt mondom neki, hogy menjen előre, ezt nem teheti meg, ha mondjuk előttünk egy nagy gödör tátong.

Ám ettől függetlenül szerintem nyugodtan lehetek a falkavezére. Valahogy úgy fogunk együtt dolgozni, mint a fent említett jó főnök és a beosztottja. Igaz, ahhoz majd nem feltétlenül tudok hozzászólni, hogy milyen akadályok vannak az utcán. Na de sokszor a főnök se képes elvégezni a beosztottjai feladatait, ugye? Ám attól még észre kell vennie, és szóvá kell tennie, ha nem végzik rendesen a munkájukat. Mi is valahogy így fogunk együttműködni!                         

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.