Life Is Us!

Mindent a megfelelő időben, de tényleg csak akkor!

2016. november 28. 20:00 - Lifeisus

 

 

 

 

clock.jpg 

 

 

Kép: Leo Reynolds/Flickr

 

"Ne majd, hanem most!", mondják nekünk állandóan az önfejlesztéssel foglalkozó szakemberek. Tulajdonképpen igazuk van, ám van a történetben egy kis csavar.

 

Nóra Pest egyik belső kerületében élt. Nem igazán érezte ott jól magát, és úgy gondolta, Buda jobb hely lenne számára. Úgy tervezte, hogy eladja a maga kis másfél szobás lakását, és vesz egy ugyanakkorát a Duna túlsó partján. Csak hát azt a fránya árkülönbséget nem kalkulálta bele ebbe az amúgy fantasztikus tervbe, pedig az nem volt kicsi.

Így akkor és ott úgy nézett ki, hogy önerejéből esélye sincs előbbre jutni, ami nagyon elkeserítette. A hitelfelvétel lehetősége természetesen megfordult a fejében, ám villámgyorsan elvetette az ötletet. Egyszerűen nem merte ezt meglépni, túl veszélyesnek érezte. Ehelyett gyűjtögetni kezdett egy lakáskassza program segítségével.

Persze ez azt jelentette, hogy egy jó ideig még az eredeti lakóhelyén kellett maradnia, aminek természetesen nagyon nem örült. Amikor azonban egyre több rémtörténetet hallott a bedőlt devizahitelekről, már áldotta az eszét, hogy nem lépett rögtön, mihelyt megfordult a fejében a költözés gondolata.

Amikor összegyűlt a kívánt összeg, az eredetinél sokkal nagyobb lépésre szánta el magát. A megtakarított pénze mennyisége meg az életkörülményei lehetővé tették, hogy vegyen egy kisebb házat az agglomerációban. Kimondhatatlanul örül, hogy annak idején óvatos duhaj volt. Igaz, így később érte el a célját, ám mindvégig nyugodtan alhatott, azután pedig sokkal többet kapott az élettől, mint amiről valaha is álmodni mert.

Nyugi, nem azért osztottam meg veled az ismerősöm történetét, mert kiselőadást akarok tartani arról, hogy miképp gazdálkodjunk okosan a pénzünkkel. Ez nem tartozik a blogom profiljába. Ehelyett azt akartam szemléltetni, hogy mennyire fontos az időzítés.

Tényleg ne majd, hanem most?

Persze erről mindenkinek megvan a véleménye, akinek valaha is köze volt az önfejlesztéshez. És általában mindenki ugyanazt mondja. Azt, hogy ha valami komoly elhatározásra jutottunk, azt ne majd tegyük meg, hanem most. Azon nyomban cselekedjünk, mihelyt kipattant a fejünkből az ötlet.

Nyilván mindannyian pontosan tudjuk, miért javasolják ezt a szakemberek. Azért, mert nagyon jól ismerik az emberi lelket. Meg azt a folyamatot, amikor a nemes elhatározást kifogások hosszú sora követi. "Majd megtanulok rendesen főzni, ha lesz rá elég időm." Valószínűleg hallottad már ezt, vagy valami hasonló tartalmú mondatot. Aztán valahogy mindig sok a munka, vagy jön az influenzajárvány vagy ki tudja, még mi minden, ami megakadályozza, hogy az illető betartsa az ígéretét.

 

 

laziness.jpg

 

 

Kép: Tambako The Jaguar/Flickr

 

Ez természetesen egyáltalán nem jó hozzáállás. Ám arra is vigyáznunk kell, mikor és mekkorát lépünk, nehogy a végén jól pofára essünk. Pl. tegyük fel, hogy valaki álmodik egy nagyot, hogy dolgozni szeretne XY cégnél. Aztán az első adandó alkalommal el is megy egy állásinterjúra.

A történetnek viszont van egy szépséghibája: a cégnél perfekt angoltudást kérnek, emberünk azonban éppencsak hogy meg tud szólalni ezen a nyelven. Az interjúztató ekkor nem valószínű, hogy értékelni fogja az illető bátorságát, hiszen az kevés ahhoz, hogy előre vigye a céget. Ehelyett esélyes, hogy azonnal ki fogja őt penderíteni.

Én magam is kerültem olyan helyzetbe, hogy előbb cselekedtem, mint kellett volna. Ezen a blogon már írtam arról, hogy idáig sikertelenül próbálkoztam a kutyatartással. Mióta beleástam magam a kutyapszichológiába, gyakran gondolok arra, hogy ezt már akkor meg kellett volna tennem, amikor elhatároztam, hogy hazahozok egy ilyen fantasztikus négylábút.

A blogommal kapcsolatban már sokkal megfontoltabb voltam. Egyébként a Blogokról. Neked. nevű blogban is ezt ajánlják. Azt írják, hogy érdemes elkészíteni néhány bejegyzést, mielőtt az ember közzétenné a munkáit. És milyen igazuk van! Merthogy eleinte nem is olyan egyszerű összehozni ezeket a posztokat, legalábbis nekem nem volt az.

A bejetgyzéskészítés eltér attól, amiket idáig csináltam, úgyhogy rá kellett jönnöm az ízére. És amíg ez bekövetkezett, sikerült legyártanom néhány csont száraz anyagot, amelyeket akkor se vállalnék nyilvánosan, ha fizetnének nekem egymillió eurót. Na jó, annyiért talán mégis, de kevesebbért semmiképpen se!

Aztán ott voltak még a képek, amelyekkel idáig sohase foglalkoztam. Eltelt egy kis idő, amíg utánajártam, hogy pontosan honnan lehet őket beszerezni, és megbarátkoztam a képletöltő oldalakkal. És bár alapvetően lelkes voltam az előkészületek során, azért elég sok mélyrepülésben is volt részem. Most jólesik erről írni, ám az sokkal kevésbé tetszett volna, ha mindez akkor történik, amikor már élesben megy a játék.

Kis lépés=nagyobb eredmény

A trénereknek persze abban igazuk van, hogy a kezdet nagyon fontos. Az első lépést nem szabad halogatni már csak azért se, mert gyakran azt a legnehezebb megtenni. Viszont az a legjobb, ha utána kis lépésekkel haladunk előre. Leginkább a testmozgással foglalkozó anyagokban lehet találni ezzel kapcsolatos tanácsokat. A személyi edzők azt mondják, hogy elsőre senki se várjon magától túl nagy teljesítményt, pl. ne akarja rögtön lefutni a maratont. Először rövid távokat fusson, majd fokozatosan növelje azokat.

Mindenki jobban jár, ha betartja a fokozatosság elvét akkor is, ha nem a futás a szíve vágya. Sikert elérni csak így lehet. Én magam, bár három éve kezdtem írni, eleinte eszem ágában se volt a műveimet a nyilvánosság elé tárni, csak egyetlenegy személynek olvastam el őket. Ha visszagondolok arra, hogy akkoriban miket produkáltam, úgy érzem, ez egy bölcs döntés volt.

Na és mikor tovább?

Amint haladunk az elérendő cél irányába, sok fontos és egyben nehéz döntést kell meghoznunk. Nehézséget az okozhat számunkra, hogy megállapítsuk, elég jók vagyunk-e már ahhoz, hogy átlépjünk a következő szintre. Márpedig ez egy nagyon fontos kérdés, megint csak azért, hogy sikeresek lehessünk. Hallgathatunk a megérzéseinkre, ám ez nem mindig elég. Én annak idején az egyszemélyes olvasótáboromtól kértem tanácsot, és jelentkeztem egy írótanfolyamra is, amikor már eléggé rátermettnek éreztem magam erre a feladatra.

Figyelni, figyelni és figyelni!

Ami még elengedhetetlen a cél felé vezető utunk során, az a figyelmesség. Arra kell nagyon odafigyelnünk, hogy jön-e szembe valami lehetőség. És ha igen, akkor el kell kapnunk. Nem majd, nem két hét múlva, hanem rögtön ott és akkor. Igen, itt ismét érvényesül a "ne majd, hanem most" szabálya, méghozzá ezer százalékosan. Ha nem így teszünk, talán örökre elszalasztjuk ezt a bizonyos lehetőséget.

 

 

catching.jpg

 

 

Kép: Rob Witcher/Flickr

 

Ilyen bolt az, amikor felfedeztem a Blogokról. Neked. blogot és a hozzá tartozó Facebook-csoportot. Teljesen véletlenül találtam rájuk, pont akkor, amikor elhatároztam, hogy blogot szeretnék írni. Azután nem sokat vacakoltam, rögtön belevetettem magam a tanulásba.

Na de most már hagyjunk engem, térjünk vissza Nórához. Merthogy ő is egy épp jókor szembemenő lehetőséget csípett meg. Egy baráti beszélgetés során hallott egy eladó házról, amiről aztán kiderült, hogy az ő álmai háza. Így nem sokat gondolkozott, hanem rögtön leszerződött a tulajjal, ami derék dolog volt, mivel más jelentkező is volt az ingatlanra.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr4411939691

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mindent a megfelelő időben, de tényleg csak akkor! 2017.02.28. 06:59:40

              Kép: Leo Reynolds/Flickr   Ne majd, hanem most: hallhatjuk/olvashatjuk az önfejlesztéssel foglalkozó szakemberektől állandóan. Tulajdonképpen ez igaz is, ám van a történetben egy kis csavar.   Nóra Pest egyik belső kerületébe...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása