Life Is Us!

Hat lábon a szabadulásért: II. rész

2017. május 28. 20:00 - Lifeisus

Egy idegen világban

        


 

 

 

castle2.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Cselédnek álltam a méltóságos gróf úrhoz, ám az itteni élet egy csöppet sincs ínyemre. A grófkisasszonyt kellett szolgálnom, aki egy roppant gonosz perszóna. Így aztán elhatároztam, hogy az egyik körülöttünk élő ebnek megtanítok egy mulatságos számot, és mutatványosnak állok vele.

 

A történet első részét itt olvashatod

 

Ez egy gyönyörű szép álom, ám nem olyan könnyű megvalósítani. És ha az ember leányának minden pillanatban a grófkisasszony kívánságait kell lesnie, akkor teljességgel lehetetlen. Ezért elhatároztam, hogy átkéretem magam a gróf úr ebeit szolgálni. Mert rengeteg kutyája van ám neki, vadászatra használja mindegyiket.

 

 

houndpack.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

És leesett az álla, amikor megtudta, hogy velük szeretnék dolgozni. Ez nem is csoda, hiszen leányok nem szoktak effajta munkát végezni. Én azonban elmondtam, hogy a falumban állatok között éltem, értek a nyelvükön, köztük vagyok igazán elememben. Ez nagyon tetszett az uraságnak, mert számára roppant fontosak az ebei.

Van néhány kedvence, azok minden pillanatban vele vannak. A többinek pedig olyan lakóhelyet építtetett, amilyen az angol lordok ebeinek van. A ketreceik sokkal nagyobb és szebb házakban vannak, mint amilyenben én laktam a falumban. Télen még fűtenek is rájuk! Nekem etetnem kell néhányukat, és minden nap ki kell cserélnem alattuk a szalmát.

Ám be kell vallanom, eleinte nem igazán fűlött a fogam ehhez a munkához. Ráadásul a gróf úrnak sem mondtam teljesen igazat. A falumban valóban éltek körülöttünk állatok, de azok csak tyúkok voltak egytől egyig. A kutyáktól pedig mindig is tartottam. Körülöttünk csupa vérmes eb élt, akik legszívesebben szétmarcangoltak volna minden emberi lényt. Meg aztán kisleánykoromban nem kutyákról álmodoztam, hanem szépséges szép ruhákról és csodás ékszerekről. Ám az a mutatványos eb olyan jókedvű, és annyira ügyes volt! És bizonyára képtelen ártani bármiféle embernek. Ezek a vadászebek is csupán a vadakra jelenthetnek veszélyt.

Ám kezdetben förtelmesen éreztem magam köztük. Amikor a főszolga megmutatta nekem a helyüket, nehezen tudtam megállni, hogy ne fakadjak sírva. Rettenetes volt hallgatni a szüntelen csaholásukat. Attól pedig egyenesen kirázott a hideg, amikor valamelyikük megérintett a nedves orrával. Csupán egyetlenegy dolgot tudtam a javukra írni. Az már rögtön látszott, hogy azért egy hajszállal jobb velük dolgozni, mint a grófkisasszonnyal, hiszen ők sohasem hisztériáznak.

Ám mindez kevés volt ahhoz, hogy kellemesen érezzem magam ezen bestiák társaságában. Ők meg mintha észlelték volna, hogy idegenkedek tőlük. Ha valamelyikük kint volt a szabadban, biztosra vehettem, hogy amint meglát, nekem ugrik, és majd feldönt. Hiába kiabáltam, hogy ezt ne tegye, kutyába se vett! Ezer szerencse, hogy a fogukat azért nem akarták belém mélyeszteni. Azonban időnként még ennél is gonoszabb tréfát űztek velem.

Egyszer amikor az ennivalót vittem nekik, az egyik gaz lény felugrott rám, méghozzá mind a négy tappancsával, és kiütötte a kezemből a fazekat. Azután úgy tizedmagával pillanatok alatt eltüntette a zöld gyepre ömlött eledelt, mintha az sohase lett volna ott. Egy nap meg az történt, hogy nem tudtam kicserélni az ebek szalmáját. Természetesen akkor is vittem friss szalmát. Ám amikor letettem a földre a zsákot, hogy kibontsam, a semmiből előtűnt egy szőrös szörnyeteg, és megtette azt helyettem. Azon pedig már meg sem lepődtem, hogy néhány gonosz társa is megérkezett. Rárontottak a zsákra, és széthordták a tartalmát mind a négy égtáj irányába.

Ilyenkor csupán egyvalamiért tudtam hálaimát mondani a jóistennek. Mert odafent azért ő mégiscsak vigyázott rám. Amikor ugyanis ezek a rettenetes események megtörténtek, mindig egyedül voltam ezekkel a szörnyű bestiákkal. Ez nagyon nagy szerencse, mert máskülönben jaj lett volna nekem. Bizonyára vissza kellett volna állnom a grófkisasszony vagy valamelyik másik kiállhatatlan fehérnép szolgálatába.

Ám egyszer így is azt hittem, hogy itt a vég. Amúgy is nagyon rossz idő volt, egész nap hatalmas cseppekben esett az eső. A gróf úr megtiltotta, hogy az ebek ilyenkor a szabadban legyenek, mert túlságosan félti őket. Ám az egyik hebrencs vizsla elhatározta, hogy ő bizony semmibe veszi ezt a szabályt.

Akkor is épp a friss szalmát vittem az ebeknek, és amikor kinyitottam a ház ajtaját, a szóban forgó lény kirontott mellettem. Én pedig se élő, se holt nem voltam a rémülettől. Az már egy másik kérdés, hogy ez a vadállat miért nem volt a ketrecében. Az nyilvánvalóan az Ödön hibája volt. Ő a legfigyelmetlenebb szolga az egész birtokon, ám ezzel együtt a legnagyobb talpnyaló is. Így biztosra vehettem, hogy ha kiderül az eset, engem vesznek elő miatta. És elő fognak venni még úgy is, hogy nem az uradalom kedvenc ebéről volt szó. Mert ez a bestia már többeket bajba kevert. Őurasága ugyanis semmiféle emberi lénynek sem hajlandó engedelmeskedni.

 

 

vizsla.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

A vadászatokon is gyakran elcsámborog, ahelyett, hogy a vadak nyomát követné. A vadászok ezért csak úgy hívják őt, hogy az eszelős. Ám ha valaki meglátja csurom vizesen! Biztosra vettem, hogy ez esetben nekem végem!

Így elhatároztam, hogy tűvé teszem érte a birtokot. Inkább én leljem meg, mint a sok rosszakaróm egyike! Csak a jóisten tudja, mennyit gyalogoltam a szakadó esőben, de hiába. Sehol se akadtam a földkerekség leggonoszabb állatának a nyomára. Ezt a címet adományoztam neki, miközben kajtattam utána.

Már bőrig áztam, és amúgy is vissza kellett mennem a többi ebhez. Úgy véltem, abból sokkal nagyobb bajom lehet, ha kiderül, hogy nem láttam el őket. És elkerekedett a szemem, amikor a ház felé közeledtem. Egy csapzott kutya rohant felém, méghozzá az eszelős eb.

Ám egy kicsit sem bántam, hogy felugrott rám meg azt se, hogy hozzám dörgölte az esőben átázott testét. Már nem nehezteltem rá, örültem, hogy végre megkerült! És egy fontos elhatározásra jutottam ezt a betyárt illetően. Mert én a magam részéről már Betyárnak hívom őt, hadd legyen neki is egy rendes neve! Bízom benne, hogy híresebb lesz, mint a birtok összes vadászebe együttvéve, mert ő lesz az, akiből mutatványost fogok faragni. Biztosra veszem, hogy ez sokkal inkább ínyére lesz, mint a vadak kajtatása.

Folyt. köv. mához egy hétre.                           

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr6412545761

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hat lábon a szabadulásért: II. rész 2018.05.28. 02:06:10

                   Kép: Pixabay   Cselédnek álltam a méltóságos gróf úrhoz, ám az itteni élet egy csöppet sincs ínyemre. A grófkisasszonyt kellett szolgálnom, aki egy roppant gonosz perszóna. Így aztán elhatároztam, hogy mindenféle mulatság...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása