Life Is Us!

Ész vagy megérzés: melyiket kövessük?

2016. november 17. 14:52 - Lifeisus

 

 

2-irany.jpg 

 

 

Kép: Pixabay

 

Mindenkinek megvan a véleménye arról, hogy az eszünket vagy a megérzéseinket kövessük. Ez nem túl gyakori beszédtéma, de nagyban meghatározza a döntéseinket. És mint általában, az igazság most is a két lehetőség között van.

 

Az ész és az ösztöneink kérdésköréről először az egyik tanáromtól hallottam gimnazista koromban. Neki a kedvenc témája volt az ókori görög világ, és az akkori filozófiával kapcsolatban került ez szóba. Azt mondta, hogy az abszolút rendben van, ha az ember többnyire teljesen észszerű dolgokat tesz. Ám előfordulhat, hogy mondjuk egy diák ahelyett, hogy iskola után rögtön haza rohanna tanulni, beugrik egy presszóba, hogy megigyon egy pohár üdítőt, mert a szíve ezt diktálja. És milyen unalmas lenne a világ, ha sohase történne ilyesmi! Engem nem igazán érdekelt ez az egész görög témakör, de ez valahogy mégis megmaradt bennem.

 

 

ertelem.jpg

 

 

Kép: Pixabay

 

Ezen túlmenően azonban nem foglalkoztam a belső sugallatokkal. Teljesen a racionalitás jegyében éltem az életemet, és pályát is ennek megfelelően választottam. Aztán egy nem kis padlóraesés után megtapasztaltam, milyen a megérzés, más szóval az intuíció után menni, és ez fantasztikus volt.

Amikor elkezdtem az önfejlesztéssel foglalkozni, érdekelni kezdett, hogy vajon az eszünket, vagy a megérzéseinket kell követnünk? Csak annyit tudtam, hogy vannak a racionális lények, akik mindig az észérveket keresik, az ösztönlények pedig a belső hangra hallgatnak. Végül megtárgyaltam a kérdést a terapeutámmal, és a következőkre jutottunk:

Figyeljünk a jelekre!

A megérzések gyakorlatilag mindenki életében jelen vannak, és többnyire valami tragédia kapcsán kerülnek szóba. Pl. gyakran halljuk egy-egy súlyos baleset túlélőjétől, hogy olyan rossz érzése volt, mielőtt útnak indult. Én is éreztem már meg bizonyos tragédiák közeledését. Az egyik ilyen az volt, amikor Édesanyám súlyos beteg lett.

Ilyenkor különféle jeleket érzékelünk. Nekem az tűnt fel, hogy annyira nyomott volt itthon a hangulat látszólag minden ok nélkül. Ezt a folyamatot a legjobban Gavin de Becker mutatja be A félelem adománya: életmentő jelek az erőszak ellen című könyvében. Egy megtörtént esetet ír le. Egyszer egy fickó beszaladt egy kisboltba újságot venni, majd, mivel valami számára megmagyarázhatatlan okból félni kezdett, hirtelen sarkon fordult, és kiment. Aznap azt hallotta a hírekben, hogy ugyanebben a boltban nem sokkal a távozása után lövöldözés tört ki.

A könyv szerzője alaposan kifaggatta ezt az embert, hogy mégis mi alapján döntött a hirtelen távozás mellett. Kiderült, hogy a fickó különféle furcsa dolgokat érzékelt, bár mindezt csupán tudat alatt tette. Az egyik vásárló ugyanis egy vastag dzsekiben volt, pedig történetünk a nyári forróságban játszódott. A másik ilyen furcsaság az volt, hogy a parkolóban egy furgon állt járó motorral, amelyben két ember ült. Ez az eset jól példázza, hogy az ilyesfajta észleléseinkre feltétlenül hallgatnunk kell.

Na de most foglalkozzunk vidámabb dolgokkal! Merthogy nemcsak a szörnyűségeket érezzük ám meg, hanem a jót is, csak az utóbbit sajnos gyakran elhessegetjük, pedig azt is komolyan kellene vennünk. Az intuíciónk ilyenkor pl. azt mondja, hogy feltétlenül meg kellene tennünk ezt vagy azt.

Sajnos sokan elfojtják ezt az érzést, pedig nem lenne szabad. Azért nem, mert nagyon jó. Nagyon szuper átgondolni, hogy az elképzelt tetteinknek mi minden lehet a következménye. Nekem ilyen volt az, amikor először gondoltam arra, hogy blogot szeretnék írni. Elképzeltem, hogy én is készítek olyan cikkeket, amilyeneket már évek óta olvasgatok. Meg azt, hogy mindezek felkerülnek a netre. Ez annyira tetszett, hogy napokig egy valóságos energiabomba lett belőlem. Az ilyesfajta érzésekben érdemes megfürödnünk. Egyrészt azért, mert ez tényleg nagyon jólesik, másrészt ilyenkor azt éljük át, ami a lelkünk legmélyén bennünk van. 

 

 

kovessuk-a-megerzeseinket.jpg

 

  

Kép: Pixabay

 

Gyerünk tovább hideg fejjel!

Aztán jó esetben úgy döntünk, hogy megvalósítjuk az álmunkat, amelyre olyan jó volt gondolni. Na és ennél a pontnál az intuíció helyét szépen átveszi az ész, mert ugye itt már konkrétan számba kell vennünk a lehetőségeinket, és hideg fejjel kell döntéseket hoznunk.

Ilyen volt az, amikor eldöntöttem, hogy egész biztos belekezdek a blogolásba. Az intuíció hihetetlenül felemelő megélése után ugyanis egy csomó racionális kérdéssel találtam szemben magam. Mert hát az tök jó, hogy grafomán vagyok, ám el kell érnem, hogy az olvasók rám találjanak, és szeressék a műveimet. Meg ugye ha hirdetést is akarok az oldalamra rakni, alapból nem mindegy, melyik felületen blogolok.

Itt aztán tényleg kőkeményen az észé a főszerep. Mert volt ám olyan oldal, amit nagyon szerettem/szeretek olvasni, és persze megfordult a fejemben, hogy szívesen írnék is azon a felületen. Tényleg szép és barátságos hely az, kivéve ha az ember hirdetni is szeretne, mivel az ott csak nagyon nehezen jöhet össze.

Arra is oda kell figyelnem, hogy a Google-vel könnyedén meg lehessen találni a posztjaimat. Az tiszta sor, hogy ehhez különböző kulcsszavakat kell megadnom. Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy annak is jelentősége van, hogy hol helyezkednek el ezek a kulcsszavak. Mert a poszt elején célszerű azokat a szöveg bal oldalára rakni, hogy amikor az ember elkezd olvasni egy-egy sort, rögtön láthassa, hogy ott vannak.

Szóval a lényeg az, hogy nagyon észnél kell lennem. Már amennyire ez ,megy, mert a helyzet az, hogy annyi új infóval találtam szemben magam, amire mind oda kell figyelnem, hogy időnként úgy érzem, szétmegy a fejem! Na mindegy, egy év múlva már biztos jókat fogok nevetni mindezen.

Az örök optimista veréb

Egy másik jó példa az életemben a megérzés és az ész kérdéskörére szintén az írással kapcsolatos. A történet ott kezdődik, hogy tavaly elvégeztem egy író tanfolyamot. Ott az egyik tanár kitalálta, hogy írjunk egy sztorit, amely mindössze öt mondatból áll. Ezzel persze alaposan feladta nekem a leckét, hiszen ilyen röviden valami ütőset kitalálni nem egyszerű feladat.

Szerencsére két hetem volt rá, ám a napok egyre csak teltek, és nem jutott eszembe semmi olyasmi, ami használható lett volna. Időnként kipattant a fejemből egy-két ötlet, ám mindegyik eléggé gagyi volt. A leadási határidő pedig egyre csak közeledett, és ez eléggé aggasztó volt számomra, mert idáig minden feladatomat időben teljesítettem. Aztán egészen pontosan a határidő előtt három nappal, amikor épp a számítógépemet kapcsoltam ki, egyszer csak beugrott egy veréb képe.

Ezután gyors ütemben megérkezett egy szuper ötlet. Így végül megírtam a sztorit az örök optimista verébről. A madárka talál az utcán egy finom sajtos kiflit, és el is kezdi enni, ám egyszer csak el kell menekülnie, mert megjelenik a színen egy macska. A veréb ennek ellenére nagyon boldog, mivel azért elég sokat tudott enni, ő maga viszont nem lett kaja.

Frappáns kis történet lett ez, aminek a létrejöttét abszolút az intuíciómnak köszönhettem. Mondanom sem kell, hogy végtelenül boldog voltam, amiért ez összejött, méghozzá épp időben. Már nem volt más hátra, mint az, hogy ismét munkára fogjam az eszemet, hogy a gondolataim értelmes szöveggé váljanak. Ezenkívül még a sztori keletkezésének a körülményeit is le kellett írnom szintén öt mondatban, mert ez is a házi feladat része volt. A tanáromnak nagyon tetszett a művem.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha tetszett, szeretettel várlak a Facebookon is. Ha pedig hírlevelet szeretnél kapni, küldj egy emailt a lifeisusblog@gmail.com címre, és a tárgyba írd oda, hogy hírlevelet szeretnék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeisus.blog.hu/api/trackback/id/tr2511833611

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ész vagy megérzés: melyiket kövessük? 2016.11.17. 15:33:16

          Kép: Pixabay   Mindenkinek megvan a véleménye arról, hogy az eszünket vagy a megérzéseinket kövessük. Mondjuk ez nem túl gyakori beszédtéma, de nagyban meghatározza a döntéseinket. És mint általában, az igazság most is a kettő között v...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása